Ma már minden idegszálával csömörlik,
önmagába korcsosul az Ember,
mint fejlődési lánc hivatalosnak hívott trónörököse;
hétköznapok megőrlő malomkerekeiben
ki lehet még élő, s ki az áldozat?
Ijesztő, hatalmas injekciós tűivel naponta fölsebez,
mint sebesültet a Nap
- ütik arcomat hosszan, vagy villamoson,
boltok barokk-hajlatában.
Trágár szitkok, incselkedő köpések
és jajduló véres székletek mocsarába
fulladtak önmaguk rabjaként,
mint a végleges reménytelenek: lakásaikból kitettek!

De lobbanánnak még büszkén oroszlánként meghurcolt Szívek,
tisztán megmaradt, szennyezetlen, folttalan lelkiismeretek:
Gondozott s ápolt szellemi kertek.
- Század hatalmas erejű, kikezdhetetlen akaratú,
krokodil-pofájú Kelj fel Jancsijai,
dívás-matrónái húsos cupákokat
- zsírban tocsogó falatokért rimánkodnak
egyre érvényesülésük húsosfazeka felett.
A földön főszerkesztők csapdákat ásnak,
keményen szorító vermeket,
nincsen hova menekülniük érdemtelenné
nyilvánított kéziratok stóc-tömegeinek.
Csak lehetne már végre értelmesen zengő, cimbalmos emberi szó,
Szószékek s prédikációk nélküli eskütevés a Jóságra,
Igazságra, az Erkölcsre, hogy emberségünkben is
Egy-szívűek vagyunk,
s a széthúzás már nem kenyerünk!

Akik segítenek önszántukból, s nem körbekerített szánalomból
tartják felettünk alamizsnájuk könnyen jött könyörületét.
Modern tömegkommunikációs eszközökkel
is ment-e a világ fejlődése elébb?
Tömegzsongító moziknak, színházaknak
- betűk halhatatlan fellegvárainak rég
leáldozott szerencsecsillaga még világít?

- Így élnek ők odalent:
Aki élelmesen fineszes, sok mindent lenyel s elkölt magára.
Aki segítene, arra szándékos feledékenység vár - kulturális tudatlanság
Anti-tohonyasága mindenkit megfertőz!
Most szánalmasan kicsinyes s gyűlölködő odakint a Világ.
Peckesen kakaskodó kiskirályok
kezén forgandó körtáncot lejt a szerencse
- se becsületnek se emberségnek
talán már nem lehet befogadó menedéke itt
- mert kihasználható, rángatható marionett-bábú
az Ember pojácák kényeskedő, gyilkos-kezében,
állásinterjúk kereszttüzében is megrekedt a levegő:

Kigyúrt, ütődött légyszemüveges Gorillák feszítenek,
mint Adoniszok pláza-cicák mellett:
"Mobiltelcsit! Műkörmöt vegyenek!" - Ez maradt!
Nem kellenek már megsebzett-szívű naplementék sárkánypilláin
halhatatlan vallomások,
se Mindenség-szerelmek.
Nem agymosó hülyeség kellene - Erkölcs!
Emberi szívek erélye, földön megértés, szívekbe beengedhető Béke!
Aggastyán-hegyek közt, mint íjat kifeszítem s megsuhintom hangom.