Barion Pixel nuuvella

A szerénykedő gavallér

 

A város úgy merült alá a piszkos szmogban, mint elfelejtett zsakettos gavallérok a szalagavató előtt! A nap mindhiába csak nem akart még csak kisütni se
Áttetsző, parányi fénycsíkok, késélek táncoltak néha-néha a levegőben, hogy aztán huncut, és játékos módon ismét a szürke felhők vattapamacsai közé fúródjanak
Éppen az iskolába igyekezett az egyik szorgalmas diák, aki meglehet csak azért kapta ezt a jegyzőt, mert minden egyes nap a tanítás megkezdése előtt – önszorgalomból -, lerakta mindig az ebédlőben a székeket, és akkor azokban a különös, és varázslatos reggeli órákban a székek, mintha csak önmaguk is egyetlen pillanatban önmaguk is érző lények volnának, mert amint végzett a pakolással kissé ha az ember megbillentette a fejét láthatta, hogy tisztelegtek előtte.
Nem fennhéjázón, és gőgös hetvenkedéssel, sokkal inkább megértő alázattal, amit csak kevesen érthetnek, és nyerhetnek el.
A kis Friedmann Ferenc ötödikes volt, és ha a technika tantárgy nem is volt a kedvence azért a vezető tanárnőt, Marika nénit nagyon is tisztelte és becsülte, hiszen egyszer-egyszer azért a tanárok közül is meglehetősen sok kíváncsi szempár megmosolyogta a kisfiú töretlen, és megingathatatlan szorgalmát, és el-elnézték, hogyan pakolgassa, aztán rendezgeti szépen sorba egymás mellé a székeket egymás után.
Néha azért előfordult, hogy az iskola marcona és zsugorian vén gondnoka Laci bácsi legszívesebben jól ellátta volna a baját a mi Feri barátunknak, csak azért mert éppen előfordult, hogy egyszer-egyszer rossz napja volt S ilyenkor olyan volt, akár az időzített bomba tudniillik önmaga sem tudta megmondani vajon mikor robbanhat?
Aztán, hogy a technika tanárnő Marika néni mindig a kedvében járjon Ferinek, mert ennyire kitartó volt, és szorgalmas sok alkalommal előfordult, hogy elvitte az iskolai büfébe, és kedvenc péksüteményei közül választhatott egy-egy minyont, vagy kakaós csigát, vagy amihez éppen aznap kedve szottyant.
– Akármit választhatsz az én külön bejáratú, kis vendégem vagy! – mondogatta sokszor a becsületes hölgy.
S ez így ténylegesen szép is, meg elfogadott is lett volna, ha osztálytársai között föl nem üti a fejét a féltékenység, ami valljuk csak be, szinte mindenkiben ott lappang titkos kényszerektől vezérelve, csak meg kell szépen keresni!
Sokszor Feri azon kapta magát, hogy kénytelen a jobb modort is megengedett osztálytársai előtt színészkedni, mert ezáltal kívánta megőrizni a saját maga inkognitójának a morzsáját, amit afölött az aggodalom fölött érzet, hogy a jobb indulatú osztálytársai esetlegesen megneheztelnek rá, ami miatt a technika tanárnő a kegyeibe fogadta.
– Hát itt van újra a mi kis eminensünk! – emlegették sokadik alkalommal is, és ettől Friedmannt olyan érzések kerítették hatalmukba ami már bőségesen táptalajt szolgáltatott arra, hogy befelé forduló legyen, és meglehetősen nagy ívben elkerülje azon bizonyos fölöttébb kellemetlen, és egyszersmind arrogáns emberek társaságát akivel egyébként sem értette meg sosem magát, mert egyáltalán nem voltak arra kíváncsiak, hogy a felszín alatt egy meglehetősen sebezhető kamasszal állnak szemben, aki sajnos még egyáltalán nem képes a saját maga hirtelen érzelem megnyilvánulásait kordámban tartani, megfékezni, vagy kezelni, és amik rendszerint krokodil-könnyek formájában törnek meglehetősen sokszor a felszínre Így nem is lehet csodálkozni azon, hogy még a normálisabbnak nevezhető barátai is szépen lassacskán megfeledkeztek róla, és azzal a bizonyos tudatos, és megfontolt magányossági érzetével teljes mértékben magára hagyták.
De hát mit is mertünk remélni akkor, amikor Friedmann Feri egyik napról a másikra egyre szótlanabb lett, és ha csak megszólalt úgy kellett szinte egyenként kiráncigálni a szavakat, és a kisebb jellegű mondatokat belőle, mintha csak a fogát húzták volna.
S ahogyan az már lenni szokott az élet pofonjaival, aki nem tanulta azt meg – tapasztalatok keserves leckéi által -, hogy hogyan is kezelje, és milyen jellegű módszerekkel küzdje le azokat a bizonyos igencsak ingerlő, és betolakodó démonokat, amik egy néhány embernek igencsak megkeserítették az életét, annak bizony előbb-utóbb tartalmas segítséget kellene kérnie, vagy szüleire támaszkodva, esetleg szakember bevonásával ami hangsúlyozottan még mindig nem azt jelenti, hogy az illető mentálisan nem normális, csak egynémely területen egy kicsit máshogyan reagál, és működik, mint mondjuk az általános többség.
Amint minden egyes napon Feri a tisztességét megkövetelve szépen, precíz gondossággal lerakodta az ebédlőben a székeket, és helyére tolta az asztalokat, Marika néni nem győzött csodálkozni, hogy már kora hajnalban – amikor a többség rendszerint még meglehetősen másnapos állapotban van, és még úgyszólván álmosan tántorognak be az iskolába -, akad egy gyerkőc, aki nemcsak, hogy kicsattan a reggeli frissességtől, de még jól is érzi magát, hogy egy kicsit besegíthet a konyhán S ezt a kitűnő pedagógus mindenképpen szerette volna nemcsak honorálni, de kellőképpen megjutalmazni is.
A technikai órai foglalkozások viszont már korántsem alakultak ennyire rózsásan, mint azt egynémely ember eltervezte Friedmann Ferencnek ugyanis nemcsak a lombfűrésszel gyűlt meg sorozatos baklövésekkel tarkítva a baja – meglehet azért, mert a Tarló fivérek mindig borsot igyekeztek törni az orra alá, és az összes létező méregdrága fűrészlapját tönkretették -, de ha ez nem lett volna elég akkor még ott voltak azoknak a szokásos csínytevéseknek, és kellemetlen tréfálkozásoknak a sorozatai amiknek rendszerint olyan gyanútlan áldozatokat választottak, akiket mert hagyták meg lehetett istenesen leckéztetni, vagy mert a gyanútlan bűnbakoknak sajnos fogalmuk sem lehetett arról, hogy azokat a bizonyos hecceléseknek indult tréfákat hogyan és mi módon védhetnék ki?
Így sajnos Ferinek meg kellett elégednie a sorozatos rendszerint beton elégséges alá érdemjeggyel amire kétségtelen az ő helyében akit már jó párszor móresre tanítottak büszkének is illett volna lennie, de ahelyett hogy egyenesen kihúzta volna magát, és felemelt fejjel a megtörtént viszontagságokon átlépett volna, mint például mások, ahelyett inkább behúzott háttal, és meggörnyedetten járt, és azt kívánta önmagában, bárcsak láthatatlan lenne, és úgy tudna járkálni az emberek világában, hogy senki ne vehesse észre, hogy o valaha is létezett!
Viszont azért Marika nénit sem ejtették a fejére, mert amint az iskolai pletykákból tájékozódva ez-az a fülébe jutott máris intézkedett és az osztályfőnökkel hosszas véget nem érő eszmefuttatások, és vitatkozások örökkévalósága vette kezdetét miszerint mi lenne a legalkalmasabb a gyereknek, aki nem rombolja le teljes mértékben a lelki személyiségének a részeit, és ami nem tesz idegbeteggé Így a tantestületi szobát – ahol rendszerint ezek a fajta beszélgetések, és tanácskozások mindig is zajlottak -, több mint három órán át a kellemetlen, és már-már fojtogató cigarettafüst hazája lett, és mindent kivesézve megbeszéltek, és arra a következtetésre jutottak, hogy Friedmannak a lehető legjobb megoldás, ha egy időre magántanulóként próbál szerencsét, és így talán megpróbálhatná kiheverni az őt ért megrázkódtatást.
Akik pedig őt provokatív, aljas, vagy csalárd szándékoktól vezetve megalázták és bántalmazták súlyos büntetésre, esetlegesen fegyelmi tárgyalással is számolhatnak a közeljövőben!
Persze mondanunk sem igen kell, hogy ennek a tárgyalásnak is mint már oly sokszor – feltéve, ha az emberek többsége a nagy véleménynyilvánítási szabadságával sem igazán tud már mit kezdeni -, az lett a következménye, hogy legalább Friedmann Ferenc ötödikes tanuló magántanuló lett, és így a lelki sérüléseinek legalább egy kis morzsáit sikerült imitt-amott befoltoznia, de szinte mindenki sejtette és tudta, hogy ennyivel korántsem elintézhetőek azok a bizonyos megoldandó gondok, amik aztán sorozatosan újból felütötték a fülüket.
Mert még azóta is, az otthoni telefonvonalban akadtak annyira bátor, és pofátlanul galád emberkék, akiknek a hangját nem lehetett egykönnyen elfelejteni, különös tekintettel olyan kijelentéseket, mint:
– Szevasz, te rohadék! Nem feledkeztünk meg rólad! Te már hulla vagy! – S mintha csak a gonoszkodó szél lenne az mely ilyen galád hangokra képes, Friedmannak mindig is az volt a gyomorforgató érzése, hogy állandóan inkognitóban illik járkálnia szinte mindenhová, nehogy véletlenségből olyanokkal akadjon össze, akik elsősorban likvidálni akarnák, vagy csak a vesztére utaznak.

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd Tasi83 196 történetét!


  • 1216 szerző
  • 802 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Tasi83

A szerénykedő gavallér

Műfaj

szépirodalom

Rövid leírás / Beharangozó

Friedmann Feri ötödikes általános iskolai tanuló, aki rendes, becsületes szorgalommal mindig lepakolja az étkezőben a székeket, és ezért a technika tanárnő roppant hálás. Ugyanakkor hamar híre megy az udvarias gavallérnak, ami miatt néhány osztálytársa rendszeresen bántalmazza.

Rövid összefoglaló

Feri ötödikes tanuló, és példás, eminens diák. Mindig lepakolja a székeket az iskolai ebédlőben, ami miatt hatalmas népszerűségre tesz szert osztálytársai és tanárai körében. Nem kell sokat várni és megjelennek a bandavezérek, akik mindennapját pokollá teszik.

Olvasási idő

6 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Tasi83 nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!