Barion Pixel nuuvella

Tálos Atanáz

3 rajongó

Megdörzsölöd a két szemöldököd közti területet. Mikor kisimul, eszmélsz rá, hogy eddig annyira összeráncoltad, hogy már fájt. Visszateszed a szemüveged. Melletted egy férfi olyan közel hajol a festményhez, hogy orra hegyét milliméterek választják el a vászontól. Szinte belebújik.
A galéria szögletes terében kerekded, fehér kis asztalok, az asztalokon vázákban túlcsorduló rózsák. Bazsarózsák. Nehezek, burjánzók, az illatukat viszont nem érezni, közvetlenül beléjük szagolni túl illedelmes vagy.
Egy vékony réteg mindig elválaszt a valóságtól. Körülvon, mint öntudatlan férget a kitin, a báb. Az emlékeid valószerűtlenek, mint égő alkonyban meggyújtott kandeláberek, és álmaidban várakozásod portyáz, mintha megtalálhatná az álmodót.


Történetek

Teszt
"– Tudja, évekkel ezelőtt pontosan ilyen robotokat szereltem össze, mint maga [...] – Mi a célja azzal, hogy ilyeneket mond? Feltételezem, tudja, hogy ettől őrültnek tűnhet. – Jelen esetben irreleváns, minek tűnök az ön számára."
sci-fi   9 perc olvasás
Szorongás
"az öntudat is csak emóció"
vers   1 perc olvasás
Nyár
"Zárt szemekkel hallgatom a ritmikus csöndet, dajkált dühöm a gabona közt vékony hangon felnevet, és élezett késével fiókára vadász."
vers   1 perc olvasás
Tovább
"este menet közben néhány szót eldobtam az emlék odaszaladt körbeszaglászott továbbszaladt"
vers   1 perc olvasás
Krízis
"Egy olyan szolgáltatást akartak kifejleszteni, mely igénybevevőjének lehetővé teszi egy általa választott régi élmény újraélését, olyan érzetek kíséretében, mintha valóban ismét ugyanott lenne. Ugyanazt látja, ugyanazt hallja, ugyanazokat a szagokat érzi, mint akkor. Időutazás."
sci-fi   10 perc olvasás
Szem
"Mielőtt először megütöttek, arra idomították a bal kezemet, hogy ne rángjon, ha csak a bal kezem fáj, és arra idomították a jobb kezemet, ne rángjon, ha csak a jobb kezem fáj. [...] És nem szólt erre semmit a szám, mely eközben felnövekvő kis szavaira adta fel az aznapi ruhát"
vers   1 perc olvasás

Tálos Atanáz

Megdörzsölöd a két szemöldököd közti területet. Mikor kisimul, eszmélsz rá, hogy eddig annyira összeráncoltad, hogy már fájt. Visszateszed a szemüveged. Melletted egy férfi olyan közel hajol a festményhez, hogy orra hegyét milliméterek választják el a vászontól. Szinte belebújik.
A galéria szögletes terében kerekded, fehér kis asztalok, az asztalokon vázákban túlcsorduló rózsák. Bazsarózsák. Nehezek, burjánzók, az illatukat viszont nem érezni, közvetlenül beléjük szagolni túl illedelmes vagy.
Egy vékony réteg mindig elválaszt a valóságtól. Körülvon, mint öntudatlan férget a kitin, a báb. Az emlékeid valószerűtlenek, mint égő alkonyban meggyújtott kandeláberek, és álmaidban várakozásod portyáz, mintha megtalálhatná az álmodót.

Béta.

Ez a funkció még nem érhető el.

Hogy mikor lesz vége a béta verziónak? Amint lesz elég történet, rögtön elindul a szolgáltatás...

Rendben