Gomolygó felhők most nem
szülnek ennyi fényt, míg
egyre vemhesen latyakos,
egyre sár fertőz mindent
odakint, míg megnémult szobák
sarkaiban az ember
pillantások hangtalan neszét
érzékeli.

De jöhet még s szükséges
némi-nemű szilárd akarat,
hogy a tollasuló felhők
valahára meggondolják mind
magukat, s helyreállhasson a
nagybetűs Rend:
Záporzuhogásban is sebezhető
könnyeket metsz a Kor falára
az emberi Szív!

Hiábavaló lenne minden emberi
erőfeszítés? - Alig hiszem.
Önsajnálatom örökké derengő,
parázsló szikráit,
pesszimizmusomba vesző
törmelékeit kellene
összetörnöm s kidobnom
végleg - mielőtt utolsó
ítélettel biztosan elemészt!
Véget nem ér! Véget soha nem
érhet verejtékgyöngyökben
fetrengő mihaszna munka -
perc-emberkék diktálnak
halványka keresetet s
reményt, hiába - a biztos
szándék olcsón nyert ígéret
maradhat csupán az ég alatt,
mire a sárga csekk s a számla
riadót fújdogál: Adós,
fizess! - Fogatlan koldusokká
alacsonyodik a tisztes
Erkölcs, rendíthetetlen
becsület!

Szép lassan - meglássa a
tisztán látó, s magát
hírmondónak nevezett:
Ténfergő pondrókként
koplalásba, éhségbe
veszejtsük jóindulatunk!
Megéljük, aljasuló alvilág
lesz, s maradhat csupán
egyetlen osztályrészünk!
Utolér utánozhatatlan: Cipel,
vonz, sürget, korhol minket
egy jogos, tudatos
ellenérv: "Maradj EMBERNEK
mindenek nyomorgatott dacára
is - s soha meg ne add magad!
Te még mindig jobb lehetsz,
ha döntéssel feljebb
emelkedsz

sivárságok sivatagjain.
Elbutulások s gyilkos-hangú
megcsalatások korszaka ez -
mit is mondhatnék:
Lángpallosú szóval, mégis
tudatos szelídséggel
papírháborúk során egymással
pörlekednek s veszekednek a
Némák!