Prostituált, kibelezett kor!
Így éldegélünk kijátszható sakkjátszmák alatt;
kihullott legyek szorgalmas táboraiként
a mából a tanúskodók!
Információs Cyber-zuhatag zúdulgat agy-mosott eszünkbe
naponta, de empátia hamvába hull,
ha az ember inkább lesz eladható mostoha!
Új hazákat cserélgető boldogulni vágyók
hosszú sora innét szabadulni vágyik:
ki a boldogulás mikéntjét
nem tanulta, inkább lelép kálváriák színpadáról!

Határsávokat megélhetésért átlépve önmagukból
is valami értékeset mindig feladnak s hátrahagynak!
Egymás felé hajló, baráti kezek
önmagukba kulcsolódva sokszor így folytatódnak!
Európa asztalánál dőlhet el,
diplomatikus-gesztusok vajon mennyit is érhetnek?!
Letisztulás önfejlődő sodrába,
mikor léphet vajon e
szuperszonikus, elektronizált korszak?

Minden s mindenki egyedül szánalmas,
megvesztegetett hasznát lesi,
míg a megtanulható boldogulást másoktól elveszi;
fennhéjázón tekint ilyenkor másra,
mint levadászható prédára!
Tudja: ki lelkét árucikként a megalkuvás
piacán feltette, emberi pártfogásra
is csupán ritkán számíthat!
Megváltó remény ritkán világíthatja meg
annak felszínes ember-arcát,
ki naponta gázol el érdek-orvul másokat,
csakhogy önző mohósága
mindenképpen fennmaradjon!

Egyhangú rögök pattogásaként
echózik a bongó fülkagylókban a vég;
minden igazgyönggyel adakozó,
véges ember-tekintetben: esendőtüzek,
végtelen koncentrikus körök fénylenek s keringenek...