Barion Pixel nuuvella

Doxa

Az új év második hetében külföldiek érkeztek, de zsúfolt programjukra tekintettel kérésük volt, hogy egyik délelőtt a szállodájukban folytassuk le az esedékes tárgyalásainkat. Tamás mint tárgyalás vezető, én mint a terület szakértője. 

Tíz órára oda is autóztunk.

Az úton átbeszéltük a stratégiánkat, lerögzítettük a minimális elvárásainkat, azután meg semleges dolgokról cseverésztünk. Könnyedén és lazán, mintha mi sem történt volna karácsonykor. 

Tamás kedves volt és figyelmes, de ezen túlmenően semmi félreérthető viselkedés, mozdulat vagy célozgatás a részéről. (Amit – talán – vártam volna …Ha már a karácsonyi bulin úgy letámadott.)

Csak, valahogy, hatalmasan megnyugtató érzés volt egy ilyen parányi légtérben tartózkodni vele. Ami az intimitás különös érzetét keltette bennem.

Miután vezetett, csak ritkán tudott visszanézni rám, én meg jól kihasználtam a helyzetemet és alaposan szemügyre vettem a profilját.  Pásztáztam az arcát: a szeme körül gyülekező apró szarkalábakat, kékesre borotvált, kissé előreugró állát, szépen formált fülkagylóját. 

Később a kormányon nyugvó kezét kezdtem figyelni, finom ujjait, az ujjperceken sorjázó rövid, tömött szőrszálakkal, a kézfejére csúszó, lazán felcsatolt Doxa órával. Ezt viszont észrevette. 

– Apai örökség – vette le a kezét a kormányról, megrázogatva rajta az órát. – Antik darab, majd közelebbről megmutatom   – mosolyogta. 

Megjegyzése, nyilvánvaló szándékai szerint, merész asszociációkat ébresztett bennem. Mikre fel, akár el is pirulhattam, de azt már igazán nem láthatta, mert az utat kellett figyelnie. 

Nyeltem egyet és hallgattam.

A szálló presszójában ültünk le a külföldiekkel. Gyorsan végeztünk, számunkra meglehetősen kedvező eredménnyel. Minek után elköszöntünk a partnereinktől, de Tamás jelezte feléjük, hogy mi ketten maradunk még. 

Tette ezt a velem való egyeztetés nélkül.

Vendéglátóink udvariasan felálltak és távoztak. Tamás extra kávét rendelt, kettőt, aztán hátradőlt.

– Mire várunk még? – kérdeztem, olyan hangon, amilyenen az ezek után elvárható volt. Tamás felnevetett. 

– Hát még egy finom kávéra. Miért, nem ízlett? – húzta fel a szemöldökét, erős meghökkenést szimulálva, és végigsimította a tarkóját. – Kiérdemeltük, nem igaz?

Már hozta is a pincér a kapucsínót. Borzasztó meleg volt és borzasztó habos. Kevergettem, kavargattam, majd belékortyoltam. Tamás rám nézett és megint elnevette magát.

– Azt a kis bajszocskát de szívesen eltávolítanám! – és mutatott a szám fölé. Zavaromban lenyalintottam a habot. Tamás tovább nevetett.

– Ahh, nedvesedő kisajkak!  

Így mondta,  jól érthetően, szóköz kihagyás nélkül.

Mi mást tehettem, mint hogy felugrottam.

– Na, én megyek! – és a kabátomért nyúltam.

– BKV-val? – kérdezte Tamás, kajánul. Majd, pompásan időzített kis késedelemmel, ő is felállt és rám segítette a kabátomat. Aztán a sajátjáért nyúlt.

Előresiettem, határozott léptekkel. 

A recepcióval szemben volt a bejárat, mögötte a lépcső az emeletre, a szobákhoz. Tamás mellém lépett, hozzám hajolt és halkan kérdezte: – Jobbra vagy balra menjünk?

– Szemét vagy! – sziszegtem feléje és beléptem a forgóajtóba.  

Csak odakinn kaptam meg a válaszát.

– Bocsáss meg, de ezt nem hagyhattam ki! – szólt, és próbálta felvenni velem az iramot. Nem nagy sikerrel. 

Odaértünk a kocsijához, beszálltunk, de Tamás nem indított. Felém fordulva várakozott. Összeszorítottam a számat és csak néztem ki a szélvédőn. 

Egy perc is eltelhetett, mielőtt begyújtotta a motort.

Ő sem szólt többet, nagy indulattal elstartolt. Vadul hajtott, csak úgy spricceltek széjjel előtte a gyalogosok. Egy szót sem beszéltünk.

Behajtottunk a gyári parkolóba. Még le sem állt a motor, amikor kiugrottam és nekiindultam. Erős szél fújt szemből, összefogtam a kabátomat és lehajtott fejjel siettem be a főépületbe. Felcsattogtam a kongó acél csigalépcsőn, be egyenesen az irodámba. Becsaptam az ajtót, ledobtam a kabátomat, rágyújtottam és járkálni kezdtem, úgy, ahogy voltam, sállal, csizmában. 

Dühöngtem – csak éppen az okát nem tudtam. 

Így tettem azt a saját szórakoztatásomra… 

Talán egy perc, ha eltelt, és Kamilla dugta be a fejét. 

– Gyere, hív a főnök! – és húzódott máris vissza, nyitva hagyva az ajtómat. 

Még sétáltam egy csöppet, aztán elnyomtam a cigimet és átmentem. Be sem kopogtam, csak rányitottam Tamásra. Felállt, mögém lépett, becsukta az ajtót és hellyel kínált. 

Kicsit vacilláltam, végül leültem, ő velem szemben. Benyúlt a zakója zsebébe és elém tette a tárcáját. Kifordította és kiűrítette, a bankjegyeket legyező alakban szétterítette. 

– Háromezer néhány száz nyomorult forintok! – mutatta. – Mégis, szerinted mennyi egy szoba a Flamencóban? Ötezer, hétezer, tízezer? – kérdezte fojtott indulattal és kérdőn meredt rám.

Felfogtam én rögtön a mondanivalóját, de csak duzzogtam tovább és nem mukkantam.

– Nahát! – csapott az asztalra Tamás és dühödten visszagyűrte a bankókat a tárcájába.  

Én meg néztem magam elé és a sálam szegélyével játszadoztam.

– Elég lesz, ha csak holnapra produkálod a tárgyalási jegyzőkönyvet! – szólt még oda és felállt. Értettem a szóból, én is felálltam. 

Szigorúan nézett, arcán a múló düh nyomaival, ami, végülis, igen csak tetszett nekem. Elnyomtam egy mosolyt, bólintottam és kivonultam.

Innen már nem volt visszaút.

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd Thész János 23 történetét!


  • 1200 szerző
  • 783 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Műfaj

szépirodalom

Rövid leírás / Beharangozó

Egy szállodában Tamással – de (még) semmi nem történik.

Rövid összefoglaló

Mindig is untam fölösleges köröket futni (futtatni ...), de most mégis megtettem.

Olvasási idő

4 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Thész János nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!