Barion Pixel nuuvella

Az acélakaratú hölgy

 

Vannak olyan szerencsés véletlen egybeesések amikor a nemi helytálló szerepek valami titokzatos és megmagyarázhatatlan oknál fogva felcserélődnek, és ilyen esetekben a hölgyek céltudatos és határozott erőteljes férfi lélekkel kezdenek meg helytállni az élet létet fenyegető, vagy éppen buktató pofonjai fellett, a férfiak pedig helyenként annyira el vannak foglalva azzal a rendkívül fontos, és már személyes ügyként kezelt büszkeségükkel, hogy végre valahára legalább egy-két óráig végre urak lehessenek a fürdőszobai tükör hatótávolságán, és szépítgessék önmaguk kissé fennkölt hiú öntudatát, és ekkor mindenkiben megbocsátható esendőség gyanánt felkéredzkedik a hölgy, és a gyengébbik nem!
Pontosan egy ilyen formátumú acélos akaratú, és helyenként roppant céltudatos hölgyet szeretnék górcső alá venni!
Látó Krisztina kisasszony mindig is egyfajta tudós és kísérletező típusnak számított a szűkebben vett családi körében, hiszen bármihez is hozzáfogott azt vagy sikerre vitte, vagy annyira jól és a lehető legmaximálisabban megállta a helyét legyen az a különféle gimnáziumok, illetve egyetemekben való jártasság, hogy mindenütt a szűkebben vett idegen szóval eminensek megtisztelő, és nagyra becsült köreihez tartozott.
Talán éppen ez okozhatta, a többi ember számára azt a bizonyára nagyon is kellemetlen, és feszélyező magatartást, hogy a nagy általánosságban az emberek nagy többsége talán szívesebben barátkozik olyan kellemes, és minden bizony lelki szempontokat figyelembe véve egy hullámhosszon levő emberekkel, akiknek teljes mértékben nemcsak a nagy gondolatokat, illetve eszméket teremtő agyi műhely-gondolkodásuk illeszkedik, és egyezik mindenben, de még a gondolataik is annyira hasonlóak, hogy az embernek bizony igyekeznie kell, nehogy merő véletlenségből a két megegyezően gondolkodó személyiséget összekeverje!
Látó Krisztina közepesen magas, karcsú liliomszál termetű, élénk, és nagyon szivárványos személyiség volt, aki, mint a beköszöntő, és egyszersmind a küszöbön álló XXI. század eleji hölgyek többsége imádott vásárolni, és tulajdonképpen talán ha megtehette volna, akkor bizonyára iskola helyett egész napjait vagy valamelyik bevásárlóközpont kellően divatos ruházati kollekcióinak minél behatóbb, és magabiztos tanulmányozásával töltötte volna, illetve annyira szerette, tisztelte, és egyszersmind nagyon is korszakalkotónak tartotta azokat az erkölcsjobbító üzeneteket, melyeket a szépirodalom hordozott, hogy minden szabad idejét a könyvtárban töltötte, minthogy maga a könyvtár barokk típusú, és meglehetősen impozáns méretekkel rendelkező intézménye közel volt társasház jellegű lakásukhoz.
Krisztina amellett, hogy egy végtelenül érzékeny és finom lelket takarhatott gyönyörű gesztenyeláng-sugarú szembogara, amelyben elég volt csak egyetlen nagy és mindent kifejezően összefoglaló töredék-percet vetnie az arra érdemes kiválasztottnak, hogy a szerencsés személy vagy hirtelenségében és kellő meglepődésében valószínű, hogy a szerelem mámorító, és megbabonázó mennyei hatalma folytán vagy elfelejtette, mintha csak részleges amnéziában szenvedne azokat a fontosnak gondolt eszméket és mondandókat, melyeket Látó kisasszonnyal közölni óhajtott, hogy igen is Krisztina minden belső tér energiáival azon kellett koncentráltan lennie, hogy véletlenségből, és huncut csalafintaságánál fogva el ne nevesse magát egy-egy a fiatalemberek számára piruló pillanatban.
Látó kisasszony amellett, hogy egy nagyon is tudós, és bátran ki is mondhatjuk hogy az angol, és a német nyelvet megfelelően alkalmazni, és használni tudó hölgy volt, könnyen megfeledkezett a régi korok illemkódexeit idézve arról, hogy hogyan és mi módon kell egy hölgynek a lehető legerkölcsösebb illendőséggel viselkednie.
Gondolok itt elsősorban arra, hogy nagyon megkedvelte a férfiak által viselt különböző ruhadarabokat farmernadrágokat, dzsekiket, és kényelmes ruhakollekciókat, amik hangsúlyozom, hogy elsősorban a férfiak számára lettek kifejlesztve egy-egy ruházati szalonban, és azokban a kellően lefegyverző tekintetekben ahogyan Látó Krisztina egyáltalában szemeinek átható villám, avagy nagyon is figyelmesen megbocsátó, és könyörületet tanúsító pillantását mintegy jelképes jókívánságként valamelyik fiatalembernek, vagy netán osztálytárs barátnőjének odaküldte üzenetértékkel felruházva, akkor az illető személyeknek jobb volt félni, mint megijedni.
Annál is inkább, mivel csak kevés emberben van ma már meg az a fajta erkölcsi gerinces tartás, és önmagát soha meg nem adó acélos, makacs akaratosság, mint egyesek lelkiismereti berkeiben, így hát ha Látó kisasszony egyszer a fejébe vett valamit: legyen az egy új, és minden bizonnyal érdekes könyvnek az elolvasása, vagy teszem azt, egy jó ruhakollekció kiválasztása, azt kell, hogy mondjam hogy soha el nem szalasztotta volna, még a világ kisebb összedőlése esetére sem azt, hogy azt amit szeretett volna meg ne vehesse magának, illetve jelképes értelemben ne birtokolhassa.
– Már megint hová a csudába mész édes kicsi lányom? – szólt rá szokásos fűrészes temperamentumú hangjával Látó Vilmos úr a lányára, mintha csak egy tizenkét éves, éppen hogy kamaszodó leányka lett volna, akit semmi szín alatt nem engedhet szabadon a jól őrzött otthoni kalitkájából a nagyon is lelkiismeretes felelősséggel megáldott, és gondoskodó szülő Látó Vilmos úrnak ugyanis eltökélt, és határozott célkitűzései voltak a nevelési erkölcsök minél jobb, és természetesen minél hatékonyabb betartásával kapcsolatosan.
Kezdve azzal, hogy az ifjú hölgyeknek az esti, és éjjeli órák idényeiben, szinte már semmi keresnivalójuk nincs a nyílt, a szívekben félelmet keltő holdvilágos éjszakában, illetve azokon a bizonyos – főleg a fiatalság által közkedvelt -, szórakozó helyeken, amiket a köznyelv diszkóknak hív és nevez, ahol a legális, illetve az illegális szerek bizonyos válfajai is meg voltak találhatók.
Tehát nagyon is érthető, ha Látó úr csak túlzott, és nagyon is figyelmes odaadásból szinte már annyira aggódott önmagában elkönyvelt, törékeny kicsi lánya miatt, hogy jószerével, ha édesanyja finom megértése, és könyörületes és szívjóságú rábeszéléssel nem tudott volna hatni Látó úr idegrendszereire – ami főleg azokon az időpontokon feszült pattanásig, amikor még kicsi lánya az éjnek évadán nem ért haza -, akkor bizonyos csillapító gyógyírként hatott az úgynevezett lelki sérülésekre.
– Apu, kérlek, engedj el, és hadd menjek le, ígérem neked, hogy a lehető legjobban igyekezni fogok, hogy ne történhessen bajom, és hogy nem lesz semmi baj, különben miért írattál volna be karate tanfolyamok tömkelegére? – válaszolt látszat nyugodtságot megpróbálva magára erőltetni Krisztina kisasszony, bár mintha csak a belső lelkiismerete megsejtette volna azt az örök emberi törvényt, hogy a kicsinyes vonulatú füllentés, talán nem minden esetben hasznos és kifizetődő!
Látó Vilmos úrnak, mint túlságosan felelősségteljes apukának, aki minden szellő fújástól, és gally repedéstől is óvja egyetlen, nagyon is értékes kincsét kicsi lányát, – azért nyugodtan elmondhatjuk, hogy Krisztina már jócskán elmúlt huszonkét éves felnőtt ifjú hölgy -, de hát hál’ istennek, hogy minden szülőben meg kell lennie annak a lenyűgöző és csodálatos emberi érzelem-tulajdonságnak, amit akkor érzünk, ha valakit jobban szeretünk talán a föld összes kincsénél is az atyai érzésnek!
Krisztina engedelmeskedve az édesapai intelem-tanácsnak, nagyon meggondolta, és felelősségteljesen át is rágta magát jó néhányszor azon a nagyon is elkötelezett döntésen, és egyszersmind felelősség vállaláson is, amit az édesapja tanácsolt neki nevezetesen, jól gondolja meg, hogy hová megy, és ami a legfontosabb, hogy kikkel, barátokkal, vagy csak a jóság álarcát alkalmilag felvevő emberekkel!
Látó Vilmos – mint azért tegyük csak nyugodtan hozzá, hogy minden apa -, szinte már el is felejtette, hogy annak érdekében, mivel nap-nap után szembesülnie kellett azzal a mélységesen negatív, és egyszerre nagyon is keserű tapasztalattal, miszerint a világ – és itt elsősorban a XXI. századi világra kellett gondolni -, mennyire telis-tele van olyan rejtett bosszúságokkal, és veszélyekkel amiket legföljebb a kísérteties holdbéli éjszaka vethet fel, és mennyire nem árt, ha az ember, kivált a mai világban a kelleténél biztonságosabban, és jobban fél, és ettől óvatosabb.
Mivel azonban Látó Krisztina kisasszony mindenben, szinte az össze tulajdonságának körülbelül a felét édesapjától örökölte, ezért megtörhetetlen hitte képviselte azt a fajta határozottan, és sok esetben bizony előforduló makacs, és megkérdőjelezhetetlen öntudatot, amit Látó úr is alkalmazott, ha az volt a benyomása – főleg kollégáival, és a többi emberrel szemben -, hogy neki minden körülmények között igaza van, és hitvallás szerű meggyőződéssel foggal-körömmel ragaszkodott ahhoz a szilárd, és mondhatjuk bátran, hogy kőkemény meggyőződéshez, amiben hitt rendületlenül egymaga.
Éppen ezért bár Krisztina ugyan nagyon is kötelesség, és felelősségteljes hittel megvallotta apjának, hogy nagyon fog magára vigyázni, mégis önmaga lelke mélyén, és általában mint minden, számára nagyon is fontos, és lényeges döntés előtt amikor a nagy általánosságban a szívére szokott hallgatni az ember, Látó kisasszony is a lelkiismerete legszentebb lélekharang-szavára hallgatott, és önmagában csak egyetlen belső hangot hallott, mely megerősítette szívből jövő elhatározását ,, Nem lesz semmi baj!”
Éppen ezért, hogy még hatékonyabb jelképesen fölszerelt védelmi vonalat legyen képes létesíteni, hogyha valaki arra vetemedjen, hogy kikezdeni mer egy fekete övet megszerzett, nagyon is szorgalmas karate tanítvánnyal, akkor a többi emberrel szemben, hatékony védelemmel meg tudja magát védeni elvégre jobb félni, mint megijedni!
A barátaival elment egy kicsit kikapcsolódni – amit valami miatt csak az idősebb generáció tagjai hívnak egyszerű kikapcsolódásnak, pedig ha jobban az adott események történeti szöveteiben keresgélünk mindent alaposan átkutatva rájöhetünk arra, hogy egyáltalán nem pusztán csak ártatlan szórakozásról lett volna szó -, mint a legtöbb ifjú felnőtt egyesek emberek is legfőképpen azért jártak mulatós helyekre – amiket a köznyelv elsősorban diszkóként emleget -, hogy az ember jelképesen eltudja felejteni a hétköznapok néhol meglehetősen zűrzavaros dzsungeleiben az adott munka körüli feszültségeket, és a stressz nagyon is fárasztó, és korántsem kellemes, inkább rendkívül kimerítő állapotát!
Látó kisasszonyt bizonyára mindenki jól megnézte magának – és ez természetesen nemcsak azért volt, mert a legmodernebb, és minden elegáns ruhadarab, fejedelmi jellegű díszei nélkül is igazán lefegyverző volt liliomszál megjelenése -, sokkal inkább azért mert egyáltalában nem fogyasztott semmilyen jellegű, elsősorban bódító italt, amit elkábította volna az emberek agyi tekervényeinek helyes döntéseket is meghozó gondolatait!
Talán éppen ezért történhetett, hogy kezdetben amikor a többi mulatni vágyó vendég legördített az első néhány pohárkával, bizony sokan furcsállották Krisztina kisasszony viselkedését, és meglehetősen hitetlenkedő szemmel néztek rá, de aztán ahogyan poharak, és a jókedv számaránya a mámoros hangulatban – ahogyan lenni szokott -, jelentősen megnövekedett, a legjobb barátainak mondott emberek is úgy a pohár fenekére néztek, és meglehetősen elvesztették a józanul való gondolkodás erkölcsi alapjait, hogy sokan még járni, és föl sem tudtak kelni, annyira tele voltak az alkohol sokszor bizony lélekölő mételyével.
Látó Krisztina mint ilyenkor egy rendes emberhez, és polgári hölgyhöz illik fölsegítette, és haza is kísérte a barátait, és nagy megelégedéssel nyugtázta magában a történteket mivel bár már jócskán elmúlt éjjel négy óra, senki olyan veszélyesnek mondott alak, és egyben személy nem járkált az utcán, ahol ő és barátai közlekedtek akik bármiféle veszélyt jelenthettek volna számára, mégis a lehető legnagyobb diszkrécióval, és egyfajta rejtőzködő inkognitóban közelítette meg – pusztán elővigyázatosságból -, az otthonát Krisztina!
Bár nagyon is határozott, és karakán személyiség volt, néha a lelkiismereti tűz minden energiájával, mégis hallgatott legbelül édesanyja tanácsára:
,, Lányom, jobb ma félni, mint megijedni!”

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd Tasi83 196 történetét!


  • 1216 szerző
  • 802 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Tasi83

Az acélakaratú hölgy

Műfaj

szépirodalom

Rövid leírás / Beharangozó

Látó Krisztina modern, ifjú hölgy, akinek vág az esze mint a borotva, és pontosan tudja helyét a megváltozott XXI. századi világban. Viselkedése karakán, talpraesett lázadás sok esetben, mégis érezzük a novella minden sorában mennyire talpraesett az adott karakter.

Rövid összefoglaló

Látó Krisztina modern, ifjú hölgy, akinek vág az esze mint a borotva, és pontosan tudja helyét a megváltozott XXI. századi világban. Viselkedése karakán, talpraesett lázadás sok esetben, mégis érezzük a novella minden sorában mennyire talpraesett az adott karakter.

Olvasási idő

8 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Tasi83 nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!