Barion Pixel nuuvella

A pláza-templom egerei

- Nemsokára sötétedik. Papa, hol alszunk ma?

- A lakberendezési osztályon.

- Ja, de jó! A metró melletti dobozokon a fejembe megy a vér, annyira lejt a padló… Éhes vagyok – mondta a fiú.

- Tudok egy príma helyet. Az ábécé-részben ma halkonzervekből adnak kóstolót. Többször körbesétálunk, te pedig beveted azt az ártatlan mosolyodat és jól bezabálunk. Rendicsek? 

- Príma! Akkor be tudok vinni az ünnepi babaházba egy kólát és nem látja meg a biztonsági őr, amíg megiszom.

Apja rákacsintott.

- Ma aranyvasárnap van, ezért ne kólát, hanem inkább gyerekpezsgőt igyál.  Ünnepelünk.

A fiú elfintorította az arcát:  

- Jaj, ne! Megint? Tegnap azt ünnepeltük, hogy hat hónapja elárverezték a lakásunkat. Azóta a rokonoknál, a metró melletti dobozokban vagy a plázában alszunk. Tegnapelőtt azt ünnepeltük, hogy el kellett adnunk az autót, mert drágák voltak a mama gyógyszerei… Kicsit fázom, papa!

- Na, várj csak! Az előcsarnokban áll egy ruhás konténer, ami már teljesen tele van. Láttam mellette egy kabátot a méretedben. Rá se ránts, ha mégis nagy lenne, mert jobban ki lehet tömni újságpapírral.

- Oké. Legyen… Ma jó napunk volt, ugye? Egészen elfáradtam az üveggyűjtésben. Mit csinálunk holnap, papa? 

- Nézed majd a tévét a pláza játékboltjában, vagy bemész az ugrálóba, amíg visszaváltom a mai palacktermést és visszatolok egy-két bevásárlókocsit a benne lévő pénzért. Aztán elmegyünk és szemrevételezzük azt az emeletes házat, ami a múlt héten kigyulladt. Nem zavarhatjuk örökké a rokonokat. Valahol aludnunk kell karácsonykor is. Közben pedig folyton ünnepelni fogunk.

- Kicsit kezdem unni a gyerekpezsgőt…

- Csak nem képzeled, hogy igazit adok neked? Nem engedhetem, hogy a züllés útjára lépjél. Igazság szerint a kóláknál túl szigorú a biztonsági őr… Egyébként holnap trolibusszal megyünk a leégett házhoz. Azzal még nem utaztál. Jegyet sem veszünk.

- Nem is kell papa. Élvezem a bliccelést. Ilyenkor újra egy csapat vagyunk. Amíg volt munkád, mindig aludtam, mire hazaértél. Sosem játszottunk ennyi ünneplőset, bliccelőset, mint most. Sosem mondtad ennyiszer, hogy milyen szép az élet… Egyébként nem értem, hogy a buszon miért izgulsz, amikor olyan ősznek és nyúzottnak látszol, hogy ingyen utazó nyugdíjasnak néznek. Én pedig jól el tudom játszani, hogy otthonmaradt a diákbérletem. Papa, erről jut eszembe, nem lesz abból baj, hogy nem járok suliba?

- Sajnos az üveggyűjtésből meg a raktársepregetésből nem jön össze annyi, hogy megvegyem neked a suli-cuccokat. Normális gyerek egyébként sem vágyik iskolába…

- Akkor én nem vagyok normális, mert hiányzik a suli. A tanulást biztos, hogy pótolni fogja az, ha a használati utasításokon gyakoroltatod velem az olvasást?

- Nekem segítesz vele, mert olyan picik azok a betűk, hogy nem látom őket. Így nem tudnám azt sem elolvasni, hogy melyik üveget váltják vissza.

- A gyerekpezsgőre speciel az van ráírva, hogy hűtve jó. Te pedig mégis a kabátod alatt melengeted. 

- Rá se ránts, odakint hideg van. Hamar behűti nekünk a Jézuska. 

- Aztán elalvásig ünnepelünk, ugye? Pezsgőt bontunk, mondjuk… arra, hogy öt éve nincs pénzünk saját karácsonyfára és játékra…

- Hát, igen... De minek is sajátot venni, amikor a pláza kirakatában mindig áll egy gyönyörű karifa? A szeretetszolgálat sátrából pedig szuper játékokat választok neked.   

A gyerek mélyen elgondolkodott. 

- Papa, én élvezem ezt a sok ünneplést meg a szabadságot, de lesznek azért még szürke hétköznapjaink is, ugye? Amikor csak ülünk összebújva a saját meleg szobánkban a tévé előtt és anyáról meg a munkádról mesélsz.

Apja nem felelt, csak hirtelen átölelte. Így a fiú nem láthatta a szemét.

Odakint közben nagy, puha pelyhekben szállingózni kezdett a hó. 

Tetszett a történet?

1 0

Regisztrálj és olvasd Tóth A. Tamás 8 történetét!


  • 1232 szerző
  • 821 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Tóth A. Tamás

A pláza-templom egerei

Műfaj

szatíra

Rövid leírás / Beharangozó

Szomorkás szatíra élelmes nincstelenekről, akik a plázák akcióit használják fel túlélésükhöz

Rövid összefoglaló

Képzelt és abszurd történet egy elvált apáról, aki átmenetileg egy plázában csövezik kisfiával karácsony előtt.

Olvasási idő

3 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Tóth A. Tamás nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!