SSzolgáltam! – Mert illett s mert bontakozó s pallérozatlan elmém erre sarkallt vitt s kényszerített iskolapadok magányos elefántcsont-oltárait! De mennyit! Voltam olyan gyámoltalan s eléggé számkivetett, hogy mikor jött volna a kínálkozó segítség napokon át megrettenten s konok dacból – hogy n is tudtam annyi fondorlatot mint a többi – csak hallgatni tudtam én! 

Remélni bikacsök-türelemmel, hogy lesz majd ki megsegít! – Jónást a hatalmas dühöngő óriáshal – magába zárt börtönként a tudományok katedrálisa: Ez a mohó s követelményekkel követelőző vadállat: Tiltott listára tettek ócska szemétdombként mindent, s elhitettek velem sok szép idillikus ábrándokat, s érdemjegyekkel emberek alattomos s ítélkező tekintete addig alázott amíg a sárgaföldből csak emberséges emberfők nyújthattak felém önzetlen segéd-kezet!

Meneteltem én hűségesen kullogva, mint dromedár medve a sor legvégén magányom kíséret-barátaimmal, s nem menekülhettem hitetlen Tamás nyelvészeti szigorlatok bugyraitól! Gombszemekért udvaroltam: amik csak nekem lehettek felbecsülhetetlennek, értékesek. Fölöttem marcona adjunktusok, s docensek fűrészelték el buzgón karrierem tiszavirág-deszkáit, s mégis betegen kezeim közül bókok tömény tengerársorait zúdítottam általános támadásként 

szívdobbanások háborúiban – s engedelmes tűrő akarattal eladható érdek-emberek előtt megadtam magam s eltérdeltem én! – Hirtelen fiatalságom lett szánalmas koporsóm: Alattomos válaszok játszottak ostobán kihasználható lelkiismeretemen!