Sokszor bizony szégyellni kényszerültem gyöngeségem,
s elsírtam bánatom, akár kisemmizett, sebzett-gyerek.
Negatív megjegyzés vagy
ordas-boszorkányüldözés ért
- könnyező szemem a boldogság álarcát
könnyedén levetette.
- Megállok még az összezsúfolt,
zsibongó vérkeringésű város felett:
kifosztott barikád-egész.
Kibelezett alagút
vagy csatorna-vezetékek,
akár emberi belek türemkednek
gazdag szívósággal építési telkeken.
A Ninivei jövő bizonytalansággal
fertőz egyre, múlt élhető tanúságairól
tanuskodna míg érdek-jellemek
csupán saját hasznukra herdálni,
pazarolni képesek.
- Balga voltam tudom, most már inkább
stoikus-óvatos leszek:
akár a parttalan folyó hömpölygő,
makacs leszek kinek nem árthat se gát,
se víztározó, napok hirtelen
rom-múlása így is sorvaszt.
Ami nem lehetett az meglehet
egyszer talán beköszönt,
s ami elmúlt azon már felesleges is keseredni!
Szégyellem megtört sebezhetőségemet,
mert rábíznám magamat
a halhatatlan Mindenségre,
ha valaho találkozhatnék
az értem dobbanó Egy-Valakivel,
ki önzetlen s megértő talán még elfogadna
-, asszonymódon elsírhatnám
neki megüresedett,
tátongó-mély spleen-bánatom vétkeit.
Talán nem láthatta még soha senki
a reszkető gyermeket csupán ördög-görcs
rimánkodónak én bennem, mint a rab.
Gondosan berendezett gyerekszoba
emigráns-magányában;
önmagamat tompítottan,
megadva lustán lajhár-mozdultokkal
csak vánszorogni késleltetett
a lassúság törvénye.
Anyám öléért sokadszor ácsingóztam.
Agyamban a mindent érző lényeg
még pontos s hűvös,
villanyárammal hajtott izzított félelem,
akár belső mágneses energia
táplálja s nyüvi félszegségem.
Világunkban becsapható
sunyi-féreg ravaszság elgáncsolhat,
ha nagyon akar
- de sokan megismerik majd ki horgot,
gáncsot vetett először az érzékeny védtelenre:
ellenem elkövetett ítélet-bűnök megújuló,
lemoshatatlan sebhelyekké újulnak!