Barion Pixel nuuvella

Gyilkos Mamut avagy apám tyúkja

A lakótelepen megállt egy dzsip. A sofőr föltette a kormánybilincset. Elpakolt az ülésről mindent, ami szem-szájnak ingere lehet. A váltózárat is beüzemelte. Az ajtó becsukva, a kocsi beriasztva, a GPS helyzetjelző üzemel, a piros ledek szorgalmasan kacsingatnak - nyugtázta elégedetten. Aztán bement pisilni a pizzéria slózijába. Természetesen nem volt prosztata-gondja. Pikk-pakkra végzett. Két perc tizenhét másodpercet töltött a járműtől távol. 

A dzsipet a hatóság ezután évekig kereste. Sohasem találták meg. 

A kerületben ezt a környéket úgy becézték, hogy a „Bermuda-háromszög”.

Itt élt egy öregember egy panelház hetedik emeletén. Legyen a neve, mondjuk Pista bácsi. Különös ismertetőjele, hogy mindenki ismerte. Bizonyára sokan és sokáig fognak virágot vinni a sírjára. 

A „háromszög” több, mint száz járművet nyelt a rendszerváltás óta. Pista bá’ Ladája azonban évek óta rezzenéstelenül álldogált a panelház előtti parkolóban. Soha, senki egy ujjal nem érintette. Az öreg ugyanis gyermekkoruktól fogva ismerte a helyi martalócokat. Így társalgott az egyikkel:

- Mocskos gazemberek lettetek, fiaim. Ég a pofámon a bőr miattatok. Nem erre tanítottalak benneteket! 

Pista bácsi vasággyal, vaskályhával és vaskalapáccsal együtt sem érte el az ötven kilót. A megszólított illető ötven kiló csontból, ötven kiló acélos izomból, hetven kiló zsírból és tíz gramm agyból állt. Gyilkos Mamutnak becézték. Élő ember az ilyen sértés miatt nem érte volna meg a következő levegővételt. Az öregre azonban a tőle telhető legnagyobb kedvességgel mosolygott. 

- Ugyan már, Pista bácsi! Valamiből nekem is élni kell!

- Pedig mennyit küzdöttem veletek, hogy szépirodalmat is olvassatok, ne csak rendőrségi jegyzőkönyveket! 

A fickó tovább vigyorgott, miközben egy dzsip árát érő aranyfogain megcsillant a nyári alkonyat fénye.

- Ja! Emlékszem, hogy még a szekrényre is föl tetszett kenni „Az apám tyúkja” című vers miatt.

- Anyád…! Te címeres ökör! Anyám tyúkja a vers címe!

Így beszélt velük, de a lelke mélyén rettegett tőlük. 

Először rácsot szereltetett föl az ajtajára. Aztán az ajtót is megvasaltatta. Majd jött a toló-, a biztonsági zár, a biztonsági lánc és egy vaspánt nagy lakattal. Az ablakon rácsok, redőnyök, belül többféle retesz. A szellőztetés komoly programnak számított. Boltba menetel előtt az öregúr hosszú ideig nyitogatta a zárakat és ugyanannyi ideig csukogatta az ablakokat. 

Így azonban biztonságban érezte magát. 

Mondta is neki a postás:

- Pista bácsi, ha egyszer rosszul lesz, meg fog halni mire a tűzoltók bejutnak magához.

Egy szép napon rosszul is lett. 

Úgy érezte, hogy menni, állni vagy beszélni sem tud, mindene elzsibbadt, az ajka lefittyedt, majd az egyensúlyát elvesztve a földre esett. Annyi ereje maradt csupán, hogy az erkélyre kikússzon és lelökjön egy virágcserepet. 

Érezte, hogy innen már percek kérdése csak a nagy ismeretlen ajtaja.

Gyilkos Mamut a szokott helyén posztolt az utcasarkon és éppen eurót adott el jó áron. Fölnézett az erkélyre. Meglátta az eltorzult arcú Pista bácsit. Tíz gramm agyát persze könnyen bevilágította a felismerés. Félelmetes testsúlyához képest meglepően gyorsan kapkodni kezdte húsos csülkeit… 

Harminc másodperc alatt cammogott föl vele a lift.

Tíz másodperc alatt kisbicskájával leküzdte a toló-, a biztonsági és a kulcsos zárakat, a rácsot, a vaspántot, a lakatot, vagyis az ajtót az egész cuccal együtt.

Harminc másodperc alatt visszacammogott vele a lift a földszintre.

Öt másodperc alatt fél kézzel (a másikban ugyanis az alélt Pista bácsit tartotta) feltörte és beindította a sarkon parkoló rendőrautót, amely tavaly, az év autója versenyén a legmagasabb biztonsági díjat nyerte el. 

Az öreget óvatosan, törékeny tojásként letette a hátsó ülésre.

Mindenen átgázolva, szirénázva elporzott az ambulancia felé. Jól ismerte az odavezető utat. Sok ügyfelét kellett ide irányítani.

Az orvosok szerint perceken múlt mindössze, hogy az öreg életben maradt. 

Amikor Pista bácsi már meg tudott szólalni a kórházi ágyon, mindössze ennyit mondott Gyilkos Mamutnak:

- Fiam, életemben először örülök annak, hogy nem a versekhez értesz…

Tetszett a történet?

2 0

Regisztrálj és olvasd Tóth A. Tamás 8 történetét!


  • 1235 szerző
  • 831 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Tóth A. Tamás

Gyilkos Mamut avagy apám tyúkja

Műfaj

humor

Rövid leírás / Beharangozó

Egy mulatságos történet arról, hogy miért érdemes irodalmat tanítani a nyóckerben.

Rövid összefoglaló

Humoros történet Guy Ritchie avagy Rejtő szellemében. Tanulság: a tanárok még azokban is képesek tiszteletet ébreszteni, akiket hiába tanítanak a jóra, avagy minden ember jónak születik, csak néha rosszul sikerül felnőnie.

Olvasási idő

3 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Tóth A. Tamás nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!