A lázadó, kinek becsülhető ismérvei közé tartozott hajdanán, mikoron a többség elvakult eszmék, kiskirályos érdek-trófeákért lelkesedett prófétaként útjukból félreállt, s próbatételek példaadásaként, mint remete hegy echozó szikla-öbleibe elvonult. S lett belőle inkább Theirésziász, vagy éppen bölcs hírmondó, ki csak az emberséget tisztelheti, s a szívből táplálható erkölcsöt, megszégyenítve minden koloncleső talpnyalót.

A tudatos írástudók ezek után kényelmetlen börtöntöltelékei az adott Rendszernek: őszintén kimondott szavak, kérdés-választ sürgető cselekedetek mind lomtárba süllyednek csúfosan. Értük hiába már nem emelhet egyetlen becsülhető, baráti szót a gerinces helytállás. S a magánakvaló tanúskodókat e sunyítva lapító Kor hamar megveti illetlenül!

Ó, emberi ostoba hiszékenység ki a könnyelmű megvezettetést példaként már magadévá is tetted ezáltal önmagad megvesztegethető érdemeire csatolod a beletörődött szolgaláncot s oly sok cselekedni akaró elmét, kibontakozni kész szamárlétrás-karriert taposol ki semmirekellő könnyedén hogy tanításod is inkább elvesztegethető kelendőség, semmint valódi érték!

Nem látom én se már prófétás, bölcselkedő szavam majd ki hallgatja, vagy olvassa el komorló éji órán, mikor pusztulásként megfogyatkozni látszik a készülő remény?! - Ha az örök lázadó, ki megkapja fizetségi jussát s mégsem hallgat karakán makacsság mellett s kitartón megőrzi saját tanúskodó személyét: szívek oltárát esetleg elnyerheti mint megbecsült megváltást! - Ki igazat szól echózva falait e mostani rohanó Időnek miért kellene annak elbujdosnia?! Ki használható manipulálhatóság mely ma még törleszkedik s eltapos ha nem figyel az ember eléggé!