MMire ráncos lesz hamvadó, bazsarózsa-bőröd, termékeny öled nyoszolyáját a pókháló is kikezdte, megtudhatod: esendő Endidu-anyagból lettél te is anno teremtve, s egzotikus tested is a tett s az akarat közötti félelem tarthatja csak össze!

Mire háromszor kelsz majd éjek komorló holdtöltéjén, mert ideje korán téged is megszólít a kényszeres szükség, hol vécék kagylójába szorult a leplezett, kikozmetikázott öregség: tétova, tolvajló tépelődésben majd önmagadra rátalálsz. Mire majd harmadik segítő lábaddal járni kényszerülsz, mint Oidipusz-kérdezte kinyilatkoztatás tudd: törvény s erkölcsi rend jótékony szent béklyója megfosztatott a modern korokban, mikor emberségedet legyintő hattyú-mozdulatoddal kinevették: ledér örömlány-tinédzserek, hetvenkedő legénykék.

Mire csípő-műtéttel hozzád közelít a jajdulás, csont-roppantó mártír-fájdalom megtudod: élelmes nyerészkedők enyves-markában kétarcú jogot formált mindig is az érdek, s az érdem - meggyötörve reménykedését az áldozatoknak a cinikus haszonlesés, akár zsákmány felett köröző keselyűkre, ha marcangolva lecsapnak.

Mire majd tanúskodó unokáid jönénnek feléd délcegen szemlélni kíváncsiskodón kérdezősködni sokat-tűrt múltad aranykor-emlékeit rémületed - a biztos elmúlás csapdájától -, satuba szorítaná szívedet, aorta-göröngyök koszorúér-aszteroidái növekednek csöndes gyilkosok módjára szervezeted alagútjaiba, s senki sem lehet majd olyan felkészült, mint papírlap, kiszolgált jegyzetfüzet, hogy Léthe-feledékenységedet tápláló Alzheimeredtől tudatosan, beszámíthaton, gumiszoba-fogság nélkül végleg megszabadultál!