Arcom verejték- áztatta útjait tapossák:
Értelmetlen könnyek, síró glosszák.
Itt minden vendég s átutazó megtorpan
s megdöbbennek a menedéket remélők, otthonkeresők:
Mert az önvizsgálat ami bennem fertőz
ragályos, s kölcsön
engedményekkel a Békesség titkait
megvásárolni nem lehet!

Pesszimista telepesek gyarmatait
szépen a lassan felépíti lelkiismeretem
csarnok-magánya,megfáradt testemen
fájdalomgolyóbis-nyoma sokszor átüt,
megsebez:
Esküdni már legfeljebb csak a szívekben lehet,
mocskos lesz a sok
s eget rengető hazugságoktól
teljes Januszkodó arcom:
A kiserkenő sikátor s ér-földek
húsomból még egyre virágoznak!

Keresztutak keserűségét őrzi
még egyre szívem üszök-sebe:
Nem találja igazi s megérdemelt
helyét senki a nap alatt,
- de titokban s odabent elkötelezettek
tiszta titkával esküszök,
hogy megérhetem még fölszabadító
s megmentővéd-angyalkéz kegyelmét,
hogy bizalomba fogadhatott
s együtt győztünk le
a félelem megkísértőellenfeleit!

Nem láthatom már mit is ígérhetek
szent esküvéssel tanúskodó arcok,
őszinteséget árulóretinák.
Lelkiismereti hiányt dédelgetünk
az igaz s halhatatlan érzület semmisülésével.
Szépség-foltokkal takarítjuk
krokodil-könnyeink megbánásait,
mikor tiszta s önzetlen igazságot
remélünk sodavágunk mások fejéhez!