Kezdetben annyi volt csak - tétova, rebbenő pillák seprűin át igazgyöngycsepp reszketett, s a boldogság ragyogó eltört-csillagokkal üzente meg mennyország-mosoly jeleit. Tétova, becézgető ügyetlenkedéseinket, akár a bizalmas cinkosok egymás felé kölcsönösen megvallottuk, megbocsátottuk. 

Kezdetben halkan motozó ujjbegyek elektromos villám-érintése zizegett, amint örök-szikrát kaphatott bennünk a halhatatlan-örök szerelem; az átlényegülés magasabb dimenziója. Aki csak meghallotta egymásért jelenvaló, dübörgő dobbanásaink hűséget-adakozó s szent-melódiáit titkon, mintha máris bűnös volna sunyítón szemünkbe kacsintott. 

Kezdetben kíváncsi-játékosan megkérdezte bennünk a még egészen gyermeki s balga sejtelem: Szeretsz-e Kedves örökkön? Nem baj, ha hibáim, mint szapora gátak sokszor elreteszelik érvényesülésem útját, a felszabadító holnapot? - Kezdetben - de hát beszélhetünk-e egyáltalán a megélhető kezdetekről? A Létben, mint százszorta zsongó, döngicsélő méhkaptár bizsergetőn izzott fel megváltásban reménykedő lelkiismeretünk, s a valódibb kezdetek már mit sem jelöltek. 

Tudtunk egymásról, akár öröm és bánat. Régi ismerősök lettünk volna, vagy inkább jóbarátok, kik egymásra borulnak rég nem látott korok hajnalán. Társak, testvérek, szeretők kik egymás vibráló közelségétől megváltó biztonság-tudatot nyerhetnek ajándékul. Kutatni a lényeges folyamatot így is lehet, hisz senki meg nem tiltja: mi hogyan volt? 

A kezdet kezdetén szerencsére találkozhatott két érzékeny csillag-ember, hogy újra felfedezzék, megtalálják a másikban az egyetemes érzelmek tartós igényét. Mikor az érlelt hús izzó kálváriája megfogalmazódott mibennünk s tovább fürösztötte lángoló odaadással testünk titkos, biológiai képleteit: Értelem s eltervezett ösztön együttműködve is jól kiegészítették egymást!