Tibor szinte naponta fölhív, vagy küld üzenetet. Mint egy szerelmes tinédzser. Vagy inkább, mint egy céltudatos Don Juan? Nehéz eldöntenem. Olykor csak annyit ír: szép napot kíván, máskor pedig izgató hangon búgja éjszaka a telefonba, hogy hiányzom neki, és alig várja a folytatást. De hogy arra mikor kerül sor, azt nem mindig tudja megmondani. Mert a munkájából adódóan rengeteget utazik. Ez a kiszámíthatatlanság aggaszt. Akarom én ezt a kapcsolatot egyáltalán? De tudatosság ide vagy oda, most láthatatlan erők diktálnak, és ilyenkor nem mindig az észérvek győzedelmeskednek...
