Sokszor bizony szégyellni kényszerültem gyöngeségem,
 s elsírtam bánatom, akár kisemmizett, sebzett-gyerek.
 Negatív megjegyzés vagy
 ordas-boszorkányüldözés ért
 - könnyező szemem a boldogság álarcát
 könnyedén levetette.

 - Megállok még az összezsúfolt, 
zsibongó vérkeringésű város felett: 
kifosztott barikád-egész.  
Kibelezett alagút 
vagy csatorna-vezetékek, 
akár emberi belek türemkednek
 gazdag szívósággal építési telkeken. 

A Ninivei jövő bizonytalansággal 
fertőz egyre, múlt élhető tanúságairól 
tanuskodna míg érdek-jellemek
 csupán saját hasznukra herdálni,
 pazarolni képesek. 

- Balga voltam tudom, most már inkább
 stoikus-óvatos leszek: 
akár a parttalan folyó hömpölygő, 
makacs leszek kinek nem árthat se gát,
 se víztározó, napok hirtelen
 rom-múlása így is sorvaszt.
 Ami nem lehetett az meglehet
 egyszer talán beköszönt, 
s ami elmúlt azon már felesleges is keseredni! 

Szégyellem megtört sebezhetőségemet, 
mert rábíznám magamat
 a halhatatlan Mindenségre, 
ha valaho találkozhatnék
 az értem dobbanó Egy-Valakivel, 
ki önzetlen s megértő talán még elfogadna 
-, asszonymódon elsírhatnám
 neki megüresedett, 
tátongó-mély spleen-bánatom vétkeit. 

Talán nem láthatta még soha senki
 a reszkető gyermeket csupán ördög-görcs
 rimánkodónak én bennem, mint a rab.

 Gondosan berendezett gyerekszoba
 emigráns-magányában; 
önmagamat tompítottan, 
megadva lustán lajhár-mozdultokkal
 csak vánszorogni késleltetett
 a lassúság törvénye. 
Anyám öléért sokadszor ácsingóztam. 
Agyamban a mindent érző lényeg
 még pontos s hűvös, 
villanyárammal hajtott izzított félelem,
 akár belső mágneses energia
 táplálja s nyüvi félszegségem. 

Világunkban becsapható
 sunyi-féreg ravaszság elgáncsolhat, 
ha nagyon akar
 - de sokan megismerik majd ki horgot, 
gáncsot vetett először az érzékeny védtelenre:
 ellenem elkövetett ítélet-bűnök megújuló, 
lemoshatatlan sebhelyekké újulnak!