Barion Pixel nuuvella

Szorul a hurok

 

,,Ennyire már csak egy B-kategóriás akciófilmben lehetnek igazán pocsék, és elcseszett napjaik a főszereplőknek!" - gondolta magáról, amikor a rendőrök acélszínű karperec helyett fekete, műanyag zsinórt húztak kezeire, melyekkel mostanság előszeretettel kötözték meg a gyanúsítottakat, mert - állítólag ez azért mégiscsak valamennyire -, humánusabb megoldásnak tetszett. 
Az őrszoba, vagy kihallgatóhelység egy betonbunkerra hasonlított. Szó szerint feketésszürkére mázolt, tökéletesen hangszigetelt falaival, melyek a legkisebb, vagy legordítóbb emberi hangokat is totálisan kirekesztették a külvilágtól, tehát ha valaki káromkodni, dühöngeni, vagy lázadni akart akkor ennél legfeljebb csak egy gumiszobában érezhette volna magát valamivel kellemesebben. Igaz ott még az orvosok, és az ápolók halucinogén, és nyugtató gyógyszerkoktélokkal is szolgálhatnak az egyes páciensek számára, ha egy kicsit még jobban el akarják magukat ereszteni, pusztán csak a még hathatósabb, intenzívebb élmények tükrében. 
,,Hogy a fenébe került ide? S ami a legfontosabb hogy a franca fogja kidumálni magát, hogy a zsaruk végre elengedjék?" - Talán minden tinédzser fiatalkorú fejében megfogalmazódik, bevillan az az igen egyszerű, ám annál fontosabb kérdés, aki igazán rossz, vagy gaztettet művelt a társadalom szemében. ,,Hogy kerültem én ide? Amikor egész nyamvadt, kisstílű, szánalmas életemben jól viselkedtem, és nem is jelentettem sosem veszélyt a társadalomra?!" 
Az éppen ügyeletes tiszt, aki úgy tűnt a vallomásokat jött kihallgatni, és rögzíteni deréktájban egy kissé el volt eresztve. Másfél mázsás ártatlanságnak is nyugodtan becézhették volna, mert akkora volt a segge, hogy három szék is kevés lett volna hozzá, hogy kényelmesen elférhessen rajta. Basa-pocakot, koszos, csíkos inget, félrecsúszott, félig kioldott nyakkendőt viselt, és erős dohányos lévén harcsa-telt szájából egy majdnem tüvig elszívott, hamus cigarettavég kandikált ki, mintha cukorka, vagy nyalóka lenne, amit még illik elszopogatni. 
- Horváth Tamás őrmester vagyok! - mutatkozott be, majd amikor a fiatalkorú erősen köhögni kezdett jobbnak látta, ha máris eloltja a cigijét a további rohamok elkerülése véget. - Tudja miért van itt?! - kérdezte kimérten, ám roppant formálisan. 
- Nagy hülyeséget csináltunk a haverjaimmal! Anyám életére esküszöm, hogy nem akartam semmi rosszat... - nézet riadt, rettegő szemekkel a középkorú férfira. 
- Nézzük az elejéről! Lassan, részletesen! - megpróbált úgy leülni, hogy méretes valaga szét re repessze nadrágját. Ki tudja hogy sikerült neki úgy helyet foglalni, hogy nadrágja épp bőrrel megússza a szakadást. - Maguk hol voltak, amikor az eset történt? 
- A Blaha metró aluljáróban bámészkodtunk... 
- Kinek jutott eszébe, hogy idős, öregembereket raboljanak ki? 
- Én tényleg azt hittem, hogy csak jó móka, tréfa lesz, hogy elvesszük a pénzt, később majd visszaadjuk... 
- Ki volt, aki ezt az egészet kitervelte?! - a rendőrön jócskán meglátszott, hogy véresen komolyan gondolja, amit mondd, és itt már az a helyzet, hogy nem babra megy a játék! 
,,Ha én leszek a spicli a végén másnap a gimiben engem is szarrá vernek brutálisan!" - motoszkált a fejében a vészjólsó gondolat. 
- Nézze! Megértem, hogy mit érezhet! - váltott a rossz zsaru taktikáról valamivel megértőbbre, barátságosabbra a hangja. - Bárkivel előfordulhat, hogy hibázik! Elvégre emberek volnánk! Ha most jó fiú lesz, és bevall mindent esetleg segíthetek, és enyhíthetünk valamicskét eredeti büntetéséből! 
,,Eredeti büntetés? Mi az istent zagyvál ez a seggfej itt össze? Az kurvára kizárt, hogy én börtönbe, vagy nevelőintézetbe dugjanak olyasmiért, amit el se követtem!" - futott át az agyán, és minél jobban próbálta kitalálni mit mondjon annál jobban érezte, hogy szorul torkán a húrok. 
- Kezdjük akkor... az elején! Hogyan ismerkedett meg a bűncselekményben résztvevő személyekkel? - tollat, és papírt vett elő, mint aki körmölésre számít. 
- Mindannyian egy suliba jártunk! Régóta haverok vagyunk! 
A rendőr valamit máris firkálgatni kezdett a papírra. 
- Miért pont a Blaha metróaluljárót választották? 
- Nem csak azt! Voltunk még a Gellért-hegy környékén, a Rózsadombon és egy csomó úri környéken, ahol gazdag emberek is laknak! 
- Tehát alapvetően a tehetős és gazdag emberekre specializálódtak, hogy majd őket fogják elsősorban kirabolni?! 
- Ez eszünkbe se jutott! Apámnak Mercédesze van, és elég jó sebész egy magánklinikán! Anyám ügyvédnő saját irodával! Szépen el vagyunk eresztve! Mi csak hülyéskedésnek szántuk! 
Újfent írogatás kezdődött egy rövid szünetig. 
- Volt-e bármilyen pszichológiai vagy mentális probléma az Ön családtagjai között? 
,,Ezt meg megint mi a nyavalyáért kérdezi?! Lehet, hogy rám akarja húzni a vizes lepedőt?!" 
- Hát... az egyik keresztanyám mániás depressziós volt, és hamar meghalt... 
- Hm... értem... őszintén sajnálom! - firkantott a papírra. 
A tinédzser kicsit idegesebben fészkelődni kezdett a széken, mint aki már jó ideje nem állhatott fel, és most hirtelen nagyon sokat szeretne ide-oda járkálni, mint valami hiperaktív. 
- Önök közül hánynak volt már dolga rendőrökkel? 
- Ö... én semmit sem tudok az egészből... - felelte tökéletesen, látszatra ártatlan képpel, holott pontosan tudta, hogy a bandavezér legalább háromszor kibukott majdnem minden iskolából, és egyszer még az igazgatót is alaposan elverte, mert az megjegyzést tett tanulmányi átlagára! 
- Kötelességem figyelmeztetni Önt, hogy tanúvallomást tesz, így ha most nem mondd igazat akkor az is bűncselekménynek minősül! Megértette?! 
- Ö... azt hiszem... - nyelte le torkát feszítő félelemgombócot. Itt már nem babra megy a játék. 
- Tehát! Hogyan tervelték ki ezt az egészet? - kérdezte kissé monoton, gépies hanggal a rendőr, akin látszott, hogy kezdi unni kötelezettségét. 
- Én csak annyit hallottam, hogy a Gergő SMS-ben elküldte az üzenetet nekünk, hogy hol talizzunk, a többit pedig ott kigondoltuk! 
- Hm! Kinek az ötlete volt, hogy rúgják agyba-főbe az idős embereket? 
- Gergő ötlete volt! Én nagyon sajnálom... ami történt... én nem is vettem részt a verekedésben... 
- Kedves Uram! De ott volt, és nem tett semmit! Akkor maga is bűnös! Vagy nem?! - érződött hangosabb hangján, hogy bekeményített és mindjárt eljátssza a rossz zsarut. 
Márk lehorgasztotta fejét, és megpróbált végtelenül szomorú, elcsigázott, és totálisan rettegő képet vágni, hátha ezzel jópontokra tehet szert a rendőrnél. A rendőr most odament a helységben felállított italautomatához, és beprogramozott magának egy fekete löttyöt, hátha ez felserkenti kicsit, majd visszatért és ismét leült az asztalhoz. 
- Lassacskán kezd összeállni az Ön története! De még mindig nem értem, hogy mi volt az indíték, ami a maguk kis bandáját ilyen bűncselekményre ösztönözte?! - vakarta meg a fejét. 
A kihallgatás közel háromnegyed órát vett igénybe. Márknak mégis egy örökkévalóságnak tűnt mire a dörzsölt vén róka rendőr végigszánkázott a bevezető, egyszerű kérdésektől egészen az összetettebb, komoly fajsúlyú kérdésekig, és mikor már világosan kiderült, hogy gyakorlatilag Márk ki hal a többi cápához képest, és kimerüléssel, és fáradtsággal is jócskán meglátszott rajta, hogy totálisan meg lett félelmítve a rendőr bizalmasan, lehalkított, komoly, fenyegető hangon hozzáfordult, és csak ennyit mondott: 
- Megkérem, hogy ne hagyja el a főváros területét, ha egy mód van rá! Most szabadon elmehet! - becsukta a jegyzetpapírjait, és a többi szükséges dokumentumot is. 
Mikor Márk kilépett a vallatószoba fogságából, ahol úgy érezhette magát, mint aki vagy százévre rácsok mögött élt aggodó szülei tekintetével találkozott. Befolyásos, sebész apja bezzeg azonnal letorkolta. Még csak arra sem volt kíváncsi, hogy mi is történhetett valójában: 
- Mi a jó istent műveltél édes fiam?! - ragadta meg a nyakánál fogva, és úgy tarkon ütötte, hogy Márk millió, apró pöttös csillagot látott jojózni szemei körül. - Hallottad fiam? Mi a jó büdös francot képzelsz te?! Anyáddal halálosan aggódtunk miattad! - újabb kőkemény pofon következett. Az idegesség, a fokozott stresszes izgalom, és atombomba-indulat különös ösztön-származéka. - Választ várok te semmirekellő?! - dúlt-fult mérgében az idegeskedő családfő. 
- Kisfiam! Egyetlen kincsem! Ugye nincsen semmi bajod? - aggódva, vékony kezeit tördelve fia mellkasába fúrta madárfejét a kétségbeesett anyuka. 
- Majd mindjárt lesz baja! Akkorát kap tőlem, hogy lerepül az a nagy hülye feje! - a dühöngő apa már éppen készült rá, hogy bevigye a következő leckéztetésnek szánt ütést, amikor hirtelen kinyílt a nyomozói iroda ajtaja, és kilépett rajta a pocakos rendőr. 
- Jó estét kívánok Uram és Asszonyom! A fiukat egyelőre bűntársi segédlettel gyanúsítjuk. Egyelőre ne hagyja el a várost. Önöket is szeretnénk meghallgatni a történtekről, ha nincs ellenükre de egyenként! - szólította fel őket. 
Előbb a dühöngő apát hívták be az ajtó mögé, aki olyan vad, vadállati könyörtelenséggel nézett farkasszemet egyetlen fiával, mintha ott helyben ténylegesen agyon akarná verni. Míg az anyukát egy valamivel kedvesebbnek látszó nyomozónő kísérte be egy másik irodába. Márk egyedül maradt, és több, mint valószínű, hogy talán egész zaklatott tinédzserkorában nem érezte még magát ennyire kiszolgáltatottan egyedül. Mint akire egy teljes világ hihetetlenül nagy súlya nehezedik...       


Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd Tasi83 352 történetét!


  • 1293 szerző
  • 881 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Tasi83

Szorul a hurok

Műfaj

szépirodalom

Rövid leírás / Beharangozó

Márk fiatalkorú kamasz srác, aki szeretne valahova tartozni. Újdonsült barátai szörnyű bűncselekménybe keverik, és megkezdődik a kihallgatás a rendőrségen, ahol Márk mindent bevall. Vajon miként lehet rendezni egy derékba tört emberi életet? Aktuális téma!

Rövid összefoglaló

A tinédzserkorú Márkot kihallgatja a rendőrség, hiszen bandatagként barátaival a Blaha-téri metróaluljáróban rendszeresen bántalmaztak idős, védtelen embereket. Vajon ki az igazi bűnös, és ki az áldozat ebben a komoly, akutális témát feszegető történetben?

Olvasási idő

7 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Tasi83 nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!