Barion Pixel nuuvella

Valamikor

Különös hangulat ereszkedett rám.

Mint azon a régi estén, amikor eldöntöttem, hogy megszabadulok a lányságomtól. 

Miklós ugyan nem érdemelt ki különösebben, de jöjjön, aminek jönnie kell.

Ez úgyis csak egyike a női lét leküzdendő stációinak, okoskodtam, ha talán a legmeredekebb is. 

Bár, ha belegondolok, hűtlenségbe esni sem kevésbé elhatározás igényes.

Hűtlenség? 

Ámde ahhoz egy másik ember is kell, nevettem el magamat. 

De egy kissé belé is sajdult a szívem: tudtam, hogy Tamás felfigyelt rám. 

Az utóbbi időben, ha beszédbe elegyedtünk (és egyre gyakrabban került erre sor, leginkább az irodafolyósón, ahogy összetalálkoztunk), tekintetét, mielőtt megszólalt volna, rajtam tartotta egy-két másodpercig. Híres határozottsága észlelhetően tovaszállt.

Nehezen kezdte el a mondókáját. És  mintha különösen ügyelt volna rá, hogy azt a legválasztékosabb szavakkal adja elő. Minek következtében el-elakadt a közlendőjével és csak állt egyik lábáról a másikra, tette át az aktát egyik kezéből a másikba.

E parányi kis szünetekben aztán enyhe pír kezdett felkúszni az arcára, amit nyilván ő is érzékelt, és amitől csak még jobban elbizonytalanodott. Olykor már-már hebegésbe váltva. 

Mindettől én magam is jól megzavarodtam és nekem is keresnem kellett a szavakat. Éreztem, hogy bizseregni kezd a hajam töve és hogy párásodik be a szemem. 

Mert tudtam, hogy miért is történik így. 

De, különös módon, ezen apró kisiklások után,  határozott buzgalommal igyekeztünk a másik segítségére sietni a döcögősen indult társalgásban; félszavakból is megértve immár egymást, heves  bólingatásokkal véve tudomásul a túloldali szándékot.

Mindennek végeztével, majdhogy nem cinkosan összemosolyogva, egyszóval felszabadulva és valamiféle megnyugtató harmóniára is lelve, mentünk tovább a dolgunkra. 

Én be az irodámba, nagy szívdobogások közepette, az ajtót magamra csukva, aztán csak bambulva kifelé az ablakon, a nagy ürességbe, a szomszéd épület hámló tűzfalára. 

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd Thész János 24 történetét!


  • 1212 szerző
  • 798 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Műfaj

szépirodalom

Rövid leírás / Beharangozó

Konszolidált asszonyok is ábrándoznak. Csak úgy hirtelen, a semmiből, saját nagy rémületükre.

Rövid összefoglaló

Illő dolog-e belezúgni a főnökbe? Külünösen egy beosztotti autonómiáját eleddig öntudatosan őrző kolleginának?

Olvasási idő

1 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Thész János nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!