Elhagyott kikötők dédelgető öbleibe
de jó volna visszatérni még!
Örvény-vihar, felesleges zátony-szakadás
nem szabhatna gátat Létem tengerén!
Bűnbak-bajok kiméricskélt sorozatán tán átsegíthet:
Jószerencse s Akarat!
A tátongó mély nyugalmat sokszor
így se mindig ad; pedig gyakorta
önkéntesként elsüllyedek szitok-szégyenek árján!
Nem lesz kiszámítható hosszú ez életútam!

Emberi sorsom tanulható keresztmetszetét
előbb összecsomózzák,
majd szándék-gyilkossággal
elmetszik számító hárpia Pákák!
Megváltó Ariadném merre vagy, hogy segíts?
Lyukas lett szív-szirom s kelyhemben
a Mindenség örök üstökös-fényei
is ritkábban kivételesen gyúlnak!
Torkomban figyelmeztető,
,,megálljt” parancsoló Karrier-kések
orvul meglapulnak!

Dédelgetett álmaimat sebek kaszálják!
Bíborban lélegző Idő-éjszakák
fejem fölött kifeszítik gyémánt-csillagok lepleit!
Bennem arcképvázlat szembesül
sokszor a lesújtó valósággal;
titok, rejtély s homály szövőgeti gondos hálózatát,
ha szeretnék mások ne ismerhessenek Igazán!
Tanulom még próbatételek leckéit:
Konok vagyok mint vízbe dobott kődarab
– ezért nem engedhetem meg magamnak,
hogy szétessek!

Bennem áldozatát már rég megtalálta
a dió-kemény Magány,
már csak Kedvesre vár
ki sanyargató Golgota-járás helyébe
mindennap becézgető édenkertet teremt!
Tán attól rettegek:
Fájna tiltott testek halhatatlan édene?
Flört-szemek kacagó ámulása?
Hölgy-kacagások frissítő kézfogása,
jóízű remegése kellene?!
– Nem csak ezt sajnálom!
Tétova, botorkáló lépteimmel
közlétem bizonytalan Jövő felé
– lakatlan, vágyak,
festett álmokat nem szabadna még feladnom…