Meglehet csúfos bakot lőttem, s kellő mértékben hibáztam: Többet vártam volna a Szívtől, mint amennyit huncut s téveteg csókok által kifejezni remélt: Romantikát, bimbózó telepátia általi beteljesülést amikor ős-energiák által a hűséges szavak még jelenthettek valamit: Tekintetek babonázó mindenhatóságát, beszélő emberi csillagzatokat, mint önálló égitesteket fényeskedő homlokok alatt:

Valami önbe teljesítő többletet! – De nincsen módszer az Idő ketrecéből kitörni, ha máshol nem is de pirospozsga ajkak alkony-skarlátján ott virít kibomolva az árulás magyarázható bélyege! Arcok térképvázlatán s földrészeiben őszinteséget s halhatatlan igazságot akartam fölszabadítani én! Mert a beteljesült szerelem: vulkánkitörés, de betegség is! – Szívek leláncolt rabságában elsüllyedni látszik az ész! 

A lehetséges bókszándékaival igyekeztem kísérteni a biztos hitű lehetetlent  - akár a kor melyhez semmi közöm nem lehet szándékosan: Felelőségét s erkölcseit szándékosan elfeledni! – S mégis bizonytalan ismeretlen itt van egyetlen tapintható köpésre: Mégsem merem megragadni kínálkozó lehetőségek tárházait, - hisz kudarc s rettenet a kockázat százmarkú szörnyetege taszít! – Nekem biztos menedéktalaj kellene, ahol a lélek harmóniájában terelgetném befolyásolható, s megjósolható Sorsomat!