A térben most hirtelen megremegett valami perces-hirtelen sebességgel: Helyben járt a zsargon, a tolvaj, s a csúnyácska beszéd: Szarkazmusok vonzat-kupacai! A buszmegálló latyakos, tócsa-tükrében előbb nagyot nyújtózkodott fintoros torz-lélekkel a hold kerek égiteste, s borzongva megrázkódott süvöltő-szelekkel! – Az ítéletet saját magunk osztogatjuk, - cinkos s méltatlan lehetőségek közül nem válogathatunk – öltönybe bújtatott,

maskarás Gorillák, épített műkörmös pláza-cicák diktálták a megalkudott trendet: S kultúrák halhatatlan apokrif piramisaiból hamar megfeledkeznek! 

S mihelyst szándék-szívességet tehetnék, még utoljára kinevetnek, s magamra hagynak! Kicsinyes életünk egyszerre nevetséges s ugyanakkor szánalmas! A belső én semmisülésével kecsegető kockázatos bomlás – terrorisztikus szavakkal hiába: A Valódi, tapintható lényeg el nem érhető!

Ha nem vigyázunk s ügyelünk, hogy önsajnálatunk egyenes arányosságban legyen akár szétcsúszott pesszimizmusunk, - akár soványka szikra-optimizmusunkkal hamar önmagunknak szereztünk majd saját hóhérkötelet! – Robbanás nem kecsegetett elektromos idegpályák agysejtek peremén –

a millió aprócska molekula egységesülő bolyként őrködni próbált az értelem tágasuló űrén! – Nem tehettünk róla! Gyilkos, magunkat emésztő szüntelen alakban: lökdösődünk, tolongunk s napi robotolás súlya alatt ha szükséges – éhbérekért se annyit; gondok stigma-sorsa alatt megtöretünk!