1. rész

Óriási pénzösszeg

A nagy, zöld kombájn lassan előrehaladva aratott maga előtt, miközben az oldalán kiálló csőből egy mellette haladó teherautó platójába hullatta a búzaszemeket. Az arató jármű volánja mögött ülő, középmagas; rövid, sötétbarna hajú fiatalember elmélázva nézte a kék eget, kombájnja nagy és széles arató eszközét, s a hatalmas búzaföldet, amelynek a felét learatta már.

A kamion bajuszos, kecskeszakállú, ferdeszemű sofőrje egyszer csak dudálásba kezdett, s mikor látta, hogy társa feléje fordult, intett neki, hogy hagyják abba a munkát. Hamarosan mindketten leállították a motorokat és kiszálltak a maguk gépjárművéből.

- Szünetelünk, szünetelünk? Fogadok, hogy a főnök titokban figyel minket puskával a kezében. Ha lövést hallunk, az jelenti majd, hogy lustálkodáson kapta mindkettőnket. – mosolyogva vett elő egy cigarettásdobozt munkás overálja zsebéből a barna hajú

- Ideje nagy részét azzal tölti, hogy dekkol a telephelyén. Mi gályázunk neki egész nap. – így a ferdeszemű, majd elővéve egy doboz cigarettát a nadrágzsebéből, így folytatta – Ebből gyújts rá, Zack! Szerintem ez jobb cigi.

- Köszönöm, Tsuneyasu! – fogadott el a kombájnos egy szálat

Mindketten a tehergépjármű elejének dőltek, s úgy szívták cigarettájukat, miközben beszélgettek.

- Tudod, hogy mit bírok bennetek, Japánokban? – kérdezte Zack, majd társa biccentésére folytatta – Hogy nagyon fejlett ország a tiétek. Ott van nálatok az a sok csúcstechnológia, ugyanakkor nagyon hagyománytisztelő nép a tiétek.

- Én már nem nagyon ismerem a szülőhazámat. Kettő éves voltam, mikor a szüleim eljöttek ide, Nagy-Britanniába és az óta is itt lakom. – szívott a cigarettájába a japán, majd kifújva a füstöt folytatta - Ti angolok viszont a világ urai voltatok, amikor az ipari forradalom zajlott. A legnagyobb gyarmatbirodalom is a tiétek volt.

- Minél hamarabb végezni szeretnék a munkámmal. Csapjunk a lovak közé, mert késő este, lámpák mellett arathatjuk a búzát. – így a barna hajú, miután eltaposta a cigarettacsikkét

Azzal mindketten visszaültek a maguk járművébe és folytatták a munkát. Miután befejezték azt, elhagyták a szántóföldet és a fákkal szegélyezett aszfaltos úton haladtak a többi szántóföld között. Hamarosan megérkeztek a település szélén található telephelyre, ahol leparkoltak más mezőgazdasági járművek között. Bementek az épületbe, ahol így kérdezte őket egy erős testalkatú, szakállas férfi:

- Végeztetek mára fiúk?

- Mi vagyunk a legnyerőbb páros, Kevin! – beszélt hangosan és jókedvvel Zack

- Oké! Termeljetek nekem, és holnap reggel ismét találkozzunk. – mondta a szakállas mindkettőnek

Azzal a sötétbarna hajú és a ferdeszemű is otthagyta a telephelyet, majd elköszöntek egymástól és gyalog indultak hazafelé. Zack némi rövid séta után egy közértbe tért be, ahol sört és cigarettát vett magának.

- Készülj a világvégére! – mondta komolyan a pult mögött álló, nála sokkal fiatalabb fiúnak, miután fizetett

- Hogy érted, hogy készüljek? – ijedt meg az eladó

- Kérdezd meg a leghatalmasabb országok vezetőit. Totális háborúra kell számítanunk. – Zack komorabb képet vágva folytatta – A televízió és az újság, de még az internet is csak ezzel foglalkozik. Bevetik az atomfegyvereket, a legújabb haditechnikákat, harc lesz a világuralomért. Senkit és semmit nem kímélnek.

- De hát az embereknek tovább kell élniük! Fenn kell maradnunk!

- Erről sajnos nem mi döntünk! Szólj, akinek csak lehet és menekülj valami atombiztos bunkerbe. Ez lesz az utolsó háború, mert ilyen fegyverarzenálokkal még az emberiséget kiirtják. Te azért nem hallhattál erről, mert nem olvasol újságot, és nem nézed a híradót.

- Valóban nem, de bajok lesznek, ha egy nagy háború van kibontakozóban. – vette elő telefonját a pultos fiatalember

- Ne ijedj meg! Csak viccelek! – mondta Zack, majd nevetni kezdett

- Jaj, de jó! –tette el telefonját az eladó, majd így szólt – Valahol sejtettem, hogy nem lehet komoly a dolog, de azért rám ijesztettél.

- Minden jót, én el is köszönök tőled. – a vásárló azzal el is indult kifelé

Zack az erősen alkonyodó, immáron csillagos égbolt alatt tovább sétált a város vörös téglaházas utcáin, mígnem betért az egyik sorháznak az egyik lakásába. Az alsó emelet konyhájában egy nála alacsonyabb, idősebb, vállig érő hajú hölgy ült az asztalnál, miközben újságot olvasott.

- Nem vagy éhes, fiam? – kérdezte a nő a jövevényt

- Megettem az összes szendvicset az aratás közben, most inkább tévéznék. – ment tovább a hazaérkező a konyha melletti lépcsőn

A fiatalember, miután megérkezett a szobájába, lefeküdt az ágyára, bekapcsolta a széles, lapos televízióját, felbontotta sörét és rágyújtott egy cigarettára.

- Mindig csak a szerencsejátékok! Elköltesz egy csomó pénzt a sorsjegyekre és a lottóra, de semmi jó nem származik belőle.

- Anya ne idegesítsél már! Egyszer kétszer előfordult, hogy nyertem pár fontot és mi van akkor, ha egyszer oltári nagy mázlim lesz, és nem kell többet dolgoznom. – lett ideges az ágyon fekvő férfi, miközben beleszívott a cigarettájába

- Apádnak jó helye volt a gyárban, ahol dolgozott! Elitta és elköltötte kaparós sorsjegyekre a fizetése legjavát. Hiába beszéltem neki, hogy családja van, velünk kell törődnie, de nem hallgatott rám. Elhagyott minket és azért tartunk ott, ahol tartunk.

- Most is mi történt!? Rám törtél a magánszférámban és elkezdtél velem kötözködni!

- Igyekszem téged visszatartani azoktól a hibáktól, amiket apád követett el. Hiába próbállak rábeszélni arra, hogy ne költsd felesleges dolgokra a pénzedet, de nem hallgatsz rám. Majd megbánod, te még ezt! Ha így folytatod és találsz egy rendes nőt magadnak, rendszeresen ki kell neki mentenie téged a bajból, mint ahogy nekem is állandóan ki kellett húznom apádat.

- Inkább hagyj engem nyugodtan pihenni! – váltott csatornát a kissé ingerült fiatalember, miközben beleivott a sörébe – A nap legnyugisabb része lehetne az esti pihenés, de e helyett kitör megint a családi cirkusz.

- Inni sem szokott minden férfi! Te még soha nem hallottál önmegtartóztatásról?

- Most is önmegtartóztatást gyakorlok! Önmegtartóztatást az alkoholmentességtől. – nevetett Zack, majd beleivott a sörébe

- Te nem is veszel engem komolyan!

- Most annak örülnék, ha kimennél és hagynál engem nyugodtan tévézni. Úgy is az én dolgom, hogy milyen életet élek!

Nem sokkal az után, hogy Zackat magára hagyta az anyja, csörögni kezdett a férfi mobiltelefonja. Egy ismeretlen szám hívta. Miután felvette a készüléket, így szólt bele:

- Itt Zachary Horner beszél! Miben segíthetek?

- Jó estét kívánunk Zachary James Horner! A Brit Szerencsejáték Szövetség örömmel értesíti önt, hogy megnyerte a British Bonus főnyereményét, azaz nyolcvanötmillió fontot.

- A rohadt élet! – döbbent meg a fiatalember a hír hallatán, majd felülve az ágyán, nagy örömmel folytatta – Ez most azt jelenti, hogy eltalálták mind a négy számot, amit megjátszottam?

- Igen, tisztelt uram! Ez a legmagasabb összeg, amit ember eddig valaha nyert. Nyereményét bármikor átveheti a londoni központunkban is személyesen, de akár bankszámlára is elutalhatjuk önnek.

- Azt hiszem, hogy elutalhatják a bankszámlámra is, majd felveszem a kapcsolatot önökkel. Ez mégiscsak a legkirályabb dolog, ami eddig történt velem.

- Rendben van! Várjuk jelentkezését! – a nő szavai után megszakadt a vonal

Zack letette a sörét az éjjeli szekrényére, majd óriási lelkesedéssel rohant le az anyjához. Amikor a konyhába ért, így beszélt a nőhöz:

- Anya! Nem fogod elhinni, hogy mi történt! Megnyertem a British Bonus fődíját, ami nyolcvanötmillió font.

- Honnan tudod, hogy tényleg megnyerted? – kérdezte a nő, hitetlenkedve

- Felhívtak tőlük telefonon! Biztos, hogy nem átverés. Most én vagyok Basingstoke leggazdagabb embere, az életben nem kell többé dolgoznom.

- Na és most mihez kezdesz az életeddel? – kérdezte az anya óva intve fiát – Ismerlek, amint pénzed lesz, te inni mégy a munkatársaiddal, költekezel, nem tudsz egyszerűen takarékoskodni.

- Tök mindegy! Ez akkora összeg, hogy egy életen át nem fogom tudni felélni. Nem akarok mindenféle fölösleges dolgot összevásárolni, inkább világot látnék. Most akár a Földkerekség legtutibb helyeire is eljuthatok.

- Zack nagyon óvatosan bánj a hirtelen jött gazdagsággal! Okosan kezeld ezt a dolgot, nem szeretném, hogyha valami baj érne.

- Ne féltsél engem, anya! Tudom, hogy te mindig is kiálltál mellettem és apa mellett, de tudok vigyázni magamra. Majd meglátod, hogy nem lesz semmi bajom.

A legnagyobb összeget megnyerő fiatalember az elkövetkező napokban elküldte bankszámlaszámát és lottószelvénye sorozatszámát a Brit Szerencsejáték Szövetségnek, leszámolt a munkahelyéről, a városban híre ment annak, ami történt vele, nyereménye felét pedig átutalta anyja bankszámlaszámára. Egy délelőtti napon egy guinness rekordhitelesítő is felkereste.

- Ez jár önnek, azért, amiért ön nyerte az eddigi legtöbb pénzt a világon. – nyújtott át egy oklevelet a fekete öltönyös férfi

- Világcsúcsom van! A legjobb vagyok valamiben! – Zack alig tudta felfogni, ami vele történt

- Mosolyt kérek! – mondta mindkettejüknek egy fotóriporter

Zack és az öltönyös átkarolták egymást és egy fénykép erejéig a készülék felé fordultak. A további napokban a fiatalember a szobájába elvonulva, s anyjával beszélgetve tervezgette világutazását.  Egy újság is érkezett, amely címlapján maga a nyertes pózolt a guinness rekordhitelesítővel. Anya és fia elolvasták a cikket, csakúgy, mint a többi hírt is. A fiatalember az egyik délelőttön elköszönt anyjától, majd összepakolta holmiijait és még egyszer, utoljára elment a munkahelyére.

- Hát itt hagysz minket! – nézett az újdonsült milliomos szemébe a szakállas főnöke

- Jó főnök voltál, Kevin! Öröm volt itt dolgozni, ezt most a halálosan komolyan mondom.

- Hiányozni fogsz nekem. Te veled dolgoztam a legszívesebben. – fogott kezet Tsuneyasu a sötétbarna hajú férfival, s el nem engedve kezét, így folytatta – Azért rendes tőled, hogy adtál nekem százezer fontot a nyereményedből.

- A legkedvesebb barátom voltál és mindig is az maradsz. – így a nyertes, majd rövid időre átölelték egymást

- Most, hogy te is elmégy, mindenki elkerül innen a baráti körünkből. – sóhajtott a japán, majd folytatta – A jó viszont az ebben, hogy több időt tudok szánni a feleségemre és a kisfiunkra. Ők a legfontosabbak a számomra.

- Én is köszönöm azt a százezret, amit én kaptam. – beszélt a telephely vezetője

Zack a hátizsákjával és a kerekes bőröndjével együtt elhagyta a telephelyet, majd gyalog folytatta útját Basingstoke utcáin, miközben egy cigarettát is elszívott. Egyszer csak egy széles, fehér színű, piros cseréptetős épület felé kezdett közeledni. Miután belépett az ajtón egy zöld székekkel és asztalokkal teli, tágas helyiségbe tért be, ahol mindegyik falat portrék díszítették a plafontól a talajig, s csupán néhány vendég tartózkodott. A pulthoz menve sört kért magának, s miután fizetett, leült az egyik asztalhoz.

- Szóval itt hagysz minket, Zack! – szólt egy középkorú, szakállas, igencsak iszákosnak kinéző férfi az egyik asztaltól

- Nem! Meggondoltam magam, inkább itthon maradok, és kiskirály leszek. Meg is tetetem magam Basingstoke polgármesterének.

Az iszákos meglepődött az újdonsült gazdag szavain, aki végül így folytatta:

- Természetesen ez nem igaz! Mi újság Jack? Nagyon régen találkoztunk.

- Megvagyok, reggel dolgozgattam otthon, így, hogy munkanélküli vagyok jelenleg. Ugye tudsz még kártyázni?

- Nem is tudom, mikor játszottam utoljára, de most, hogy tele vagyok pénzzel, lenne kedvem.

Jack póker kártyákat vett elő a nadrágja zsebéből, majd játszani kezdett a fiatalemberrel. A szakállas egyszer csak elvesztett egy fontot, s letette az asztalra, társa elé.

- Hagyjad! Nem kell a pénzed! – így Zack

- Ugyan, ne viccelj már, ez a tiéd!

- Nekem most nem számít a pénz! Tedd csak el a sajátodat. – nyújtotta a pénzt a fiatalabbik az idősebbik felé

- Beszállok már én is. – csatlakozott a társaságukhoz a pult mögül előjövő borostás, nagypocakú férfi

- Tudod mit? Játszom veled még egy utolsót, Alex.

A pocakos már komolyabb ellenfélnek bizonyult, mint a szakállas. A három férfi egymás ellen játszott, s legtöbb alkalommal a pult mögül előjövő nyert.

- Még a végén itt hagyod nekem a nyereményedet. – tett egy megjegyzést Alex, Zackra nézve

- De az is lehet, hogy én nyerem el a kocsmádat is. Akkor felkötheted a gatyádat, mert a pultosomnak megmaradsz, és nagyon kegyetlen főnök leszek. – mosolyogva nyújtotta át az otthonát elhagyni készülő férfi az általa elvesztett két fontot

- Azt nem hagyom! Ez a hely évtizedek óta a családom tulajdona.

- De te érted el, hogy világcsúcsa legyen. Ebben a kocsmában található a legtöbb portré a világon. – nézett Jack a szemközti falon lógó, guinness rekordot elismerő oklevélre

- Most rendesen elment a kedvem a pókerezéstől. Hozok egy sört mindkettőtöknek, inkább beszélgessünk!

Miután Jack eltette a kártyáit, Alex a pult mögé ment, s hamarosan három korsó sörrel tért vissza.

- Basingstoke kocsmái közül ide szerettem járni a legjobban, mert végül is ez itt a legérdekesebb. – forgott mindenfelé Zack tekintete, s mindegyik falon elképesztően sok, különböző korú és méretű portrét látott

- Jelenleg több mint négyezer darabnál tartok, de mind közül az a kedvencem és egyben a legelső. A nagyapámat ábrázolja, aki már nem él. – mutatott a pocakos a rekord oklevél alatti, fiatal katonát ábrázoló, első világháborús képre

- Mit akarsz? Van itt kép hírességekről és a világ minden táján élő emberekről is.

Már kora délután volt, mikor mindhárman elfogyasztották a sörüket, Zack felállt és a helyiséget a szomszédos helyiségtől elválasztó üvegfalhoz ment.

- A kocsmádnak az étkezőjében is kép van kép hátán. – mondta a milliomos a pultosnak, átnézve az üvegfalon, figyelve az éppen ott ebédelő munkásokat is

A sötétbarna hajú fiatalember elköszönt társaitól, majd csomagjaival együtt a közeli vasútállomásra ment, ahol jegyet váltott és leült a peronon. Nemsokára egy piros, illetve kék csíkokkal is ellátott, fehér vonat érkezett, Zack pedig több emberrel együtt felszállt rá. A jármű továbbhaladása közben az újdonsült milliomos az ablakon kifelé bámulva, folyamatosan nézte a vasút melletti fasorokat, a települések házait, illetve az állomásokon fel-leszálló embereket.

A vonat, amikor megérkezett londoni végállomására, a többi vonat között állt meg, s mindenki elhagyta azt. Zack egyedül sétált a hatalmas vasútállomás zajos és tágas, üzletekkel teli alsó helyiségében, s miután elhagyta azt, taxit hívott, majd azzal állt tovább. Később a gépjármű egy szállodánál tette ki a fiatalembert, aki miután bejelentkezett az egyik szobába, pihenéssel töltötte a nap hátralévő részét. A következő napon a leggazdagabb basingstokei lakos bőségesen megreggelizett a szálloda éttermében, majd taxit hívott és nekivágott a városnak.

- A British Múzeum! – mondta az alacsony, indiai sofőr, amikor a gépjármű megállt egy nagyon széles, oldalain végig magas oszlopsorral szegélyezett épület előtt

- Az egyik legismertebb a világon, köszönöm! – fizette ki Zack a fuvart, majd kiszállt az autóból

A pénznyertes elindult a létesítmény irányába, s mielőtt beléphetett volna, alaposan szemügyre vette a jóval a bejárat fölött díszelgő, széles, háromszög alakú domborművet. Odabent egy folyosón sétált, amelynek falait ősi időkből származó kőlapok díszítették, melyekre alkotóik különféle jeleneteket karcoltak.

- Ezek az ókoriak a legérdekesebb istenekben hittek. – állt meg Zack kettő magas, szakállas emberfejű, bikatestű, szárnyas szobor között

A fiatalember további sétálása közben óegyiptomi fáraók és istenek szobrait figyelte meg alaposan. Utána az ókori Görögországból származó szobrokat és domborműveket is megnézte magának. Múzeumlátogatása után ismét hívta a taxist, aki visszavitte a szállodába. Miután besötétedett, Zack egy diszkót keresett fel, ahová később többen is érkeztek és fergeteges buli vette kezdetét. Mivel nem ismert senkit sem, sört kért magának, leült az egyik asztalhoz és úgy figyelte a fekete, ázsiai, angol, latin-amerikai és más európai, táncoló fiatalokat. Mihelyt elfogyasztotta italát, rászánta magát, hogy táncoljon, s ő is belevetette magát a tömegbe.

Ő volt a legmagányosabb, hiszen mindenki más vagy baráti társasággal, vagy a szerelmével érkezett. Viszont nem zavartatta magát, milliók nyerteseként övé volt a világ, ezen az estén pedig jól akarta érezni magát.

- Nocsak! Téged ismerlek! – szúrta ki magának egy néger a tömegből

- Ki vagy és mit akarsz tőlem? – kérdezte erélyesen Zack

- Olvastam rólad az újságban! Tudom, hogy Zachary Horner vagy, minden idők legnagyobb pénzösszegének a nyertese.

- Semmi közünk egymáshoz, hagyj engem békén! – készült a basingstokei otthagyni az idegent

- Még nem végeztünk, te köcsög! Add ide az összes lóvét, ami nálad van. – vett elő egy kést a fekete

- Nehogy fenyegetőzzél már, mert egyből szólok a biztonságiaknak! – váltott erélyesebb hangnemre Zack

- Most azonnal ideadod a pénzedet, vagy elvágom a torkodat. – emelte arca elé a kését a néger

- Verekedni akarsz? Nem ijedek meg tőled! – lökte meg a basingstokei a kötözködőt

A fekete suhintott egyet a késsel, de a barna hajú fiatalember szerencsésen kitért a támadása elől. A néger ez után szúrni készült, de Zack ismét arrébb tudott ugrani.

- Hagyjad csak békén a fickót! Láttam, hogy mit műveltél. Egy szórakozóhelyen nem viselkedhetsz így, mert úgy kitesznek innen, hogy a lábad nem éri a földet. – fogta meg a néger karját egy magas; fekete, zselézett hajú, napbarnított férfi

- Mit szólsz bele a dolgunkba? Nem is ismersz minket! – vágta állon a késes a zselézett hajút

- Meg ne próbálj velem kikezdeni! – lökte meg jó erősen a négert a feldühödött idegent - Elbánok én bárkivel, aki kekeckedni mer velem. Sok mindent átéltem én már, nem ismersz engem, mindig ki tudom vágni magam a bajból. Elhiheted, hogy én nem vagyok egy könnyű eset a magadfajta rohadékoknak.

- Mi folyik itt! – érkezett egy magas, izmos kidobó hármójukhoz

- Ez az ember kezdte az egészet. – mutatott az igencsak haragos, fekete hajú, napbarnított a feketére, majd fokozatosan csillapodva folytatta – Láttam, hogy kötekedni kezdett és szerettem volna megakadályozni. Nem szeretem, hogyha bárki ok nélkül kikezd valakivel. Legszívesebben kitekerném a nyakát az ilyen embereknek. Én mindig is oda mentem akárkihez, aki bajban volt, legalább azért, hogy segítséget nyújtsak neki.

- Veled már meggyűlt itt a baj! – mondta a négernek egy másik, még nagyobb darab kidobó, amikor csatlakozott a társasághoz

A két izmos együtt fogta meg a feketét, majd elkezdték ráncigálni őt a kijárat felé.

- Köszönöm! – nézett Zack a zselézett hajú, napbarnított idegenre

- Hagy mutatkozzam be! Esteban Amerigo Herrero de la Cueva vagyok. Sevilla városából származom, ami Spanyolország déli részén található és Andalúzia fővárosa. El sem hiszed, hogy milyen régi város, már a rómaiak idején is megvolt, de jelentős maradt hazám mór megszállása alatt is. Képzeld, nagyon sok híres ember született a városomban a történelme folyamán.

- Én is sokat hallottam Sevilla városáról.

- Ami engem illet szeretek ott lakni, hiszen ott születtem és nevelkedtem. Családot is ott alapítottam. Egy madridi születésű asszony, egy fiú és lány vár engem odahaza, ők a legkedvesebbek a számomra. Persze sokat vagyok távol tőlük, mert nemzetközi kamiont vezetek, de szerencsére megéri, mert magánkamionosként én oszthatom be az időmet.

- Én Zachary Horner vagyok, Basingstoke városából.

- Te vagy az a férfi, aki eddig a legtöbb pénzt nyerte a világon. Amikor időm engedi, otthon és máshol is sok hírt olvasok az interneten. Úgy akadtam rá arra a cikkre is, ami arról ír, ami veled történt. Ezzel sikerült is guinness rekordot döntened, ugyebár. Jó dolognak tartom, ha az ember elmondhatja magáról, hogy a legjobb valamiben. Aki kitűnik valamivel, annak csodálói és irigyei is akadnak.

- Így, ahogy mondod!

- Nem kell megijedned tőlem, mert mint említettem utálom az olyanokat, akik ok nélkül kötnek bele bárkibe, még akkor is, hogyha én járom meg. Egyszer, odahaza megvédtem egy fiút két erősebb fiútól, akik verték és csicskáztatták a szerencsétlent. Képzeld, a szüleiknek úgy adták elő az esetet, hogy én kötöttem beléjük ok nélkül. Rá is fáztam, de sikerült tisztáznom magam. Máskor, Németországban egy fiatal lányt akart megerőszakolni valaki. Én felhúztam magam és alaposan elvertem a fickót. Ebben a legrosszabb az volt, hogy letartóztattak testi sértés vádjával.

Zack és Esteban jobban megismerték egymást a buli hátralévő részében, pirkadatkor pedig visszamentek a maguk szálláshelyére. A következő nap délutánján találkoztak London egyik elővárosának az egyik gyárudvarán, ahol targoncások pakolták meg egy szürke Renault kamionnak az ugyancsak szürke pótkocsiját. Az angol milliomos és a spanyol kamionos a dohányzóban beszélgetett, miközben cigarettáztak.

- Katalizátor alkatrészeket viszek egy szerbiai autógyárba. Az innen jó messze van, lent a Balkánon. Nem szeretem Európának azt a részét, mert az a legzűrösebb, ott a legmagasabb a bűnözési arány az egész kontinensen. – szívott a cigarettába a zselézett hajú, majd kifújva a füstöt folytatta – Magam is ott kerültem bajba a legtöbbször, fuvarozásaim során. A legrosszabb, ami történt velem, az Szibériában történt tíz évvel ezelőtt. Elakadtam a nagy hóban és majdnem ott hagytam a fogam. Az óta nem is vállalok utakat Oroszországba.

- Amiket szállítasz el, is lophatnánk és alapíthatnánk egy autógyárat. Mi lennénk Esteban és Zack. – vigyorgott a fiatalabbik angol a targoncásokra, majd a cigijébe szívott és utána beszélt ismét – A legnagyobb autógyártó királyok leszünk a világon. Lepipálunk és eltiporunk mindenkit, aki az utunkba kerül.

- Csakhogy az nem olyan egyszerű! Persze tudom, hogy nem mondtad komolyan, de egy vállalkozás beindulásához alaptőke is kell, ami meglehet neked, de sok minden más is szükséges hozzá. Én ismerek olyanokat, akik vállalkozást indítottak volna, de nem volt elég pénzük és kitartásuk. Másoknak nem úgy alakult az életük, hogy valóra válthassák álmaikat. Én magam is a legnagyratörőbb vágyakkal rendelkeztem, mikor sofőrködni kezdtem, aztán csak annyi pénzt sikerült összegyűjtenem, hogy leszámolhassak a cégtől, ahol addig voltam fuvaros, vegyek magamnak egy kamiont és vállalkozóként a magam ura legyek.

Miután mindkét férfi elszívta a cigarettát és a kamiont is telepakolták a targoncások, a Renault elhagyta a gyár udvarát és dél irányába haladt. Amikor elérték Nagy-Britannia legdélebbi részét, Zack átváltotta pénzét, majd ő és társa több gépjárművel együtt felhajtottak a legnagyobb vonatok egyikére, ami eltűnt egy alagútban. A vonat belsejében egymás mögött, libasorban álltak a személygépkocsik, a buszok és a teherautók. Azok utasai közül pedig többen is mellettük járkáltak.

- Hihetetlen, hogy milyen technológiák vannak manapság. Ez a Csalagút, ahol most átmegyünk, az óceán vize alatt található. Egyszer láttam egy filmet a megépítéséről, óriási munka volt ezt megtervezni, kifúrni és még átjárhatóvá is tenni. – így Esteban, miközben Zackkal együtt sétált

- Képzeld el, ha a csatorna beszakad! Az autókat elmossa a víz, minket pedig megesznek a cápák. – humorizált az angol

- Nehogy azt hidd, hogy a cápák valóban olyan veszélyesek. A legnagyobb cápa, a rablócápa annyira veszélytelen, hogy egy búvár együtt úszkálhat vele az uszonyába kapaszkodva. Még a nagy fehér cápa is csak tévedésből támad emberre, mert a szörfön fekvő strandolót fókának nézi.

- Most megtudtam, hogyan mi a legvégzetesebb hiba a tengeren. Valaki fókának álcázza magát. – lett ismét vicces kedve Zacknak

Miután a vonat megérkezett a végállomására, már beesteledett és a csillagok is felragyogtak. Minden jármű elhagyhatta azt, és valamennyi folytatta a maga útját. Esteban és úti társa bejelentkezett egy motelba, ahol nyugovóra tértek. A következő napon már Franciaország területén haladtak keresztül. Zack nézte volna a tájat, a szántóföldeket és az út melletti fákat, de a kamionsofőr folyton beszélt, így magára vonta az angol figyelmét:

- A focit tartom a legférfiasabb sportnak. Azt imádom. Hazám labdarúgói után az angolok a kedvenceim, de szeretem még a franciákat is. Én is nagyon sokáig fociztam gyermekkoromban és fiatalságom éveiben. Fájó szívvel hagytam ugyan abba, de munkám lett és családom, ezért le kellett tennem róla. Ma már csak akkor tudom nézni a labdarúgást, ha éppen kipihenem a vezetést Európa különböző pontjain, vagy otthon vagyok a családommal.

- Ha focistának mégy, nem kellett volna abbahagynod ezt a sportot.

Zack viccnek szánta megjegyzését, de társa komolyan vette, mert így beszélt:

- Igazad lehet! Hidd el, hogy megpróbáltam, jelentkeztem sportiskolába, de nem vettek föl. Viszont a gépjárműveket is imádom, amióta csak élek, ezért lettem inkább kamionos. Hiába vagyok sokat távol a családomtól, szeretem ezt a munkát, mert megadatik nekem, hogy lássak idegen tájakat, és sok mindent átéljek. Ezt az életmódot nevezem igazi kihívásnak. Kalandokkal teli, nincs már olyan ország Európában, ahová még nem jutottam volna el.

Később a Renault kénytelen volt lassítani és végül megállni egy másik kamion mögött. Zack és sofőrje csak lassan araszolva tudtak haladni, miközben újabb járművek álltak meg mögöttük.

- Bárcsak ez hiányzott! Egy forgalmi dugó miatt, hosszú ideig kénytelenek leszünk itt tökölni. Soha nem lehet tudni, hogy mikor lesz vége a dugónak. Volt olyan, hogy órákig leragadtam. Azt sem szeretem, ha a forgalmat terelik el valami miatt. – lett ideges Esteban

- Aki az ideje nagy részét úton tölti, az gyakran kerülhet dugóba.

- Ne idegesíts már még te is! Elég baj az, hogy emiatt késni fogok a szállítmánnyal. Egyik gyárban sem szeretik, hogyha valami nem érkezik meg az adott időpontban. Ilyenkor magyarázhatom ki magam, hogy mi történt. – beszélt indulatosabban a spanyol

- Nyugi van, őrizd meg a hidegvéred! A legnyugodtabbak élnek a leghosszabb ideig.

A lassú araszolás miatt dudálások hallatszottak mögülük, miközben így kiáltott Esteban:

- Ne dudáljál már! Azt hiszed nekem jó, hogy itt araszolok én is.

A járművek lassan, hol megállva, hol elindulva haladtak. Amikor már a hosszú sor eleje valamennyire gyorsíthatott, Zack és Esteban megláttak egy felismerhetetlenségig szétroncsolódott kamiont az árokba borulva, az úttesten pedig kamionmentősöket és azok járműveit.

- A legszörnyűbb dolog, amikor baleset ér valakit. Az ember, amikor ilyent lát, belegondol abba, hogy ez vele is megtörténhet. Féltenek is engem otthon. Szerencsémre legyen mondva, hogy nagyon jól vezetek, még semmi baj nem történt velem.

Ismét beesteledett, amikor az angol és a spanyol Németország egyik városa mellett jelentkezett be egy motelba. Szobájuk egymás mellett elhelyezkedő ágyain ülve beszélgettek.

- Én életemben egyszer ittam sört, Csehországban. Ők a legsörösebb nép a világon. Nekem nem ízlett! A borokat szeretem. – töltött egy üvegpohárba vörösbort Esteban, majd belekortyolt, s aztán beszélt tovább – Azokból viszont mindenfélét iszok: magyart, franciát, olaszt, de a hazám borai a legfinomabbak számomra. Főleg a sangriákat imádom. – kortyolt egyet, majd folytatta – Szeretem bennük azt, hogy többféle gyümölccsel vannak ízesítve. A legerősebb bor a portói, olyat csak ritkán fogyasztok, mert nagyon fejbe tud vágni.

- Gyújtsunk már rá egy cigarettára! – ivott a sörébe az angol

- Iszogatás közben jól esik a cigaretta. Amúgy ne tarts engem valami nagy dohányosnak, nem mindennap fogyasztok bort, olyankor rágyújtani sem szoktam. Valamikor egy hétig nem cigizek egyáltalán, aztán egyszer csak megkívánom. – járt a kamionsofőr szája, miközben kimentek a szoba erkélyére

A szabad levegőn székekre ültek és az azok közötti asztalon lévő hamutartóba hamuzva cigarettáztak.

- Már jó pár hónapja nincs barátnőm. De most, hogy gazdag ember vagyok csak úgy bomlani fognak utánam a nők. Veszek egy kastélyt, tele a legmenőbb verdákkal és háremet fogok tartani. – mondta nevetve, nem túl komolyan Zack, mikor a második cigarettát szívták

- Nem kell elkapkodni a házasságot. – szívott a cigijébe a társa – A szerelem a legcsodálatosabb dolog a világon. A legnagyobb boldogságot, ugyanakkor a legkegyetlenebb fájdalmat is ez tudja okozni. A szerencsésebbek megtalálják életük jobbik felét és leélik velük az életüket. Kerültem én már kapcsolatba olyanokkal is, akiket elhagyott a társuk másvalaki miatt, vagy elhalálozott a kedvesük. Mindkét esetben összetörtek a szerencsétlenek. – kortyolt egyet a borból, majd az után folytatta – Persze olyan is akad, aki soha nem találja meg a nagy őt, akiket az életébe sodor a sors, azoktól elválnak és ez által több alkalommal házasodnak.

- A legbénábbak pedig leélik szűzen az életüket. – nevetett Zack, majd beleszívott a cigarettájába és kortyolt egyet a söréből

- Nem szabad hülyéskedni az ilyesmivel. Minden embernek joga van ahhoz, hogy valaki másban megtalálja azt, akiért az életét is odaadná. Én szerintem egyszer te is megismerkedsz valakivel, aki a világon a legbecsesebb dolog lesz számodra. El tudom képzelni, hogy az illető itt él, valahol Európában, de ki tudja, az is lehet, hogy a világ legtávolabbi szegletében.

Lassan iszogattak és beszélgettek, miközben még két-két szál cigarettát elszívtak. Végül mindkettejükre rájött az álmosság és a szobában eltették magukat a következő napra. Miután felébredtek és ettek, tovább haladtak délnek. Hosszú kamionozás után, már alkonyodott az ég, amikor megálltak Horvátországban.

- Porec a legdélebbi város, ahol eddig jártam. – így Zack, miután kiszálltak a kamionból, majd a kezét nyújtotta – Köszönöm, hogy elhoztál engem idáig. Tiszta szívemből örülök annak, hogy megismerhettelek téged.

- Részemről a szerencse, hogy találkoztam veled az angol fővárosban. Hálát adok az égnek, hogy az utamba sodródtál, mert különben nagyon unalmas lett volna az út. Nem gyakran fordul elő, hogy fel tudok szedni valakit út közben. Legtöbbször egyedül járom az országutakat. Olyankor kénytelen vagyok zenét, vagy a rádiót hallgatni vezetés közben. Viszont mostmár tényleg mennem kell, mert várják a rakományomat. – mondta Esteban kézfogás után

- Ezt tedd el, amiért eljöhettem veled! – nyújtott át az angol ezer eurót a társának

- Nem fogadhatom el a pénzed! Azt te nyerted, arra költsd, amire szeretnéd!

- De én kérem, hogy fogadd el tőlem! Most nem viccelek!

- Na jó, elteszem, de csak azért, mert ragaszkodsz hozzá. Ugyanakkor te is megfogadhatnál tőlem egy jó tanácsot: inkább tartogasd magadnak a nagy vagyonodat! Ne adjál ezen túl senkinek sem! Ki kell szúrnod a haszonlesőket, akik azért csapódnak hozzád, mert látják, hogy pénzed van. Nem szeretném, ha felélnéd minden vagyonodat és hajléktalanként élnél egy messzi országban.

- Ezt megfogadom, megígérem!

- További jó utazásokat, mostmár tényleg mennem kell!

Miután a két férfi elköszönt egymástól, Esteban a Renaultjába ült és tovább hajtott, Zack pedig bejelentkezett egy apartmanba és lefeküdt aludni.

2. rész

Pizzériás kalandok

A következő nap reggeli óráiban Porec egyik otthonának alsó szintjén, egy asztalhoz ült le egy magas, bozontos hajú, szemüveges fiatalember és egy nála alacsonyabb; hosszú, feketére festett hajú; szép, fiatal hölgy. Éppen enni kezdték a tükörtojást, a szalonnát és a kenyeret, amikor a felső szintről babasírás hallatszott.

- Már csak ez hiányzott! Drago álmos, hiányol minket, vagy más baja van. – kapott be egy szelet kenyeret a férfi

- Csak hallgasd a sírását! Éhes! Igazán megtanulhatnád már, hogy egy baba mikor, hogyan sír, mert abból megállapítható, hogy éppen mi a problémája.

- Hát jól van, Vladimíra! Etesd meg! Te vagy az anyja!

- Te pedig az apja, Goran! Én teszem tisztába, én etetem, én szórakoztatom. Sok az, hogy nekem jut a legtöbb tennivaló ebben a családban. – lett kicsivel ingerültebb a nő

- Én most éhes vagyok! Menj már fel, mert addig úgy sem hagyja abba a sírást.

- Én is éhes vagyok, és sokszor úgy érzem, hogy a gyereknevelésben mindent rám hárítasz. – szavai után a nő bekapott egy szalonnadarabot, s így folytatta - Most te adsz neki tejet, cumisüvegből!

- Eszek és utána megyek az éttermünkbe! Elő kell készülnöm mindennel, hogy szórakoztassam a vendégeinket. Ha minden a legnagyobb rendben van, akkor lesz forgalmunk.

Vladimíra gondolkozott rajta, hogy mit mondjon, végül e szavak hagyták el kissé mérges száját, miközben felállt:

- Na jól van, drágám! Foglalkozz csak mindig azzal, amihez éppen kedved van!

- Mi bajod van, szívem? Az éttermünkre is gondolni kell valakinek, ha már egyszer ez az egyik legfelkapottabb ebben a városban. – lett ideges Goran, miközben bekapott egy szelet kenyeret

- Istenem! Mi lenne veled, hogyha nem lennék, és egyedül kellene nevelned Dragót? – mérgelődött magában a lépcsőn felfelé haladó hölgy

Vladimíra, miután betért a hálószobába, kivette a kiságyból a család legkisebb tagját, majd leült vele az ágyra és szoptatni kezdte. Hamarosan Goran is csatlakozott kettejük társaságához, s így szólt:

- Hidd el nekem, hogy amennyire tudom, én is kiveszem a részem a gyermekünk neveléséből.

- Ugyan már! Te az időd legnagyobb részét a vendéglőnkben töltöd, ahol nemigen szakadsz meg. Én itthon töröm magam, rendben tartom a háztartást, és még Dragóra is nekem van gondom. – nézett körbe a babáját szoptató nő a szobában, ahol minden a helyén volt

- Kikérem magamnak! – így a férfi, majd felemelte a hangját – Én tartalak el téged és a fiunkat. Különben van anyagi hasznunk a könyveidből is, amiket írtál, mióta hozzám költöztél Csehországból és elvettelek feleségül.

- Annyi dolgod van csak, hogy játszol vele, amikor este itthon vagyunk mindhárman. – lett kicsit ingerültebb a nő is

- Jó, akkor megváltozom és több időt szánok rá és rád! Most boldog vagy? Mennem kell, mert én nyitom ki az éttermet! – a férfi kicsit haragosan hagyta el a szobát

- Jaj, ti férfiak! Mi lenne veletek, hogyha nektek kellene kihordani a gyerekeket? Ki sem bírnátok, ami azzal jár, meg a szülés fájdalmait sem.

Zack, miután felébredt az apartman szobájában, lezuhanyozott, elszívott egy cigarettát az erkélyen, majd napszemüveget tett fel és néhány holmival elindult Porec fehér házakkal szegélyezett, szűk sikátorain. Különböző nyelveken beszélő turistákat látott maga körül, akik a legkülönfélébb souvenir üzletekbe és éttermekbe mentek be, merthogy mindkettőből akadt bőven.

Amikor kiért a sikátorból és egy zöld fákkal teli, tágas térrel találta szemben magát, énekszóra lett figyelmes. Tovább ment a hang irányába, ami egy pizzériából érkezett. Bent az étteremben a magas, bozontos hajú, szemüveges Goran játszott a szintetizátorán és énekelt az ott étkező vendégeknek. Az angol milliomos a pulthoz ment, ahol így kérdezte a hosszú, szőke hajú kiszolgálóhölgyet:

- Szia! Kaphatnék esetleg egy étlapot?

- Nincs étlapunk! Az összes pizzát olyanra készítjük, amilyenre a vendég szeretné. – mutatott a nő az előtte lévő húsfélékre és zöldségekre

Zack hosszasan nézte a választékot, majd sikerült döntést hoznia:

- Akkor kérek egy pizzát hallal, olívabogyóval és sajttal.

- Paradicsomszósz, tejföl, vagy mustár legyen az alap?

- Legyen paradicsomszósz alapú, és szeretnék inni egy korsó Maccabee-t.

- Egy ajándék CD-t, Goran számaival? – tartott az eladó nő egy CD-t a vendég elé

- Ki az a Goran?

- Ennek az étteremnek a tulajdonosa, ő énekel jelenleg is. – mutatott a kiszolgáló a magas, bozontos hajú, szemüveges férfira

- Elfogadok egyet, köszönöm! – vette el az angol a lemezt

Zack éttermi látogatása közben Vladimíra az otthonuk pincéjében törölt le a porból egy világoszöld színű, ural motorkerékpárt, amelyre számos ország zászlaja volt felragasztva.

- Mennyi országon keresztülmentem veled! Mindig is az életem legkalandosabb eseményére fogsz emlékeztetni. – beszélt a nő a járműhöz, miután végzett a tisztításával

Fent a levegőben egy gulfstream típusú repülőgép ereszkedett a városhoz közeli repülőtér irányába. Belsejében, a pilótafülke mögötti tágas térben a legelképesztőbb pompa vette körül az ott tartózkodó embereket, s jellegzetes arab zene töltötte meg az egész helyiséget.

A gép hátsó részén, aranyozott, trónszerű széken ült és az ablakon kifelé bámult egy fehér alapon piros kockás kheffiyehet; illetve hosszú ujjú, bokáig érő fehér ruhát és fekete papucsot viselő; borostás, erős testalkatú férfi. Miután megunta a nézelődést, a társai felé fordulva beszélt:

- Jó lesz kicsit otthagyni az igaz hitűek világát és átjönni ide, az erkölcstelen Európába.

- Szultán, a te slágereidet nagyon sokan szeretik odahaza, ahogy téged is. Mi lenne, ha inkább jó példát mutatnál a rajongóidnak? – kérdezte a fehér ruhást egy szakállas, magas, izmos, sötétbarna bőrű férfi

- Ahogy én is maximálisan meg vagyok elégedve önmagammal. Éppen ezért szólnak általam énekelt slágerek a gépem zenelejátszójából, amióta felszálltunk. – így, aki a trónhoz hasonló alkalmatosságon ült  

- Én nyomon követek mindent, amit rólad írnak az újságokban és az interneten.

- Ugyan mit törődsz vele, Mohamed? Ha jó, ha rossz véleménnyel vannak rólam, az én dolgom. – legyintett a fehér ruhás, kheffiyehes, majd felállt és elindult a gép eleje felé – Igaz, hogy a Földkerekség legszentebb városában, Mekkában születtem és ott is nőttem fel, de már elkerültem onnan. Annyi barátom van, aki rendszeresen látogat Európába, vagy Amerikába, hogy kiélhesse magát. Most, hogy elhagytam a hazámat, ami sokak szerint a legunalmasabb hely a világon, ki akarom élni magam és csak utána visszamenni.

A gufstream, miután földet ért, a benne tartózkodó emberek elhagyták azt. A két maláj hordár kipakolt minden szükséges holmit, egyikük taxikat hívott, s mindannyian mentek Porec irányába. Amikor megérkeztek a városba, bejelentkeztek az egyik apartmanba és elsőként Szultán, illetve Mohamed érkezett meg az egyik szobába.

- Ez jól néz ki, nekem tetszik! – mondta a szakállas

- Az lesz a te ágyad! – mutatott a fehér ruhás a fal melletti ágyra, majd a franciaágyra feküdve így folytatta – Ez itt pedig az enyém!

Amikor a pilóta és a két maláj is megérkezett valamennyi bőrönddel, Szultán felállt az ágyról és ekképpen parancsolt utóbbi kettőre, igen erélyesen:

- Mire vártok még? Pakoljátok ki a bőröndöket!

A hordárok tették, amire a fehér ruhás utasította őket. Dolguk végeztével átmentek a szomszédos szobába és a pilóta segítségével ott is kipakolták a maguk holmiját, majd pihenés következett. Szultán kiment az erkélyre, whiskyt töltött egy üvegpohárba, majd felbontott egy doboz Mythos sört és leülve egy székre rágyújtott egy cigarettára. Ez után elővette i-phoneját, hogy visszanézhesse önmagát az egyik videoklipjében.

- Amit iszol, minden igaz hívő ember számára tilos. – csatlakozott a társaságához a szakállas és látta meg, hogy belekortyolt a whiskybe

- Mitől vagy úgy megijedve, Mohamed? Isten nem lát el ide! – nézte a fehér ruhás az úton sétáló, gyéren öltözött turistákat, majd felállt és úgy folytatta – Nézd meg ezeket a bikinis, meg rövid szoknyás hölgyeket! A férfiak nem tudják kezelni őket, ezért engednek meg annyi mindent maguknak. Nem olyan engedelmesek, mint a mi asszonyaink. Kíváncsi lennék, hogy egy kis kedves ajándékért hányan adnák oda magukat nekem, legalább egy éjszakára.

- Akárhová megyünk, tartom magam a szentíráshoz, amit Isten a valaha élt legszentebb emberen keresztül jutatott el minden muzulmánhoz. Ezért is tartózkodom mindenhol a hitetlenekkel való érintkezéstől, a tudatmódosító italoktól, a tiltott ételektől.

Szultán kortyolt egyet a sörébe, majd fennhéjazón szólt társához:

- Te nem is kapnál az italaimból, melyeket az egyik herceg ismerősöm juttatja el hozzám. A testőröm vagy, az a dolgod, hogy vigyázz rám, amikor távol vagyok a riyadhi palotámtól.

Zack az étkezése után a tenger felé vette az irányt. A délelőtt hátralévő részében először a többi fürdőző között úszkált, majd egyre távolabb merészkedett a parttól. Amikor már egészen picinek tűntek a házak és a strandolók, visszafordult. Közelebb a parthoz lubickolt még egy kicsit a vízben. Délben kiment a partra, ahol süttette magát a napon. Később visszament a pizzériába, majd ismét kért magának egy korsó Maccabee-t és leült az egyik kinti asztalhoz. Iszogatása közben nézte a többi embert, akik mind társaságban voltak. A bozontos hajú Goran egyszer csak abbahagyta az éneklést és az étterembe érkező, babakocsit toló Vladimíra felé kezdett közeledni. A nőt és a kisbabáját több vendég is megrohamozta.

- Vladimíra, hallottam és olvastam a motoros világkörüli utadról. Nem semmi teljesítmény volt megkerülni a Földet. A te utazásod volt a nő által megtett leghosszabb motoros utazás. Nagyon tetszenek azok a történetek, amiket te írsz. – mondták többen is a nőt körülálló turisták közül

A csecsemő sírni kezdett, anyja pedig kivette őt a babakocsiból és nyugtatgatva őt, így szólt a turistákhoz:

- Elhiszem, hogy maguk mind ismernek engem, de amint látják, nyugalomra van szükségem, hiszen nemrég szültem.

- Ezt az éttermet is imádjuk! Szerintünk ez a legfrankóbb pizzéria egész Porecben. – mondta egy fiatal páros tagjai közül a férfi

- Te vagy a kedvenc írónőm! Téged olvaslak a leggyakrabban. – mondta egy háromtagú család leánygyermeke

- Hagyják már békén a feleségemet! Most mondta, hogy nyugalomra van szüksége! Önöknek még sosem volt kisbabájuk. – állt Goran a turisták és a kedvese közé

- Ti vagytok itt a legkirályabb emberek! A feleséged benne van a Rekordok Könyvében, a te dalaidat hallgatja mindenki, aki megfordul ebben az étteremben. – mondta Gorannak egy alacsony, kopasz fiatalember

Zack, miután eloltotta a cigarettacsikkét, tette, amit a legjobbnak látott: felállt az asztaltól és erélyesen szólva lépett a társasághoz:

- Hallhatták, hogy a hölgynek nyugalomra van szüksége! Hagy koncentráljon most a gyereknevelésre! Biztos, hogy lesz még alkalmuk később is leszólítani őt, amikor több ideje jut a rajongókra. Igazán lehetnének rá tekintettel! Minden normális ember tudja, hogy nehéz időszak egy nő életében, amikor kisbabája van. Ilyenkor a legértelmesebbek nem zavarják őt.

- Teljesen igaza van! Milyen bunkók vagyunk! Ha belegondolok, rám is nehéz időszakok jártak a szülésem után! – suttogták többen is, majd lassan távolodni kezdtek Vladimírától

- Köszönöm! – mondta az anyuka az angolnak, mikor a babája sírása csillapodni kezdett

- Sikerült elkapnom néhány turista szavait. Van nekem otthon egy példány a Guinness Rekordok Könyvéből. Találkoztam a prágai születésű Vladimíra Kavan nevével, aki megkerülte a Földet motorkerékpárral.

- Az vagyok! – tette vissza a hölgy az alvó kisbabát a kocsiba

- Tebenned kit tisztelhetünk? – kérdezte Goran az angolt

- Zachary Horner vagyok Nagy-Britanniából, Basingstoke városából.

- Egyedül jöttél el ide, Horvátországba? – kérdezte a nő

Zack már éppen készült elújságolni óriási pénznyereményét, de aztán eszébe jutott, amit Esteban mondott az elbúcsúzásakor. Mivel látta a két helybélin, hogy nem tudhatják, ki ő, inkább gyorsan kitalált valami hazugságot:

- Már régi vágyam, hogy ellátogathassak a mediterrán térségbe. Most, az utóbbi időkben alakultak úgy a dolgaim, hogy ezt megengedhessem magamnak. Nem akadt senki, aki eljött volna velem, így hát úgy döntöttem, hogy egyedül jövök ide és lesz, ami lesz.

Az angol beszélgetni kezdett Gorannal és Vladimírával. Zack inkább a gyermekkoráról mondott el sok mindent, a nyereményéről és az utána való utazásáról egy szót sem ejtett. A páros tagjai viszont sok mindent elmondtak a világkörüli motoros útról, illetve kettejük megismerkedéséről.

- Szóval Hong Kongban ismertétek meg egymást. – nézett az angol a két társára

- Egészen odáig magányos volt az utazásom Európán, Afrikán és a Közel-Keleten keresztül. – mondta Vladimíra

- Viszont a Távol-Keleten, az amerikai-földrészen és az Atlanti-óceánon már együtt keveredtünk kalandokba. – így a bozontos hajú, szemüveges

- Beszélgették egyesek, hogy olvassák a műveidet. Ezek szerint írónő vagy? – kérdezte Zack Vladimírát

- Jelentek már meg műveim, amíg odahaza laktam, Csehországban. Amióta itt élek, újabb műveket publikálok, az interneten is olvashatók az írásaim.

- A feleségeim műveit olvasom a legszívesebben. Nagyon tehetséges írónő. – csókolta meg Goran a hölgyet

A nő egy rövid időre otthagyta a férfiakat, majd visszatérte után egy vaskos könyvet átnyújtva az angolnak beszélt:

- Ez a könyvem a legnépszerűbb. Ebbe minden benne van az utazásról. Ez a példányt örökbe adom neked.

- Világjárásom országai! – olvasta el a címet az angol, majd belelapozva látott sok színes képet idegen tájakról és ekképpen folytatta – Ez még le is van fordítva angolra, el fogom olvasni.

Zack elköszönt az éttermet vezető páros tagjaitól, s visszament az apartmanba. Elkezdte lapozni a könyvet, miközben hallgatta a CD-t is, amit ajándékba kapott. „Ezek a horvát népzenék nem is olyan rosszak. Sőt! Egészen érdekesek!” – gondolta magában, a fiatalember, miközben a nő szaharai, tuaregekkel tett kalandjáról olvasgatott.

A város egy másik apartmanjának a szobájában egymás mellett állt a maga imaszőnyegén Szultán és Mohamed. Mögöttük a két maláj és a pilóta tette ugyanazt. Miután meghajoltak és mormogtak egy „Allah akbar”-t, mind az öten két térdre ereszkedtek és hol térdelve, hol fejükkel a földet érintve imádkoztak. Cselekedetük után a pilóta a malájokkal együtt visszament a szomszéd szobába, az énekes pedig ekképpen szólt:

- Ki kell mozdulnunk a városba! Kezd esteledni, most következik a nap legaktívabb része. Nincs olyan nagy meleg és előjön mindenki.

- Menjünk hát mi is valamerre?

- Még szép, hogy mi is megyünk az utcára Mohamed! Azért jöttem ide, hogy kiszórakozzam magam, te pedig azért, hogy ügyelj rám. – felelte Szultán igen fennhéjazón

A két férfi magukra hagyva társaikat lépett ki az épületből és indultak neki az utcáknak. Sétálásuk közben több souvenir üzletbe is bementek, hogy szemügyre vehessék az ottani csecsebecséket, ám végső soron semmit nem vásároltak. Egyszer csak betértek Goran és Vladimíra éttermébe, ahol a férfi a szintetizátorán játszva énekelt horvát népdalokat.

- Mit adhatok az uraknak? – kérdezte a vállig érő hajú, orrpiercinges eladó az arab jövevényeket, amikor azok megálltak a pultnál

- Egy mustáros alapú pizzát szeretnénk kérni darált marhahússal, Kalifornia-paprikával, gombával és sajttal. És innék egy korsóval a legdrágább sörből. – mondta Szultán

- Én egy üveg fantát kérek! – így Mohamed

- Egy ajándék CD-t, Goran számaival? – vett elő egy CD-t a pult mögött álló hölgy, miután leffét töltött az énekesnek

- Az a legjobb, ha ingyen van valami. – kapta el Szultán a felmutatott tárgyat

Az arabok leültek az egyik asztalhoz, majd lassan elkezdték kortyolni az italukat. Nemsokára a pizza is elkészült és azt kezdték el közösen fogyasztani. Miután jól laktak, Szultán rágyújtott egy cigarettára és úgy folytatták a beszélgetést. Az énekes szeme egyszer csak megakadt a kisbabáját fogó Vladimírán és ekképpen szólt a társához:

 - Odanézz, Mohamed! Merem állítani neked, hogy az a nő a legszebb, akit ebben a városban látok.

- Az egy hitetlen, tehát nem lehet erkölcsös.

- Annál jobb nekem! Ez azt jelenti, hogy kapható egy kis kalandra.

- Óvakodj a nem igazhitű nőktől való tartózkodástól, mert félő, hogy a pokolra fogsz jutni emiatt!

- Párizsban, Kaliforniában és Spanyolországban a legszemrevalóbb nőkkel futottam össze, akik odaadták magukat nekem egy éjszakára. Fogadok, hogy ez is vonzónak fogja találni a vastag pénztárcámat. – állt fel Szultán az asztaltól

Vladimíra meglátta közeledni az arabot, aki bemutatkozott neki, amikor melléje ért:

- Szia! Szultán bin Abdullah bin Szaúd al-Szudairi vagyok.

- Láttam néhány videoklipedet a youtube-on. Miben segíthetek?

- Esküszöm neked, te vagy a leggyönyörűbb hölgy Porecben, nem is csodálom, hogy azonnal észrevettelek. Egymillió kuna ütheti a markodat, ha hajlandó vagy velem bevállalni egyetlen éjszakát.

- Hagyj békén engem! Férjezett vagyok, ha nem tudnád!

- Ha láttál rólam klipeket az interneten azt is tudhatod, hogy híres ember vagyok. Elárulok neked valamit! Nem csak a hazámban vagyok ismert. Én vagyok a legnépszerűbb előadó egész Észak-Afrikában és a Közel-Keleten.

- Nem érdekel, hogy mennyire vagy ismert. A férjem is itt van az étteremben. Szállj le rólam, mert nem áll jót magáért! – mérgesedett el a feketére festett hajú nő

Goran meglátta Szultánt, amint megkörnyékezte a feleségét, majd abbahagyta az éneklést és közeledni kezdett az arab felé. Amikor a híresség meglátta a magas, szemüvegest, így kérdezte őt, igen szemtelenül:

- Valami gond van?

- A férje vagyok a nőnek! Hagyd őt békén, mert különben morcos leszek, és az gondolom, te sem szeretnéd. – mondta Goran az arabnak, miközben felesége a mellette lévő babakocsiba tette csemetéjét

Szultán hátrafordult és rákiáltott a társára:

- Mohamed, mit ülsz ott? A testőröm vagy, nem az a dolgod, hogy elintézz mindenkit, aki nekem ártani akar?

- Nocsak, itt az erősítés? – nézett Vladimíra az asztaltól felálló szakállas, izmosra, majd a baba felébredt és sírni kezdett

- Idefigyelj! Az asszonyod nekem csak egyetlen éjszakára kell. Kérdezd csak meg tőle, egymillió kunát ajánlottam fel neki, de tudodmit!? Legcélszerűbb az lesz, hogyha neked is adok ugyanennyi összeget és utána el is felejthetitek, hogy valaha itt jártam. – nézett mérgesen Szultán Goran szemébe

- Mit képzelsz te? Én nem vagyok eladó egyetlen alkalomra sem! – vette fel és kezdte nyugtatgatni a babáját Vladimíra, miközben rákiáltott az énekesre

Az angol Zack éppen arra járt és mivel meglátta az incidenst, csatlakozott a társasághoz.

- Segíthetek valamiben? – kérdezte az étterem tulajdonosait

- Ennek itt túl nagy arca van. – nézett a szemüveges a feleségére szemet vető férfira

- Szultán, inkább menjünk innen! Nem akarom, hogy botrányba keveredj. – beszélt Mohamed a hírességhez

- Mért nem csapsz szét ezek közt a pokolra való hitetlenek közt? Tegyél rendet! – kiáltott az énekes a testőrére, majd a többiek felé fordult – Hogyha kell nekem valami, azt megszerzem vagy így, vagy úgy!

Szavai után Szultán húzni kezdte Vladimíra karját, mire Zack akkora erővel ütötte őt arcon ököllel, hogy azonnal elterült. A következő pillanatban már Mohamed szorította meg két kézzel az angol ingét, majd fel is lökte őt. A nő a csecsemővel elkezdett távolodni a balhézóktól, amikor már Goran ütötte orrba a szakállas testőrt.

- Hé! Ne hagyjuk, hogy bántsák a pizzéria tulajdonosait! – kiáltott egy férfi a többi vendégnek

A szavak hallatán a többi asztaltól is felálltak, s elindultak a kellemetlenkedők, illetve a vendéglátók felé. Mivel a magukat keményebbnek érzők rákészültek egy kis verekedésre, Goran a tenyereit maga elé tartva ekképpen nyugtatgatott mindenkit:

- Uraljuk a helyzetet! Kérem, hogy folytassák nyugodtan az étkezést és a beszélgetést!

- Láttuk, hogy ezek játsszák az agyukat, hadd álljunk ki melletted! – beszélt egy magas, vékony, erősen borostás, zselézett hajú fiatalember

- Köszönjük a segítő szándékukat, de nem akarunk még nagyobb botrányt. – mondta Vladimíra is a vendégeknek

- Gyere Mohamed, tűnjünk el innen! – fogta meg Szultán a testőre karját, és ahogy menekülni kezdett húzta őt is magával

- Pedig milyen jó lett volna egy kiadós verekedés, úgyis eseménytelen eddig ez a nyaralás. – így a zselézett hajú borostással tartó; hosszú, sötétbarna hajú hölgy

- Neked azért köszönjük a segítséget! – nézett Vladimíra Zackre, amikor a többi vendég kezdett visszaülni a helyére

- Na és most hová tovább? – kérdezte Goran

- Átmegyek az ezzel az országgal szomszédos Magyarországra, aztán meglátom, szerintem elhagyom a földrészt.

Az angol indult a pult felé, majd leszólította őt az a nő, aki eseménytelennek tartotta nyaralását:

- Szia, ne haragudj! Véletlenül meghallottam, hogy Magyarországra tartasz. Mi magyarok vagyunk, ha gondolod, elviszünk.

- Az én nevem Gergő, holnap indulnánk. – csatlakozott társaságukhoz az erősen borostás, zselézett hajú, majd a nőre mutatott – Ő pedig a barátnőm, Annabell!

Zack szóba elegyedett a magyarokkal, akiknek győzködésére végül is úgy döntött, hogy hajlandó velük tartani. Elbúcsúzás után a páros tagjai és újonnan megismert társuk a maguk apartmani szobájába mentek, ahol az esti sötétedés után elkezdték összepakolni a maguk holmiijait.

- Ebből a csomó speedből, fűből és kokóból alig tudtam eladni valamit. – tette a bőröndje legaljára az általa említett szereket Gergő

- Én mondtam, hogy hallgass énrám is! Hiába mondtam neked, hogy a nyaralóhelyekre tök fölösleges hozni az anyagot, mert a külföldi turisták nem narkóznak annyira, mint a magyarok.

- Ne jártasd a szádat, hanem segíts bepakolni azt, ami megmaradt. Ha hazaértünk eladom az összes nálam lévő szert a hazai dílereknek, azok pedig tovább adják a vásárlóknak.

A következő nap délelőtti óráiban a páros tagjai találkoztak az angollal és egy zöldes barna Hammerbe ülve, együtt hagyták el Porec városát. Miközben keresztülhaladtak a hegyekkel és erdőkkel teli horvát tájakon, sokat beszélgettek angol nyelven. A basingstoke-i fiatalember ügyelt arra, hogy egy szót se említsen hatalmas pénznyereményéről, hiszen nem ismerte úti társait, így szándékaikkal sem lehetett tisztába.

Amikor már Magyarországon jártak, szántóföldek között, Annabell megunta a tájban való gyönyörködést, majd elővette mobiltelefonját és internetezni kezdett. Egyszer csak ráakadt egy angol nyelvű cikkre, ami az útitársukról szólt. Elkezdte olvasni azt, majd így szólt kedvesének, de már magyar nyelven:

- Figyelj csak ide! Ez a Zack valami rohadtul gazdag pali. Még világcsúcsot is állított fel azzal, hogy eddig ő nyerte a legmagasabb pénzösszeget a világon.

- Ezzel nem dicsekedett el nekünk a rohadék! – így Gergő, majd egy pillanatra hátranézett, rámosolygott az angolra és így szólt ismét a párjához – Valahogy el kell venni a pénzét. Csak még ki kell találnom, hogy hogyan.

- Nehogy tégy valami nagy ostobaságot!

- Kitalálom, hogy hogyan szerezzük meg, ami nála van.

- Hallgasd már meg azt is, amit én gondolok! Te állandóan bajba kerülsz, és mindig én húzlak ki belőle. Komolyan mondom, kár volt elolvasni a róla szóló cikket!

- Akkor majd valahogyan kicsaljuk tőle. Nyugodj meg! Úgy intézem, hogy ne legyen szükségem a te segítő kezedre.

A Hammer hamarosan megállt egy motelnál, s miután szobát béreltek, az alsó helyiségében ültek egy asztalhoz sörözni.

- Ilyet még biztos, hogy életedben nem ittál! Jó erős pálinka, disznótoros a neve. – tett Gergő egy feleses poharat az angol elé

- Én szerintem ez a legjobb pálinka a világon. – vett el egy másik feleses poharat a hölgy a párjától

- Igyunk hát arra, hogy megismertünk téged, Zack! – tartotta maga elé a borostás a nála maradt poharat

- Rúgjunk be, mint az állat, aztán csináljuk meg az évszázad balhéját és kerüljünk az újságok címlapjára. – az angol nevetve emelte a poharát maga elé

- Azt bírnád, ugye? Egészségünkre! – vette jó néven a tréfát a másik férfi

Mindhárman lehúzták italukat, majd így szólt Zack:

- Ez a legerősebb ital, amit eddig ittam.

- Látom, hogy ízlett neked, kérek még egyet! – vette el Gergő az üres poharat

- Az nagyon helyes, hogyha már innom kell ilyeneket, egymást üssék ki, ne engem. – értett egyet elmosolyodva az angol

A milliomos fiatalemberrel maradt hölgy kortyolni kezdte a maga sörét, mire a férfi is inni kezdett. Hamarosan a borostás is megérkezett az újabb disznótoros pálinkával, amit Zack ismét lehúzott, aztán eszébe jutott, hogy nem veszítheti el a fejét, vigyáznia kell óriási nyereményére, így hát ekképpen szólt társaihoz:

- Most ti vagytok a vendégeim egy ilyen italra.

- Mi már nem kérünk, nagyon rendes vagy. – mondta Gergő rezzenéstelen arccal, hiszen támadt egy olyan érzete, hogy a gazdag társa megsejtette az igazi szándékát

- Ó, ti nem is vagytok igazi nagy ivók! Na jól van, ezt megjegyzem magamnak. – így az angol, miután beleivott a sörébe

- Gergő! Elvisszük Zacket odáig, ameddig szeretné. – mondta Annabell, magyar nyelven a párjának, hiszen félt, hogy valami nagy baj van kialakulóban

- Nem szeretjük túlzásba vinni az italozást. Persze te attól ihatsz, amennyit csak akarsz. – nézett a borostás a két pálinkát is megivott fiatalemberre

Zack nem tudhatta, hogy társai mit akarnak tőle valójában, ezért a későbbiekben igyekezett elterelni a szót magáról. Mindenféle témát keresve igyekezett szóval tartani őket, miközben Gergő gyakran ajánlotta fel, hogy hoz neki valamilyen alkoholos italt. Amikor elérkezett az este, a szobájukba tértek, ahol az angol jól elzárta a pénzt, amit magánál tartott. Társai a szomszédos szobában beszélgettek elalvás előtt.

- Ez a tetűláda nehéz eset lesz, de megoldom!

- Hagyjad már őt békén! Mi lesz vele, hogyha nem tud majd hazamenni, leragad az országban miattunk? – kezdett aggódni Annabell

- Szerinted, érdekel az engem?

Miután már nagyon előrehaladt az este és a hölgy is aludt, kedvese a lehető legóvatosabban lopózott át a szomszédos szobába. Igyekezett abszolút hangtalan maradni, miközben a telefonjával világítva kutatott az angol pénze után. Az alvó Zack egyszer csak mocorogni kezdett, mire Gergő rávilágított, de amaz nem ébredt fel. A zselézett hajú, borostás távozott a szobából, s visszatért a párjához aludni.

Másnap, ébredés után mindhárman a Hammerbe ültek és tovább mentek az ország belseje felé. Senki nem volt beszédes kedvében, ígyhát Zack csendben nézte az autópályán közlekedő többi személygépkocsit és a kamionokat. Amikor megérkeztek Budapestre, egy olcsó belvárosi hotelban töltötték az éjszakát, s csak másnap indultak egy sétára.

- Szép ennek az országnak a fővárosa, komolyan mondom nektek. – nézett Zack a kézen fogva sétáló társaira, miközben fák között haladtak, hegyen felfelé

- Igazán köszönjük! Ahol most vagyunk az a Gellért-hegy. – mondta a nő

- Jó kis túra lesz a tetejére felmászni, én már most fáradt vagyok. – nyavalygott Gergő, majd magyarra váltva és cigarettára gyújtva a kedveséhez beszélt – Ezt az újgazdagot be sem engedtem volna a pesti lakásunkba. Ott van a polcon, senki elől el nem rejtve némi heroin, LSD, meg az asztalon is fű, kokó és speed.

Amikor már feljebb jártak a hegyen, nagy tisztások mellett sétáltak, amelyeken emberek frizbiztek, vagy éppen pihentek.

- Meg kell szabadítanunk a pénzétől! – suttogta a borostás a kedvesének, miközben vetett egy pillantást a mögöttük haladó angolra

- Gergő, mi lesz, hogyha feljelent minket a rendőrségen? Unom már, hogy állandóan ki kell állnom melletted, hogyha rendőrségi ügyed van.

Amikor felértek a hegy tetejére, várfal mellett sétáltak, megannyi turista között. Megálltak a magas emelvényen babérkoszorút tartó hölgy, a sárkányölő és egy fáklyatartó férfi szobra előtt és onnan néztek le a magyar fővárosra.

- Nemsokára jelentkezhetnének a dílerek, akik veszik tőlem az anyagot, hogy tovább adhassák a drogosoknak. – beszélt magyarul a kedvesét átkaroló Gergő, miközben lefényképezte a Parlament épületét

A páros tagjai az angol társukkal tovább mentek a Halászbástyára, ahol magas fal mellett sétáltak, amelyet kerek, hegyes tornyok is ékesítettek. Végül egy magas és hosszú templomépület mellett álltak meg.

- Ez itt ugye a… - próbálta kitalálni Zack a templom nevét, miközben rámutatott

- A Mátyás-templom! – Annabell meg sem várta, hogy a pénznyertes kimondja, amire gondolt

Mindhárman bementek az épületbe, ahol más, külföldről érkezett turistákkal is találkoztak.

- Ez a templom a legcifrább, amelyikben eddig valaha is jártam. – nézte Zack a mindenféle színűre festett falakat, oszlopokat és a falakat díszítő freskókat

Az angol és a magyar társai elhagyták az épületet, majd lementek a Halászbástya lépcsőjén és egy közeli kocsmába ültek be.

- Ennek nyírségi a neve! – emelte fel Gergő a feleses poharát

- Ez a vegyes pálinka is jó erős, de legalább ízletes. Erre rá is kell gyújtanom! – mondta az angol, miután egy húzásra megitta italát

Annabell és Zack a lépcsőn felfelé menve mentek ki a kocsma bejárata elé és ott gyújtottak rá egy-egy száll cigarettára. Hamarosan Gergő is csatlakozott hozzájuk egy újabb feleses pohárral a kezében.

- Ez is nyírségi, csak már birsalma ízesítésű. – nyújtotta át a poharat az angolnak

- Ti nem isztok? – kérdezte a külföldi egyszerre mindkét társát

- Nem szeretünk túl sokat inni, de te annyit ihatsz, amennyit nem szégyellsz. – gyújtott Gergő is egy cigarettára

A milliomosnak támadt egy olyan érzete, hogy társai talán rosszban sántikálnak. Miután mindhárman elszívtak egy-egy szál cigarettát, visszamentek az italozóba ahol Zack az asztalra téve poharát ekképpen szólt:

- Nekem most ki kell mennem WC-re, mindjárt visszajövök.

- Ez a hólyag nem lesz valami könnyű eset! Szerencsére van nálam valami, amit belekeverhetek az italába, hogy elaludjon. – vett elő a férfi egy kisebb zacskó port a farmernadrágja zsebéből és elkezdte szórni a pálinkába

- Unom már, hogy rendszerint a legzűrösebb helyzetekből kell kimentenem téged. – fogta meg a nő a párja kezét

- Valahogy éreztem, hogy ti ketten nem is vagytok olyan jó fejek. – tért vissza Zack és szólt erélyesen Gergőre

- Esküszöm! Én próbáltam őt visszatartani, de nem hallgatott rám. – nézett Annabell megszeppenve az angolra

- Na jól van, bekeményítek! – húzott elő a borostás egy pisztolyt, majd a milliomosra fogta – Amikor nem figyeltél, elolvastunk egy cikket az interneten arról, hogy te nyerted a legtöbb pénzt, úgyhogy most szépen ideadod, ami van nálad.

- Mi van, most te vagy itt a legvagányabb, hogy fenyegetőzöl? Csak húzd meg a ravaszt! Több szemtanúja lesz annak, hogy megöltél itt egy embert és mégy a börtönbe. – forgott mindenfelé Zack tekintete

- Gergő azt most azonnal tedd el! – a hölgy megijedve kiáltott kedvesére

A borostás kettőt belelőtt a plafonba, majd így kiáltott a többi emberre:

- Tűzzön kifelé mindenki!

Amikor a rémültek elindultak a lépcsőn felfelé, a borostás megfogta a milliomos pólóját és fejéhez nyomva a pisztolyt, ekképpen szólt, igen haragosan:

- Most szépen velünk jössz! Mi meg majd kapjuk érted a legmagasabb összegű váltságdíjat.

- Eressz el engem, te gyökér! Nem megyek veled sehová! – tolta el az arcától Zack a másik férfi pisztolyos kezét

A következő pillanatban két megtermett férfi érkezett hozzájuk, akik ügyes mozdulatokkal teperték le Gergőt és a kedvesét, a férfitól pedig elvették a pisztolyt. Az idegenek közül az egyik e szavakat mondta:

- Tököli Gergő! Átkutattuk a budapesti és a szolnoki otthonát. Elég bizonyítékunk van ön ellen, hogy két megyében is öntől vásárolják az anyagot a kábítószer-terjesztők, illetve engedély nélkül tart fegyvert magánál. Ezennel letartóztatjuk önt és barátnőjét, Bálint Annabellt, mint bűnpártolót.

- Látod, te hülye? Ezt most nem ússzuk meg könnyen! Hallgatnom kellett volna az anyámra, hogy rendesebb férfi mellett találjam meg a boldogságom. – így a nő, miközben megbilincselték őt és társát, majd ekképpen folytatta, miközben elkezdték őket kivezetni a helyiségből – Nekem meg van a hátterem ahhoz, hogy ne csukjanak le, csak felfüggesztettet kapjak. Elfelejthetsz engem, soha többé nem mentelek ki semmilyen veszélyhelyzetből.

Zack végre fellélegezhetett, hogy sikerült kikeverednie egy veszélyes helyzetből. Megköszönte a segítséget a nyomozóknak, akik elvitték a dílert és a nőjét. A Nagy-Britanniából elutazott férfi kért magának egy másik nyírségi pálinkát sörrel. Ez után visszatért a hotelbe, hogy pihenhessen. Másnap helyet foglalt egy United Airlines utasszállító repülőn, az pedig délben felszállt vele és sok más utassal.

3. rész

Amerika

Zack úgy érezte, élete talán leghosszabb és legunalmasabb utazásán vesz részt. Lefelé nézve eleinte szemügyre vehette az országok városait és vidékeit, de ahogy elhagyta Európa légterét már nem látott mást az ablakon kifelé nézve, csak a kék eget és az azzal egyforma színű víztömeget. A mögötte ülő kislány egyszer csak rugdosni kezdte a széke háttámláját, s mikor azt megunta hátrafordult.

- Hé, kicsi lány! Ezt azonnal fejezd be! – nézett a férfi mérgesen a hat-hét éves forma, haját két copfban viselő csemete szemébe

Amikor az angol elfordult és ismét előrenézett, a gyermek tovább rugdosta a szék háttámláját. Zack, mivel eme cselekedetet találta utazása legidegesítőbb részének, ismét hátranézett, de már kevésbé haragosan, s igyekezett minél komolyabban beszélni:

- Egyszer olvastam, hogy le szoktak zuhanni azok a gépek, amelyeken gyermekek rugdossák az előttük lévő széket.

A kislány megijedve nézett a fiatalember szemébe, aki így folytatta:

- Ez azt jelenti, hogy soha nem érkezünk meg New Yorkba. Mind meg fogunk halni és ez miattad fog történni.

- Anya! Nem akarom, hogy lezuhanjunk! – ijedt meg a gyermek és kiáltott a mellette ülő nőnek

- Nem kell félni semmitől sem szívem! – ölelte magához a hölgy a gyermeket, majd az előttük ülő utasra nézve beszélt – Hihetetlen, hogy ilyen bunkó embereket is felengednek az utasszállítókra.

Zacknak rosszul estek a szavak, elvégre mégis az ő székét rugdosta a kislány. Inkább elnyomta dühét és viccesen így szólt az anyukának:

- Szerencsére a maga gyereke nem rugdosta túl hosszú ideig a székemet! Képzelje el, ha még egyet belerúg! Lehet, hogy már sikoltozva zuhannánk az óceán felé.

A fémmadár hosszú út után, délután érkezett meg az Egyesült Államok leghatalmasabb városának repülőterére, ahol a milliomos basingstokei átvehette poggyászait és egy szállodába bejelentkezve pihent a nap hátralévő részében. Másnap a férfi ellátogatott Manhattan szigetének déli részére, az országot ért legszörnyűbb terrortámadás színhelyére.

- Istenem! Itt állt egykor a Világkereskedelmi Központ déli tornya! – suttogta magában, miközben egy fekete emlékmedence mellett sétálgatott – Ezek itt pedig az áldozatok nevei. – így, miután elolvasott magában néhány nevet

Sétálása közben az északi torony helyén lévő, ugyanolyan medencét is körbejárta, s különböző nemzetiségű nevekkel találkozott.

- A tornyok több nemzet fiait is maguk alá temették, micsoda csapás volt ez az egész világnak. – jegyezte meg magának

Később sárga taxiba ült, hogy a város egy másik pontja felé vegye az irányt. Útja közben mindent nézett, ami körülvette. Az elképesztően magas felhőkarcolók árnyékában húzódó utcák a legnyüzsgőbb helyek voltak, melyeket addig látott, hiszen rengeteg, különböző nemzethez tartozó ember sétált a járdákon, az úttesten megszámlálhatatlanul sok autó közlekedett. A sárga gépjármű végül a Central Park mellett tette ki utasát.

Zack a fák árnyékában sétálgatott magányosan, miközben egy cigarettát is elszívott. Járkálása közben tudomást sem vett az emberekről, akik elhaladtak mellette, csak élvezte a madarak csicsergését, miközben szívta magába a friss, tiszta levegőt. A férfi végül egy tisztásra ért és ott is a csendet élvezve rótta magányos sétáját. Amikor kellően fáradtnak érezte magát, ismét taxit hívott és visszatért a szállodába, hogy ott zárhassa a napot.

A következő nap délelőtti óráiban egy fehér színű, hatkerekű buszra szállt, amelynek legtöbb ülését elfoglalták más utasok. A férfi életében először járt Európán kívül, így hát miközben keresztülhaladt a vidékeken, izgatottan nézte az úttest mellett sorakozó fákat és a gépjárműveket is. Már tartott az este és a Nap is eltűnt a horizont mögött, amikor a busz megérkezett Torontóba és Zack a felhőkarcolókkal teli belvárosban jelentkezett be egy szállodába.

A fiatalember másnap, miután megreggelizett, a járdákon rengeteg ember között közlekedve sétálgatott, miközben az utakon sok autó haladt minden irányba. Egyszer csak egy nagyon magas, felfelé karcsúsodó építmény előtt állt meg.

- A CN-torony! Kanada legóriásibb városának a legmagasabb épülete. – mondta magában, miközben végignézett az elképesztően magas létesítményen

Bement az építménybe, ahol egy lift vitte őt felfelé. Közben üvegfalon keresztül láthatta a környező felhőkarcolókat és utcákat, melyek egyre kisebbeknek tűntek. Végül egy olyan helyiségben találta magát, ahol rengeteg emberrel együtt, üvegpadlón keresztül nézhette az odalent elterülő sürgést-forgást. Nemsokára az ablakhoz ment és onnan figyelte a város forgatagát, miközben a legmesszebbi tájakat is szemügyre vehette.

- Milyen csodálatos innen a kilátás, igaz? – állt meg mellette egy nála sokkal fiatalabb, kedves arcú, csinos; nagyon rövid, világos barna hajú hölgy

- Nincs ebben semmi érdekes, én mindennap látok ilyesmit. – felelte Zack, igen komor képet vágva

- Miért? Egy magas felhőkarcolóban dolgozol? – kérdezte a nő, kissé meglepődve

- A chicagói Sears-torony legfelsőbb emeletén van az irodám.

- Szóval irodista vagy! Egy kis változatosság azért kell. Innen csak másfajta tájakat látsz, mint onnan. – beszélt kedvesen a hölgy

- Csak vicceltem! Persze, hogy ez eddig a legcsodálatosabb látvány, amiben részesülök. – mosolyodott el az angol

A rövid hajú hölgy végignézett a sötétbarna hajú fiatalemberen. Mivel nagyon vonzónak találta őt, bemutatkozott neki:

- Catherine Hawkins vagyok és itt lakok Torontóban.

- Az én nevem Zachary James Horner! Turista vagyok, és Nagy-Britanniából jöttem.

- Egyedül látogattál el ide? – lepődött meg a nő

- Igen, egymagam vagyok itt.

Az angol fiatalember és a még fiatalabb helybéli beszélgetni kezdtek, miközben felmentek az eggyel magasabbi kilátóba. Ott kávét kértek maguknak és leültek az ablak mellé, hogy még jobban megismerjék egymást.

- A mezőgazdaságban dolgozom odahaza, Nagy-Britanniában. Az én feladatom tavasszal, traktorral felszántani a földet, nyáron pedig kombájnnal learatni a termést. – beszélt az angol őszintén a munkájáról

- Ami azt illeti, nem vagyok született torontói. Walesi vagyok, de mivel szerettem volna világot látni, idejöttem és talán életem legostobább döntése volt, hogy tavaly itt ragadtam és gyárba kezdtem el dolgozni. Mostmár leszámoltam, nem dolgozok, haza szeretnék menni.

- Visszahúz a szíved? Én is jól érzem magam otthon. Szeretem a munkámat, és jól kijövök a kollégáimmal is. – mondta Zack a múltjáról, de nem akart egy idegennek beszélni a többmilliós nyereményéről

- Én a virágokat imádom, de nagyon! – a nő elővette telefonját és szebbnél szebb csokrokról készült képeket mutatott társának – Ezeket mind én kötöttem, a családom által üzemeltetett virágüzletben, amikor otthon laktam.

- Igazán gyönyörűek!

- Van rutinom a dologban. Kötöttem csokrokat esküvőkre, születésnapokra, temetésekre, ballagásokra, évfordulókra és odahaza nagyon sokan mondták nekem, hogy az én virágcsokraim a legszebbek. Alig várom, hogy ismét otthon legyek és azt a munkát végezzem, amit a legjobban szeretek. – lelkesedett Catherine

Beszélgetésük közben a város egy másik pontján, egy elegáns szálloda egyik tágas hálószobájának a franciaágyán ülve ivott dobozos sört egy rövid, sötétbarna hajú; tetovált karú fiatalember. Társaságához csatlakozott egy hosszú, sötétbarna hajú; csinos hölgy.

- Én elszívok egy cigarettát, Susanna! – ivott a sörébe a férfi

- Veled tartok, Martin!

Mindketten kimentek az erkélyre, ahol a férfi leült a székre és rágyújtott egy szál cigarettára.

- A gyermekünk fejlődik a méhedben, ez a legszebb, ami eddig történt velem. – érintette meg a férfi a mellette álló kedvese hasát

- A feleségeddel, Judyval nem sokáig voltál házas. – nézte a nő Toronto felhőkarcolóit és az utak forgatagát

- Ő még fiatalnak érezte magát a gyermekvállaláshoz, én már nagyon szerettem volna családot alapítani. Ezért kezdtem udvarolni neked, először csak titokban, de egyébként jobban is érzem magam veled, mint vele. – ivott a férfi az italába, majd beleszívott a cigarettába

- Harmincöt éves vagyok, te harmincegy! Mindketten benne vagyunk a korban.

- Hamarosan úgyis elmegyünk Torontóból. Menjünk el ma is bulizni, használjuk ki, amíg itt vagyunk! – így a fiatalember, miközben felállt

- Egyetértek veled, drágám! Terhességemnek még nagyon az elején járok. – csókolta meg a hölgy a kedvesét

Zack és Catherine, miután elég sokat beszélgettek, hazamentek, de este ismét találkoztak, majd együtt indultak neki a nagyvárosi éjszakának. Egymás kezét megfogva sétáltak az utcákon. A férfi látta a hölgy ismerősén, hogy megbízható, ezért úgy döntött, elmondja neki legféltettebb titkát:

- Valamit nem mondtam el neked. – vette elő az angol a mobiltelefonját és keresett rá az interneten önmagára – Én azért jutottam el ilyen messzire, mert én nyertem eddig a legmagasabb pénzösszeget.

A hölgy elvette a telefont, majd olvasni kezdte a cikket legújabb ismerőséről.

- Ez most komoly? Te vagy a legszerencsésebb angol az egész világon?

- Úgy bizony! Most, hogy megengedhetek magamnak bármit, menjünk a város legdrágább szórakozóhelyére.

- Elvinnél engem oda?

- Az interneten megtaláltam azt a helyet.

Némi keresgélés után eljutottak a Zack által említett helyre, ahol oszlopok tartották a mennyezetet és rengeteg, láthatóan drága, márkás ruhákba öltözött fiatal táncolt ott. Zack és Catherine ugyancsak táncolni kezdett a tömegben. Miután megunták a táncot, a férfi italt kért magának és a hölgynek, majd a mulatozó tömeg mellett leültek az egyik asztalhoz beszélgetni.

- Soha életemben nem hittem volna, hogy ilyen helyekre eljuthatok. – ivott a rövid hajú hölgy az italába

- Akár maradhatnék is ebben a városban és megvehetném ezt a diszkót.

- Ugye nem akarsz leragadni ezen a helyen?

- Honnan tudod te azt? Lesz bőven bevételem és abból is láthatok világot.

- Tényleg meg szeretnéd venni ezt a helyet? Azért ez csak nem így működik.

- Nem kell engem komolyan venni! Csak hülyéskedtem!

Martin és Susanna is megérkezett ugyanarra a szórakozóhelyre, italt kértek maguknak és leültek a Zack-vel és Catherine-vel szomszédos asztalhoz.

- Uramisten ez M/P! A legfelkapottabb rapper egész Amerikában. – figyelt fel Catherine Martinra

- Nézd már! M/P is ide jár szórakozni. – örült meg Zack is a tetovált férfinak

- Akarsz tőlem valamit gyíkarc? – kérdezte Martin az angolt

- Semmi különöset, csak hallottam már tőled számokat, amik tetszenek.

- Az „Utam” című slágered tetszik nekem a legjobban te tőled. Abban mégis a saját felemelkedésedről és önmagadról rappelsz. – mondta Catherine

- Azt is lájkolták a világon a legtöbben, ami guinness rekord. Na és akkor mi van? Megvan a magam élete és nektek is a sajátotok. Kopjatok le!

- Martin, ezek lehet, hogy a rajongóid. Ne beszélj így velük! Gondolj arra, hogy mennyien ismernek itt, Kanadában is. – szólt Susanna M/P-re

- Engem mindenhol megismernek, nincs egy nyugodt percem sem. Itt is csak azért nem rohantak le, mert már voltunk itt, mióta Torontóba vagyunk.

- Viselkedjél! Ne keltsél rossz benyomást azokra, akik személyesen találkoznak veled! – szólt Susanna erélyesen a párjára

- Táncoljunk Catherine! Hagyjuk békén ezt a csávót! – állt fel Zack, miután belekortyolt az italába

Az angol fiatalember és a walesi hölgy belevetette magát a tömegbe, majd folytatták a táncot. Cselekedetük közben egyszer csak megálltak, s hosszasan néztek egymás szemébe. Mindketten nagyon színpatikusnak és vonzónak találták a másikat. Zack szájon csókolta társát, csókját pedig újabb csókok követték. Úgy érezték, ők a legboldogabbak a világon, hisz egymásra találtak. Mindketten szorosan egymáshoz bújtak és úgy folytatták tevékenységüket.

- Ez eddigi utazásom legszebb éjszakája. – simította meg a fiatalember a hölgy arcát

- Szívből örülök, hogy megismertük egymást. – mondta Catherine, majd megcsókolta az angol fiatalembert

Kizártak mindent, ami körülvette őket. Nem figyeltek sem a zenére, sem a többi emberre, csak egymás létezett számukra. Így folytatták a még szorosabb ölelkezést és a még intenzívebb csókolózást. M/P és Susanna is úgy döntöttek, hogy táncolni kezdenek, ígyhát felálltak az asztaluktól és nemsokára Zack és Catherine mellé értek.

- Nézd már! Itt a szerelmes pár! – mondta a rapper a maga kedvesének

A zene egy kis időre elhallgatott, így a rövid hajú, walesi hölgy meg tudta hallani Martin szavait és így kiáltott, feléje fordulva:

- Hé! Ha nem tudnád az én párom is az egész világon a legjobb valamiben.

- Képzelem! Ugyan miben lenne ő olyan jó, hogy az világra szóljon? – kérdezte a tetovált fiatalember, miközben folytatódott a sláger

- A legnagyobb pénzösszeget nyertem a világon, annyit, amennyit senki más nem nyert még más országban sem. Tudod, hogy odahaza mekkora híre van ennek?

- Azért a pénzért fogadjunk, hogy nem dolgoztál, ugyan mire lennél büszke? – legyintett Martin az angol felé

- Ne foglalkozzunk ezekkel Catherine? De nagyra van magával, mert sokan ismerik Amerikában és Európában. – nézett Zack Martinra és Susannara, majd a maga kedvesével kezdett távolodni tőlük

- Rossz híredet kelted azzal, hogyha így viselkedsz a rajongóiddal. – mérgesedett el Susanna

- Te pedig ne mondd már meg folyton, hogy viselkedjek! – beszélt vissza mérgesebben a rapper

Az újonnan összejött páros tagjai az ismert személytől és a párjától tisztes távolságban folytatták tovább a bulizást. Mikor már pirkadni kezdett, minden vendéget távozásra szólítottak fel, s valamennyien hazamentek. Zack és Catherine ismét találkoztak egymással, miután kialudták magukat. A kora délután folyamán kéz a kézben sétáltak Toronto zöld fákkal teli, kertes házas övezetében, mígnem megálltak egy olyan ház előtt, amihez magas betonfal tartozott.

- Ebbe az étterembe szerettem járni a leginkább. – nézett Catherine az újdonsült kedvesére

- Akkor menjünk be! Kíváncsi vagyok, hogy mitől olyan különleges.

Beléptek a kapun s látták, hogy az elkerített, hullámpalával fedett, kinti helyiség betonfalát belülről keleties képek díszítették. Az asztaloknál emberek ültek, beszélgettek és kávéztak. A jövevények tovább mentek az épületbe, ahol a falakat Kanada különböző tájait ábrázoló képek díszítették. Hamarosan egy hosszú, fekete hajú; barna bőrű hölgy vette fel a rendelésüket. Amikor a kért ételek elkészültek, a nő mindkettőt letette az asztalra.

- Otthon nagyon ritkán jutottam egzotikus ételekhez. Most akkor ehetek ilyent, amikor csak szeretnék. – kezdte el enni Zack a paradicsomszószos bárányhúst, amihez fűszeres rizs és sült vegyes zöldség volt a köret

- Te el sem hiszed, hogy milyen változatos a kanadai konyha. Ebben az étteremben pakisztáni és kanadai kajákat is felszolgálnak. – ette Catherine a medvepörköltjét, amihez nokedli járt

M/P és Susanna is megérkezett a helyiségbe, kávét kértek maguknak és leültek beszélgetni az egyik kinti asztalhoz.

- Így, hazaindulás előtt belefér még egy kis lazítás. – gyújtott a rapper egy cigarettára

- Úgy is csak holnap szeretnél elindulni. Hosszú lesz az út Beverly Hillsig. – ivott a nő a kávéjába

Az étteremmel egybeépített ház nappalijában egy fehér turbánt és hosszú ujjú, bokáig érő, fehér ruhát viselő; negyvenes évei közepén járó férfi, akinek a szakálla a dereka köré volt csavarva, egy imaszőnyegen állt. Mormogott magában egy „Allah akbar”-t majd két térdre borult és hol felegyenesedve, hol fejével a földet érintve imádkozott. Amikor abbahagyta tevékenységét egy sötétbarna hajú, vele egyidős forma nő csatlakozott társaságához.

- Hamarosan te is lejöhetnél hozzánk és a vendégeinkhez, Júszaf! – mondta a nő a nagyszakállúnak

- Mért nem vagy az étterem-kávézónkban, drága feleségem? – kérdezte az, aki befejezte az imádkozást

- Csak fel kellett jönnöm néhány dologért.

- Én is lemegyek, várj meg!

Az asszony magához vett néhány csomag kávét, majd fehér ruhás, nagyszakállú férjével együtt lépett ki a lakás bejárati ajtaján és egy lépcsőn lefelé indultak. Zack és Catherine, eközben jól laktak, fizettek, megfogták egymás kezét, és úgy néztek egymás szemébe.

- Én érzem, hogy nagyon jó kapcsolat lesz a miénk. Még csak tegnap óta ismerlek, mégis azt tölt el a legnagyobb boldogsággal, hogy itt vagy velem. – így a férfi

- El sem hiszem, hogy lesz kivel hazamennem ebből a városból.

- És ha én nem akarok még hazatérni? Innen tovább mennék még a világ más részeire és hidd el nekem, hogy nagyon szívesen magammal vinnélek.

- Komolyan elvinnél világot látni?

- Természetesen! Szeretlek és te vagy nekem a legfontosabb az egész világon.

A hosszú hajú, barna bőrű pincérnő munkája közben találkozott a nagyszakállú Júszaffal, aki eme kérdést tette föl neki:

- Minden jól ment eddig, lányom?

- Az étterem továbbra is zavartalanul működik, apa. A vendégeink abszolút meg vannak elégedve velünk.

Catherine észrevette Júszafot és ekképpen szólt kedvesének:

- Ez az ember ennek az étterem-kávézónak a tulajdonosa. Képzeld el, hogy neki van a leghosszabb szakálla a világon.

- Jézusom! Nem szörnyű érzés ekkora szakállat viselni? – figyelt fel Zack a fehér ruhásnak a dereka köré csavart szakállára

- Ez egy különleges ember! Senki más nem mondhatja el magáról, hogy ekkora szakálla van. – mondta a rövid hajú hölgy

- Jól beszél a kisasszony! Nagyon hosszú időbe telt, míg ekkora lett az, amire a legbüszkébb vagyok. – állt meg Júszaf kettejük mellett

A fehér ruhás kibontotta a szakállát, majd mindketten láthatták, hogy a fele már a földet súrolta.

- Nem azért mondom, de jó, hogy ez a szakáll nem akadályozza önt a mozgásban. Szerintem a világon semmi értelme nincs annak, hogy valaki extrém módon megnövessze valamilyét.

- Azt nézd meg! – mutatott a szakállas a falra, ahol egy guinness rekordját elismerő oklevél csüngött

- Annyi sületlenséget kitalálnak már az emberek, hogy az valami hihetetlen. A badarságokból soha nem fogunk kifogyni. – nézte Zack, ahogy a tulajdonos visszacsavarta szakállát a dereka köré

- Bolond ember lennék? Nem hinném! Toronto legérdekesebb lakójának érzem magam, és ezt elismeri nagyon sok vendégem.

- Hogyha hülyeségről van szó, akkor az ember kifogyhatatlan az ötletekből. – rázta a fejét Zack

- Itt a legfinomabb a kávé az egész városban. Most te vagy a vendégem egy kávéra. – mosolygott Catherine a szerelmére

- Ugyan, ne fáradj vele! Nagyon szívesen meghívlak téged bármire. – így Zack

- Az ebédet te fizetted, a kávéinkat én akarom állni.

- Jól van nem bánom! Hívj meg valamire!

A szerelmespár tagjai felálltak az asztaltól, Júszaf pedig követte őket. Zack a fehér ruhás, és kedvese körül forogva beszélt:

- Az a szakáll a legproblémásabb is lehet a Földkerekségen.  Mekkora munka lehet ápolni ezt?

- Hagyjad már őt! Különlegesnek érzi magát és ez által a legritkább emberfajták egyike. – így Catherine

- Még örömömet is lelem a gondozásában! – emelte fel az ujját Júszaf, majd csak a férfihoz beszélt – Nem te vagy az egyetlen, aki értelmetlen baromságának tartja a szakállam hosszúságát.

A hölgy a pultnál a nagyszakállúnak a feleségétől egy forró csokoládét kért magának, kedvesének pedig egy capuccinot, majd mindketten leültek beszélgetni az egyik kinti asztalhoz.

- A fickó még egyszer elfelejti felcsavarni a szakállát, rálép, leszakad neki és akkor lőttek a világcsúcsának. A jó viszont az lesz benne, hogy megdönti a szakállát legjobban sirató férfi rekordját. – viccelődött Zack, nézve, ahogy Júszaf vesz fel rendelést néhány vendégtől

- Nem bántom a fickót, de amit mondtál, az jó volt. – nevetett Catherine a kedvese megjegyzésén

Egyszer csak M/P csatlakozott kettejük társaságához és ekképpen szólt nekik:

- Sziasztok! Hadd kérjem az elnézéseteket, amiért a diszkóban gorombán viselkedtem veletek. Elég nagy rajtam a nyomás mostanában így, hogy sok fellépésem volt az utóbbi időkben és akárhová mentem, mindenhol lerohantak a rajongóim.

- Rosszul esett, amit mondtál, pedig isten igazából szeretem azokat a számokat, amiket te énekelsz, mert mindegyiknek van mondanivalója. – nézett Zack a rapper szemébe

- Tényleg te nyerted a legtöbb pénzt a világon? – kérdezte a híresség, immáron jobb kedvvel

- Igen! Zack Horner vagyok Angliából! Most gondoltam tovább menni az Egyesült Államokba.

- Én és a párom éppen holnap szeretnénk visszamenni a beverly hillsi otthonunkba. Hogyha gondoljátok, velünk tarthatnátok.

- Szívesen venném, hogyha tényleg veletek mehetnénk. A rap előadók közül téged imádlak a leginkább. – kezdett el lelkesedni Catherine

- Akkor ezt megbeszéltük! Holnap reggel fogunk elindulni.

A következő nap reggeli óráiban találkozott egymással Zack, M/P, Catherine és Susanna, majd mind a négyen elfoglalták helyüket a rapper négykerekű, sötétszürke, luxus lakóbuszában és elhagyták a várost. Hamarosan átértek az Egyesült Államokba és ott folytatódott az utazásuk a hatalmas, végeláthatatlan alföldön át.

- Ez a legmenőbb jármű, amiben eddig ültem. – mondta a karos bőrfotelben ülő walesi hölgy a busz közepében

- A párom ezt a járművet ennek az évnek az elején vette, hosszú utazások esetére. – így a vele szemben, széles fotelban ülő Susanna

- Tényleg olyan, mintha csak egy utazó lakásban lennék. – nézte a rövid hajú nő a hozzá közeli, falra szerelt plazmatévét, majd a jármű eleje felé fordult, a konyha irányába

Elől az ablaknál Zack nézte a síkságot és az úton közlekedő többi gépjárművet, miközben a volán mögött ülő M/P-vel beszélgetett.

- M/P nem csak a művészneved, hanem a monogramod is? Olvastam rólad, hogy Martin Planchon a polgári neved. – nézte az angol a sofőr nyakára tetovált „M/P” feliratot

- Így, ahogy mondod! Minden ábra, amit rajtam látsz, jelent valamit a számomra. Ez az úton haladó lakókocsi a gyermekkorom szimbóluma. Korán jutottam árvaságra és a nagyszüleim neveltek fel, sokat költöztünk, lakókocsiban laktunk. – simította a híresség a jobb alkarját

- Az „Utam” című slágeredből sok mindent meg tudtam az életedről. A nyomorból küzdötted fel magadat a csúcsra. – így Zack, majd nézte a lakókocsi fölé tetovált ábrát - A keresztbetett fűrész és kalapács mit szimbolizál?

- Azt, hogy asztalos a szakmám, a gyár a könyökömnél pedig azt, hogy gyárba dolgoztam, mielőtt felfedeztek. – válasza után a rapper a bal alkarja feliratát mutatta meg – Ez a 2013. március 17. a legfontosabb dátum az életemben. Ez örökre emlékeztetni fog arra, hogy innentől számítok híres embernek. Neked bejön a tetoválás, Zack?

- Egyáltalán nem bírnék elviselni magamon egyetlen ábrát sem. De attól még nem szólom meg azt, aki jól érzi így magát a bőrébe.

A hölgyek beüzemelték a busz televízióját, és ott kezdtek el nézni egy videoklipet, amelyben maga a sofőr rappelt.

- Ez a kedvesed „Chicago” című slágere! Milyen sokat hallgattam! – mondta Catherine

- Ebben a számban Martin magáról a városról énekel, pontosabban annak sötétebbik oldaláról, merthogy az a legismertebb számára, abba a közegbe nőtt fel.

- De ő vitte a legtöbbre abból a környezetből, merthogy csak belőle lett híresség, ahogy ebben a számban is megemlékezik erről.

- A párom nagyon sokat köszönhet nekem, hiszen eddig is velem építette a karrierjét. Most, hogy nem csak a menedzsere vagyok, hanem a kedvese is, nem olyan számomra, mint a többi előadó, akiknek a turnéit és a koncertjeit én szervezem, ez által egyre híresebbé téve őket. Belőle még nagyobb sztárt szeretnék faragni.

Már nagyon későre járt, amikor a busz leparkolt az út szélén. Sorban mindenki le tudott zuhanyozni a jármű hátulsó részén a zuhanykabinban, majd a rapper kihúzta a széles fotel alsó részét, ággyá alakítva azt.

- De nagyon király ez a szekér! – mondta Zack

- Itt tudtok aludni! – mondta a tetovált

- Köszönjük szépen! – hálálkodott Catherine

- Mi lesz, hogyha jön valaki, és ki akar rabolni minket? – kérdezte az angol a jármű tulajdonosát

- Nincs okod az ettől való félelemre! Ez a járgány a legkorszerűbb biztonsági technológiákkal van felszerelve. – válaszolta a híresség

Az angol és a kedvese lefeküdtek a fotel-ágyra, hogy nyugovóra térhessenek. M/P és Susanna a busz leghátsó részébe mentek a csupán egyetlen franciaágyból álló hálóhelyiségbe. Ott tették el magukat másnapra. A reggeli ébredésük után azonban tovább folytatódott az utazásuk. Zack ezúttal a két hölggyel beszélgetett a busz közepében.

- Ez a Közép-Nyugat ennek az országnak az éléskamrája. – a milliók nyertese az ablakon át nézte a szinte végeláthatatlan szántóföldeket

- A legtöbb földműves és állattenyésztő az országnak ezen a részén él. – mondta Susanna, miközben hosszasan figyelte a távoli marhacsordát

- Tegnap is egész nap utaztunk, ma is és még mindig az ország területén vagyunk. – mondta Catherine, majd megfogta szerelme kezét és ránézve beszélt tovább - Hihetetlen távolságokra vállalkoztunk.

- Kanada még az USA-nál is nagyobb. – beszélt a rapper nője

- Tudom, egy évig ott laktam, habár én csak Torontót ismertem meg belőle. – mosolygott walesi társa

A nap végén ismét lefeküdt a csapat és a harmadik napon már másfajta táj vette körül őket. A szántóföldeket felváltotta a perzselő napsütés és a rengeteg, szárazságtűrő, kicsi, bokorszerű növényekkel teli félsivatag. A jármű elejében a pénznyertes és a rapper beszélgettek egymással.

- Most te és a nőd együtt építitek a karriereteket. Nem lesz ez sok, gyermek mellett? – kérdezte Zack

- Susanna most van élete legnehezebb időszaka előtt, de úgy gondolom, hogy össze tudjuk egyeztetni a családot és a sikert. Fogunk majd gondoskodni egy bébiszitterről. Szerintem legfőbb ideje, hogy végre családfő legyek.

- Ugyan semmiről sem vagy lemaradva! Én harminchárom éves vagyok, mégis úgy érzem, ráérek még a családalapítással.

A busz belsejében Catherine és Susanna azt a könyvet lapozgatták, amelyet az angol még Vladimírától kapott.

- Ez a nő egy rakás országba eljutott, mialatt megkerülte a Földet motorkerékpárral. – lapozgatott a rapper kedvese

- Nagyon jó olvasmány. Sok mindent meg lehet tudni róla idegen országokról. Meggyőződésem, hogy el fogom olvasni.

- Vladimíra írja, hogy az utazása közben ismerte meg élete párját és már hozzá is ment feleségül. Én és Martin már nagyon várjuk a gyermekünk érkezését. – olvasott bele Susanna a könyv végébe

- Huszonnégy évesen engem még nem érdekel, hogy családom legyen. Ameddig lehet, ki akarom szórakozni magam.  

Ismét elérkezett az este, amikor megérkeztek Los Angelesbe, majd miután végighaladtak a városóriás forgatagán, megérkeztek Beverly Hillsbe, ahol Zack és Catherine bejelentkeztek egy luxusszállodába, és ott töltötték az éjszakát. A következő napon ismét találkoztak a rapperrel és annak párjával. Beültek a sztár narancssárga színű, platós hátuljú Hammerjébe, később pedig az angyalok városának egy különös utcájára érkeztek.

- Nézzétek, mennyi csillag van itt! – mutatott Catherine a járdára

- Persze, mert ez a Hírességek Sétánya! Minden sztár, aki nagyon jól teljesített kiérdemelt itt egy csillagot a nevével. – olvasta M/P a csillagokba írt neveket

- Neked mikor lesz itt csillagod, haver? – kérdezte Zack a rappert

- Majd ha én is valami világraszóló számot alkotok, tesó.

- Hihetetlen, hogy a világ legmenőbb városában együtt sétálunk az egyik legismertebb rapperrel. – karolta át és puszilta meg az angol a nőjét

- Nézzétek! Ott van M/P! Ő a kedvencem! – vették észre egy fiatalokból álló csoport tagjai a rappert, majd elindultak feléjük

- Már csak ez hiányzott! – siránkozott a tetovált

- Együtt jár az ismertséggel, hogy felismernek téged, drágám. – nézett Susanna a kedvesére

- Texasból jöttünk, ahol sokan imádnak. Kérhetnénk tőled egy autogramot? – mondta a rappernek az egyik fiatal

M/P vonakodva ugyan, de adott aláírást az idegeneknek, s abba is beleegyezett, hogy fényképezkedjen velük.

- Legjobb ilyenkor, ha lekopnak rólam. – mondta a fényképezkedés után a híresség az angolnak és a rövid hajú nőnek

- M/P! Új-Zélandról jöttünk és hallgatunk téged odahaza. Hihetetlen, hogy most élőben látunk. – vette észre a társaságot egy szerelmes pár fiú tagja

- Belgiumból jöttem és ott is ismert vagy. – szúrta ki magának egy járókelő a rappert

- Elég! Kopjon le mindenki! Hagy legyen egy nyugodt percem! Most nem vágyom a rajongóimra. – emelte fel a hangját a sztár

- Mi bajod van? Örülünk neked, mert nem mindennap látunk hírességet! – lett kissé mérges az új-zélandi nő

- Martin, ne kelts rossz benyomást azokban, akik szeretnek! – beszélt Susanna az ismert kedveséhez

- Sok ismerősöm hallgat téged! – így a belga a rapperre nézve

- Így is nagy sikerem van! Nyugalomra vágyok! – szólt a sztár ingerülten a nőjéhez

- Azt is szeretném, ha élőben is a jó hírnevedet gyarapítanád. – így Susanna

- Menjünk már innen egy nyugodtabb helyre! – nézett M/P a nőjére, Zackre és Catherinere

A Torontóból érkezett párok tagjai visszamentek a rapper autójához, majd elhajtottak. Később egy hegy tetejére értek föl, s alattuk vonult végig a HOLLYWOOD felirat.

- Most alattunk van a filmgyártás központja. – fényképezte le Catherine az előttük és alattuk elterülő metropoliszt

- Innen a legbeláthatóbb az egész város. – forgott körbe M/P, miközben mindhárom társához beszélt

- Hogyha nem bánnátok, szeretnénk megörökíteni, hogy találkoztunk veletek. – mondta Zack a másik páros tagjainak

Mind a négyen fényképezkedtek és gyönyörködtek a tájban, majd visszatértek Beverly Hillsbe és elköszöntek egymástól. Másnap Zack és Catherine egy fehér színű, hosszúkás épület előtt álltak meg, aminek a tetején elől egy középen kipúposodó boltív magasodott. Ez által az épület a leginkább úgy nézett ki, mint egy szalon a régi, mexikói vadnyugatról. Bementek, ahol a falakat és a plafont egyetlen, összefüggő festmény díszítette. A festmény a kék eget ábrázolta, fehér felhőkkel, s a zöld pampát, amelyen kövér marhák legelésztek, amiket lovas gauchók kísértek. Leültek az egyik asztalhoz, egy pincér étlapot tett eléjük, majd rendeltek.

- Ez a Patagonia színpatikus hely. – mondta Catherine, amikor a zöldes színű italuk elérkezett hozzájuk

- Gondolom, az egyik legdrágább lehet ezen a környéken, hiszen a társadalom elitje jár ide. – nézett körbe Zack

- Kíváncsi vagyok, hogy milyen ez a Santa Carolina bor, amit rendeltünk. – emelte fel a poharát a hölgy

- Igyunk hát arra, hogy megismertük egymást. – követte őt tettében a kedvese

Miután koccintottak, mindketten belekortyoltak a borukba és hamarosan a kért ételek is elkészültek.

- Ez életem legistenibb ebédje! Még soha életemben nem ettem ilyen jót. – kapott be Zack egy rákfarokdarabot a maga marha steakjéről

- Adjunk az élvezeteknek! Elvégre életünk legkülönlegesebb utazásán veszünk részt. – kezdte el enni társa a borsós-rákos ragus cápa steakjét

- Most nem számít a pénz, engedjünk meg magunknak mindent, amit lehet. – kapott be Zack egy szemet a köretnek számító burgonyakrokettből

- Jó ötlet volt, hogy itt ebédeljünk meg. – kezdett el enni Catherine a rántott hagymakarikájából

Az ebéd után Zack fizetett, majd visszamentek a szállodába, hogy délután csakis egymással törődhessenek.

4. rész

Az óceán királynője

A Torontóból érkezett szerelmespár tagjai a kikötőben egy óriási, gyönyörű szép, a napsütésben hófehéren csillogó hajóra szálltak fel. Egy tágas lakosztályban foglalták el a helyüket, s miután holmiijaikat kipakolták a hálószoba széles, kétajtós szekrényében, mindketten az erkélyre mentek.

- Nézd! Mennyi lakosztály van ezen a hajón. – mutatott Catherine két irányba, majd a rendkívül magas és széles szemközti falra

- Tető nincs a bárka e része fölött. – csókolta meg a kedvesét Zack, majd a kék égre, aztán a hölgyre nézett – Menjünk és nézzük meg Los Angelest, miközben elindulunk!

Mindketten otthagyták a lakosztályukat és a gigászi vízi jármű legfelső részére mentek, ahol a tűző napsütésben rengeteg turista tartózkodott. Egyesek a medencék valamelyikében fürödtek, mások a napozóágyakon süttették magukat. Zack és Catherine a hajó szélének korlátjához álltak, ahol több más turistával együtt nézték a nagyvárost, miközben távolodtak a parttól. Már messze jártak, amikor a fiatal, walesi nő lefelé nézett a mélységbe, s így szólt:

- Jesszusom! Jó magasan vagyunk! Innen hogyha lezuhan valaki, az végzetes is lehet.

- Ez a hajó, a Queen of the Ocean! Négyszáz méter hosszú, a szélessége pedig nyolcvan méter, csakúgy, mint a magassága addig a pontig, ahol most állunk. A világ luxushajói közül nem csak a leghosszabb, hanem a legmagasabb és a legszélesebb is.

- A legnagyobb befogadó képességű és a legmagasabb költségből épült is. Ennyi guinness rekorddal is büszkélkedhet. Egyben a legújabb is, mert még ennek az évnek az elején lett átadva amerikai és ausztrál közös gyártmányként. – hallotta meg egy idős, kopaszodó, pocakos utas a fiatalok szavait

Az angol pénznyertes és a barátnője némi partban való gyönyörködés után visszatértek a lakosztályukba fürdőruhákért, majd ismét a hajó legtetejére tértek, hogy fürödjenek. A téglatest alakú úszómedencébe vetették magukat, s gyorsúszásban versenyt úsztak egymással, amelyet Catherine nyert meg.

- Én voltam a jobb nálad! – nevetett a hölgy

- Nem vagyok úszós kedvemben. Nem érzem jól magam. – lett rossz kedve a kedvesének

- Fáj valahol? Mi a bajod?

- Rossz a közérzetem és szédülők is. – fogta a fejét a férfi

- Szerintem menjünk vissza a lakosztályba! Ha legalább orvos van a hajón, megnézhetne. – simította meg a nő a társa vállát

- Csak vicceltem, kicsim! Nincsen semmi bajom. – váltott azonnal jobb kedvre Zack

- Most nagyon rám ijesztettél! – fröcskölte le őt a párja

- Látnod kellett volna, hogy milyen fejet vágtál! – nevetett a férfi, miközben visszafröcskölt

- Ússzunk vissza! Hagy győzzelek le megint!

Elkezdtek úszni visszafelé és eleinte egymás mellett haladtak, gyorsúszásban.

- Ez a medence a hajón a leghidegebb vizű. – jegyezte meg Zack

- A legkirályabb is, mert a legmélyebb és ezért csak úszni tudóknak ajánlják. Inkább húzzál bele te is! – kezdte elhagyni őt a szerelme

A férfi ugyan csak gyorsabban kezdett el úszni, utol is érte kedvesét és végül ő is ért elsőként a medence partjához. Ekkor egyik kezével magához ölelte a másodszorra megérkező párját és mindketten fél kézzel a perembe kapaszkodva, fél kézzel pedig egymást átölelve csókolóztak egy hosszadalmasat. Utána tovább úsztak a medence középső részén, de már mellúszásban.

Mihelyt megunták az úszkálást, kimentek a medencéből és a vízi gigász tetejének a nagy, fedetlen része melletti korlát mellett mentek át a túloldalra egy másik medencéhez, amely külsőre olyan volt, mint egy kör, amellyel négy, ugyanolyan méretű kör is érintkezett, s mind a szélein. A körök mindegyikében emberek ültek és beszélgettek. A jövevények az egyik szélső körbe ültek le, ahol a legkevesebb ember tartózkodott.

- Ez de jól esik! – érezte Zack, ahogy a medence falából a testére áramló víz maszírozta a hátát

- Meg tudnám szokni, hogyha az egész életemet így kellene leélnem. – ült le melléje a kedvese

A fiatalok nézték a többi, különböző korosztályhoz tartozó embert, akik szintén szótlanul, semmire nem gondolva élvezték a hátukra áramló víz kellemes hatását. Amikor már nem érkezett több víz a falakból, akkor az ülésekből és a talajból áramlott felfelé a medencékben ülők lábait, talpát és fenekét masszírozva.

Zack és Catherine hosszú ideig maradtak az öt kör alakú medencében, majd visszatértek a lakosztályukba, ahol lezuhanyoztak, s a délutáni pihenésbe egy kellemes, testi együttlét is belefért. Amikor elérkezett az este, kéz a kézben sétáltak a Queen of the Ocean legközépső részén, telepített fák mellett, sok más utas között.

- Annyira tetszik, hogy egy igazi kis parkot varázsoltak ide. Hoznak nekik földet, szivattyúkat és megélnek itt, az óceán közepén is. – mutatott Catherine a különbözőfajta fákra és páfrányokra

- Fölöttünk ott van a csillagos ég! – nézett fel a férfi és a lakosztályok sokasága fölött meglátta a sötét égen pislákoló parányi pontokat

- A hajónak ez a része tele van élettel. Nézd csak meg, van itt minden! – figyelt fel a nő arra, hogy a park és a rengeteg, sétáló turista mellett a legváltozatosabb vendéglátó-, illetve szórakozóhelyek, s üzletek szolgálták a vendégek kényelmét

Betértek egy pizzériába, ahol mind a négy falat a világ négy égtáját bemutató festmény töltötte ki. Zack és Catherine, miután helyet foglaltak az egyik asztalnál, rendeltek maguknak, melyek gyorsan el is készültek.

- Ez a hajó legdrágább pizzája és „1001 éjszaka” a neve! Gyorsan eldöntöttem, hogy ilyet fogok enni. – kezdte el enni Zack a fekete olívaszósz alapú pizzáját, amelyen csirkehús, bárányhús, darált marhahús, csicseriborsó, mazsola, a megolvadt sajton pedig petrezselyem kapott helyet

- Az enyém egy „New York pizza tengerész módra” és szerintem egész jó. – ette Catherine is a maga paradicsomszósz alapú pizzáját, amelyen szalámi, rákfarok, kagylóhús, gomba, felkarikázott fekete olívabogyó és sajt volt

Miután jól laktak, Zack fizetett, elhagyták az éttermet és átmentek egy diszkóba, ahol a keverőpult mögött álló DJ fergeteges bulit szolgáltatott a vendégeknek. A walesi hölgy egyszer csak leült az egyik asztalhoz, kedvese pedig a pulthoz ment, italokat kérni.

- Figyelj csak! Te nagyon tetszel nekem! Nincs kedved táncolni velem egyet? – lépett oda Catherinehez egy magas, pocakos, zselézett hajú fiatalember

- Foglalt vagyok, hogyha nem tudnád! – felelte mérgesen a nő

- Ugyan már! Csak flörtölnél egy kicsit, a párodnak nem kell tudnia egy kis botlásról.

- Ő is itt van a diszkóban!

- Valami baj van? – tért vissza Zack két koktéllal a kezében

- Ez volna a barátod? Hát én őt leütöm! – nézett a pocakos a nála alacsonyabb angolra

- A nő hozzám tartozik, úgyhogy le lehet róla szállni, hájfejű! – mérgesedett el Zack, miután a poharakat letette az asztalra

- Tudod, ki vagyok én? Daniel Goldsmith, az egyik legmenőbb vállalat feje San Franciscóban. Ha velem akarsz kikezdeni, azt csúnyán megjárod! – az ismeretlen fiatalember mérgesebben nézett a kedvesével tartó pénznyertesre

- Ez érdekel a legkevésbé! Hagyd békén a barátnőmet, mert bajok lesznek! – beszélt Zack még erélyesebben

- Verekedni akarsz? – lökte meg a kellemetlenkedő az angolt olyan erővel, hogy az majdnem elesett

- Szállj le rólunk, te gyökér! Én soha nem leszek a tiéd, mert szeretem a páromat. – fogta meg Catherine a pocakos karját

- Mi a probléma? – lépett oda egy magas, izmos, hosszú hajú, maori kinézetű kidobó hármójukhoz

- Esküszöm, hogy ezek kezdték az egészet! – mutatott Daniel a páros tagjaira

- Ne higgyen neki! A barátom italt kért és ez kezdett el fűzögetni magának. – kiáltotta Catherine a kidobónak a san franciscoira mutatva

- Persze! A párod kötött belém, amíg én mulatoztam békésen. – mondta a vállalatvezető hol a nőre, hol a hosszú hajúra nézve

- Tűnjetek el mindhárman! – kiáltott a magas, izmos mindhármójuknak

- Otthon a legnevesebb emberek egyike vagyok! Nem mondhatod meg, hogy mit tegyek! – nézett mérgesen Daniel a maorira

- Nem érdekel, kifelé! – fogta meg a kidobó az amerikai, és az angol ingét, s tolni kezdte őket az ajtó irányába  

- Tudod mit? Meg sem isszuk a koktélunkat, mostmár azért sem. – Zack haragosan tolta el magától az izmost, majd megfogta kedvese karját és vele együtt indult kifelé

Amikor már a diszkón kívül voltak, a pocakos ekképpen szólt Zackhez, igen mérgesen:

- Még nem számoltunk! Én mindig megszerzem, amit akarok.

- Azt majd meglátjuk! – nézett a szemébe az angol, majd a szerelméhez beszélt – Inkább menjünk vissza a lakosztályunkba és feküdjünk le. A hajónak ezt a részét biztos, hogy érdemes lesz elkerülnünk.

A páros tagjai gyorsan visszatértek hálóhelyiségükbe és lefeküdtek aludni. Ébredés után sokáig lustálkodtak még az ágyban, aztán a hajó legtetejére mentek, ahol több emberrel együtt úszkáltak a legmélyebb medencéjében.

- Azt hiszem, hogy ezt a medencét fogom a legjobban szeretni. – így Zack, miközben a párjával együtt lebegett a közepén

- Ki kellene próbálnunk a többit is, nem gondolod?

- Egyetértek! Ne ragadjunk le ennél az egynél. – szavai után a férfi elkezdett kifelé úszni, társa pedig követte őt

Mindketten átmentek a hajó tetejének leghátsó medencéjébe, ami négyzet alakú volt, s vize csupán a mellkasukig ért. A fürdőzők között meglátták Danielt is.

- Már csak ő hiányzott! – nézett Catherine a férfira

- Mondtam én nektek, hogy nem szabadultok meg tőlem. – lépett közelebb a san franciscoi a pár tagjaihoz

- Te engem soha nem teszel a magadévá! Még csak nem is tetszel nekem. – mondta a walesi hölgy a pocakosnak

- Hallod ezt? Esetleg hogyha lefogysz, bepróbálkozhatsz nála, de akkor sem hagyom, hogy megszerezd tőlem. – nevetett Zack az amerikai arcába

Daniel erre nagyon felhúzta magát, és az angolt lenyomta a víz alá. A legszerencsésebb basingstokei ezúttal a legbajosabb helyzetben találta magát. Kapálózott és próbált minden erejével szabadulni a kezek nyomása alól, de a pocakos nagy testi erővel bírt.

- Mit csinálsz? Meg akarod ölni a barátomat? – Catherine kétségbeesve ütögette a feldühödött vállalatvezetőt, aki nem reagált egyetlen ütésre sem

Zack érezte, hogy kezd fogyni a levegője és kapálózásában ahol csak érte, ütötte, csípte rosszakaróját. A fiatal hölgy egyre rémültebben verte Danielt, végül egy sípszó hallatszott, de az amerikai arra sem reagált. A sípot megfúvó magas, felfelé zselézett hajú férfi végül rákiáltott a pocakosra:

- Hé, mit művel!? Azonnal jöjjön ki a vízből!

- Hagyja már abba, megöli szerencsétlent! – csapódott egy nagydarab, szakállas fürdőző a vállalatvezetőhöz nagy erővel, amitől amaz elbillent és elengedte az angolt

  Zack, miután felbukkant, intenzíven kapkodott levegő után, s közben e szavakat mondta a kedvesére szemet vető amerikainak:

- Majdnem megfulladtam! Mi lett volna, ha meghalok?

- Meg fogom szerezni a csajodat, vagy így, vagy úgy!

- Maga ott! – kiáltott a parton álló, zselézett hajú Danielre, miközben rámutatott – Azonnal jöjjön ki a vízből!

- Dehogy megyek! Én is utas vagyok, azt teszek a nyaralásom alatt, amit akarok. – emelte fel a hangját Daniel

- Nem akarunk együtt pancsikálni egy ilyen vadállattal, ne rontsa nekünk itt a levegőt! – mondta egy idős nő a vállalatvezetőnek

- Nekem senki nem parancsolhat! – kiáltott a többi fürdőző felé a pocakos

- Ne várja meg, hogy erősítést hívjak! Azonnal jöjjön ki! – ismételte meg a parton álló a felszólítást, erélyesebben

- Majd mi kiüldözzük, ha nem megy magától! – indult több emberrel együtt a nagydarab, szakállas a kellemetlenkedő felé

- Tudják mit? Itt hagyom ezt a rohadt medencét! – nézett a pocakos mindenkire, miközben a medence széle felé tartott, s amikor már a lépcsőn ment kifelé, ekképpen kiabált – Azt viszont nem tudják maguk, hogy nagyon rossz emberrel kezdtek. El sem tudják képzelni, hogy milyen háttérrel rendelkezem. Odahaza befolyásos emberekkel vagyok körülvéve.

- Mostmár ne érdekeljen a nőm sem! Szerezz magadnak másikat! – kiabált Zack a medencét elhagyó után

Az angol és a kedvese a medence közepe felé indult, ahol egy kör alakú, embermagasságú fallal elkerített rész volt kialakítva, aminek a belsejében senki nem tartózkodott. A körön belül a víz hullámzani kezdett, Zack és Catherine pedig nagy élvezettel ugráltak, miközben a víz is egyre nagyobb mértékben hullámzott. Egy másik pár tagjai is csatlakoztak hozzájuk és azokat is élvezettel töltötte el a víz hullámzása, miközben azzal együtt fel-le ugráltak.

Amikor már késő este volt és a csillagok is felragyogtak az égen, Zack és Catherine kéz a kézben sétáltak a fedélzeten. Körbejárták a medencék mögötti, legalján húsz méter hosszú és széles kéményt, amely a húsz méteres magasságáig egyre keskenyedett hátrafelé és két oldaláról befelé. Így a legfelső pontján már csak nyolc méter hosszú és széles volt. A szerelmesek tettek még egy kört a kémény után következő sportpálya körül, ahol piros futósávok vették körül a műfüves, zöld focipályát. Végül a hajó szélének korlátjához támaszkodva nézték a csillagokat.

- Milyen messzeségekbe elláthatunk a szabad ég alatt. – mondta Catherine

- Gondold el! Amit látunk az nem is az összes csillag, még azokon túl is vannak csillagok és ezek mind a Tejútrendszer nevű galaxisban vannak. A galaxisok száma szintén megszámlálhatatlanul sok.

- Hihetetlenek ezek a méretek! Az emberi ész fel sem fogja, egyiket sem. Mi van, hogyha a világegyetemnek sehol sincs vége? Betölt mindent, örökké volt és örökké lesz.

- Talán véget ér valahol a legelképesztőbb távolságban, de utána ne lenne semmi!? Az is lehet, hogy nem a mi világegyetemünk az egyetlen, hanem végtelen sok keletkezett és fog keletkezni a tér és az idő végtelenjében.

- Azért az csak felfoghatatlan, hogy a térnek és az időnek lenne valahol egy vége és utána már nincs semmi, még tér, idő és anyag sem.

- Te itt vagy mellettem és amióta találkoztunk, nekem te vagy az abszolút minden. – karolta át Zack a kedvesét, majd szorosan magához húzta

- Ez most nagyon szép volt tőled! Számomra is te vagy a legértékesebb az egész világmindenségben. – mosolygott a nő

A kedves szavak után csókolózni kezdtek, majd egymást átölelve folytatták tevékenységüket. Később tovább sétáltak a fedélzeten, majd lefeküdtek aludni.

A hajó egyszer csak kikötött Hawaii fővárosában, Honoluluban, s az összes utas ott időzhetett. Zack és Catherine több más utassal együtt, egy pálmafákkal teli zöld helyen találták magukat, amelynek közepén egy kétszintes palota állt.

- Ez itt Hawaii királyi palotája! – vette szemügyre a walesi hölgy a kétszintes épületet, amelynek mindkét szintjét végig oszlopsor szegélyezte

- Nagyon szép létesítmény! – nézett végig kedvese is az épületen és látta meg, hogy a tetejének közepén egy emelvény is magasodott

Miután a hajó utasainak egy csoportja bejutott az épületbe, az idegenvezető szavaira figyelve mentek végig a különböző helyiségeken.

- Szegény őslakosokat, hogy igába hajtották az európai felfedezők. – nézte Catherine, a falakon lógó festményeket, miközben kézen fogva sétált párjával

- Egész Óceániában azt tették, amit Amerikában és Afrikában. – nézte Zack a kiállított kardokat és páncélokat

- Hawaii-on valamikor volt király és nagyon pompás körülmények között élt. – nézte barátnője a régi korokból származó, elegáns bútordarabokat

Miután a hajó elég időt töltött a kikötőben, minden utas visszatért rá és tovább indult. A kora esti órákban az óriás legfelső emeletének a tágas, leghátsó helyiségében Zack és Catherine is svédasztalról válogatták a finomságokat. Amikor leültek az asztalhoz a san franciscoi Daniel is felbukkant mellettük.

- Itt sem fogunk szabadulni ettől a hólyagtól? – kérdezte a chilis-babos, darált marhahúsos quasedillát evő Catherine

- Ne is vegyünk róla tudomást, akkor talán nem vesz minket észre! – nézett az amerikaira, majd barátnőjére a tejfölös, reszelt sajtos, bundában panírozott, sonkával és gombával töltött húst evő angol

A pocakos kiszúrta mindkettejüket, majd odament hozzájuk és Zackhez beszélt:

- Örülhetsz, hogy a medencében megvédtek téged, különben lehet, hogy tényleg végeztem volna veled. Fogalmad sincs, hogy mire vagyok képes.

- Állj már le! Éppen vacsoraidő van! – evett az angol a szalmaburgonyájából

- Ami kell nekem, azt megszerzem erővel is. – utolsó próbálkozás gyanánt kezdte el ráncigálni Daniel Catherinet

- Nem fogsz engem megszerezni és kérlek, hogy ne zavarj evés közben. – rántotta el végtagját a hölgy

- Ne akard, hogy bekeményítsek, úgyhogy most azonnal kopj le! – állt fel Zack

A kellemetlenkedő meglátott két biztonsági személyt is elindulni hármójuk irányába. Mivel látta, hogy hiába próbálja becserkészni magának a nála sokkal fiatalabb hölgyet, s bajt sem szeretett volna magának, úgy döntött hát, hogy elmegy az asztaltól.  A szerelmespár két tagja zavartalanul folytatta az evést, s miután jól laktak, újabb adag ételekért mentek.

- Itt aztán van választék a világ minden tájáról. – vett a tányérjára Catherine arrabiata szószos penne tésztát, reszelt sajttal és csirkehús darabokkal

Zack koktélrákos, borsós sült rizst és szezámmagosan panírozott csirkét választott magának, melyeket leöntött szójaszósszal. Visszaültek az asztalukhoz, s már nagyobb nyugalomban folytatták az étkezést.

- Én már nem bírok többet enni, jól laktam. – beszélt Catherine, miután elfogyasztott mindent, ami a tányérján volt

- Én még tudnék mit választani.

Zack a szavai után visszament a svédasztalhoz. Féltette kedvesét attól, hogy az amerikai ismét megkörnyékezi, ezért az asztalt figyelve választott magának egy szaftos, magyar húsos palacsintát. Amikor visszatért a barátnőjéhez, a hölgy már egy kólát kortyolgatott lassan. Miután a férfi is befejezte az étkezést, mindketten fáradtnak érezték magukat, ígyhát visszatértek a lakosztályukba aludni.

A Queen of the Ocean hosszú út megtétele után érkezett meg Kiribati szigetére, ahol a parttól tisztes távolságban horgonyzott le. Az utasok nagy, narancssárga színű, belül tágas, motoros mentőcsónakokkal közelítették meg a szárazföldet. Ott mindenki a saját kedve szerint járkálhatott.

- Ez a szép sziget a tengerbe fog süllyedni, olyan kár lenne érte. – mondta Catherine, miközben bokáig érő vízben sétáltak a szárazföldön

- Ebből a szempontból a legveszélyeztetettebb a világon. Melegszik a Föld, hála az ember végtelen önzésének. – nézte Zack a közelben magasodó pálmafákat és a faházakat, miközben megfogta társa kezét

- Ez a bolygó amúgy is melegszik, de fajunk végtelen kapzsisága, az uralkodási vágy, az önteltség még inkább felgyorsította a folyamatot. Lakhatatlanná fogjuk tenni, ha tönkretesszük a környezetet, kimerítjük az összes energiaforrást.

- Akkor átkozni fognak minket az utódaink, hogy nem figyeltünk oda ezekre a problémákra. – szavai után a férfi átölelte a hölgyet, majd csókolózásba kezdtek

Elegendő horgonyzás után a hajó tovább indult. Egy későbbi alkalommal Zack és Catherine felkeresték az óriás vízi jármű jobb oldala legfelsőbb szintjének a legközépső helyiségét, ami egy mozi volt. A nagy, elsötétített terem mindegyik székén ültek, miközben a vásznon egy több évezred alatt játszódó sci-fi fantasy volt látható.

- Elias Pekkanen nagyon hozza a formáját ebben a filmben. – mondta az angol, miközben a hosszú hajú, harcos főhős egy ókori résznél felhők felett tárgyalt istenekkel

- Elias ezúttal főszerepet játszik, még a film címe is Tyr, akárcsak az ő filmbéli neve! – hajolt közel a szerelméhez Catherine egy középkori jelenetnél

A filmben, a 19. században felbukkant egy farkasember egy pozitív karakter személyében, aki segítette a főhőst a jelenben, majd a jövőben együtt szálltak szembe az Univerzum elfoglalására törekvő fő gonosz istennel. Ekkor így beszélt Zack:

- A látványvilág is nagyon jól van kidolgozva.

A film véget érése után minden utas ment a maga dolgára. Az óceánjáró, miután kikötött Ausztráliában, Zack és Catherine leszálltak és a legkisebb kontinensen folytatták kalandjaikat.

5. rész

Messzi földről hazatérni

Sydney városának egyik otthonában, a hálószoba széles franciaágyán ült a pizsamájában egy hosszú, fekete hajú; jó alakú, csinos fiatal, tetovált hölgy. Közben a vele szemben az íróasztalnál ülő, nála idősebb; rövid, fekete hajú fiatalemberrel beszélgetett.

- Mostanában már alig vártam, hogy kiröppenjek a szülői házból, Robi. – mondta, aki az ágyon ült

- Így mostmár a magunk urai lehetünk, Heather. Nem parancsol nekünk senki, azt tehetünk, amit akarunk. Már neked is ideje önálló életet kezdeni.

- Ülj már ide mellém! Csak reggel van, előttünk az egész nap. Ráérsz még internetezni.

A férfi kikapcsolta az íróasztal laptopját, majd átült a kedvese mellé az ágyra.

- Ehhez a számhoz köthető a legtöbb élmény az életedben. – puszilta meg Robi a nője nyakának jobb oldalán díszelgő, sötétkék színű nyolcast, amelyet szerteágazó sárga sugárzás vett körül

- Ugye többi tetoválásom is bejön neked?

A fiatalember átölelte a hölgyet, akinek a bal keze kicsi, gyűrűs, középső és mutató ujját figyelte:

- Az 1992-es szám köthető életed első eseményéhez, merthogy abban az évben születtél!

- Mégpedig a halak jegyében, ahogy mutatja ez a hal is. – simította a nő a teljesen kipingált bal alkarját díszítő, japán stílusú, narancssárga, pikkelyes halat, amely világoskék vízben úszott, sötétkék hullámok között

- Neked nagyon bejön a Távol-Kelet világa. Azért is van a kézfejeden az a Dharma-kerék. – nézte Robi a bal kézfej ábráját, majd simogatni kezdte a hölgyet és így szólt ismét - Szombat van! Délután, vagy akár napközben is beülhetnénk valahová.

- Én szabadságon voltam szerdától, de jó ötlet. Ránk fér egy kis kikapcsolódás a hétköznapi munkanapok után.

A város magas, háztömbökkel teli részének belsejében, egy szálloda szobájában ugyan csak ébren volt már Catherine és Zack. A Nap sugarai besütöttek a szobájukba, ők ketten pedig egymást átölelve lustálkodtak az ágyban, miközben beszélgettek.

- Ez a reggeli szeretkezés volt a legörömtelibb, amióta összejöttünk. – csókolta meg a hölgy a kedvesét

- Te vagy a legcsodálatosabb, leggyönyörűbb emberi lény, akit eddigi életemben megismertem. – kezdte el Zack simogatni a nőt

- Annyira jól esik minden érintésed.

Catherine szavai után ismét hosszadalmas csókolózásba kezdtek, miközben szorosan egymáshoz bújtak és úgy simogatták egymást. Zack egyszer csak abbahagyta a tevékenységét, felült az ágyon és ekképpen szólt a párjához:

- Nemsokára ideje felkelnünk!

- Maradjunk és lustálkodjunk egy kicsit! Nekem most olyan jól esne itt feküdni még egy ideig. – fogta meg a hölgy a férfi kezét

- Szerintem inkább nézzük meg Sydney városát. Ez a legtávolabbi hely, ahol eddigi életemben jártam.

- Ráérünk még várost nézni!

- Csak nem te akarsz lenni a leglustább barátnő a világon? – kérdezte Zack viccesen, kedvesen és mosolyogva, majd egy csók után ekképpen folytatta – Elmegyek lezuhanyozni, utána szerintem tégy így te is, és aztán megnézhetjük magunknak ezt a várost is.

Az idő előrehaladtával, a maga otthonában Robi is túl volt a délelőtti zuhanyozáson, majd a kedvese következett. Tisztálkodása közben jártak a gondolatok a fejében, ahogy végigdörzsölte teste ábráit. Végigsikálta a bal kezet és az alkart, majd a felkar következett. Ott kagylós háttámla előtt, az alkar vizével összeérő lótuszvirágon ült egy shaolin öltözéket viselő csimpánz, jelezve azt, hogy születésének éve a majomé volt kínai horoszkóp szerint.

- Heather? Elkészültél már? Annyi vizet elhasználsz, egyetlen zuhanyozással, hogy az nem igaz. – kopogott kedvese a fürdőszoba ajtaján

- Én sem mondom meg, hogy mennyi ideig tisztálkodjál, szívem. Légy szíves, te is hagyj békén ilyenkor!

Szavai után a hölgy a háta nagy részét befedő, zöld levelű fát kezdte dörzsölni, amely a hát legalján végigfutó zöld füvesen állt. Vaskos, barna törzse mellett, félig a hát szélén, félig a test jobb oldalán egy nagyfarkú, kék paradicsommadár repült felfelé.

- Én ügyesen lecsapom magam, te rengeteget állsz a víz alatt. Pazarlásnak számít, amit művelsz. – lett mérges a férfi

- Mi lenne, hogyha nem te döntenéd el, mennyi vizet használok el tisztálkodáskor? Majd ha végeztem, csatlakozok hozzád, addig is edd meg, ami abból maradt, amit tegnap készítettem ebédre! Nekem már nem kell belőle. – beszélt kicsit mérgesebben a hölgy

Robi jobbnak látta, ha nem vitatkozik a kedvesével, így hát az emeletről lement a ház konyhájába, majd a hűtőszekrényből elővett egy tálat, amiben thaiföldi marhahús volt pirított spagetti tésztával és ázsiai zöldségekkel, s megmelegítette azt.

Heather, miután átmosta a hátát, a jobb felkarja következett, ahol egy kék színnel körülvett golden retriever ült, zöld füvön. „Te voltál a legjobb kutya a világon, Jimbo! El sem hiszed, milyen szomorú voltam, amikor elpusztultál.” – gondolta magában a hölgy, miközben megmosta a kutyaábrát és a felső jobbkar belső részének Jimbo feliratát.

Robi a konyhában az asztalhoz ülve ette az erősen csípős thai marhahúst a tésztával, miközben neki is jártak a gondolatok a fejében: „Ez a nő igazán gondolhatna a másikra is. Mi lesz, hogyha nekem nem jut meleg víz? Mióta áll a zuhanykabinban és még most sem végzett.” Elhessegette fejéből a haragos gondolatokat, majd pozitívabbakra igyekezett koncentrálni: „Nincs vele semmi baj! Szeretem őt, hisz együtt lakok vele. Legalább kiválóan tud ételeket készíteni. Az ő főztjei a legfinomabbak.”

Zack és Catherine a szállodai szobájuk ágyán ülve váltogatták a csatornákat a televízión. A férfi egyszer csak kikapcsolta a készüléket, s ekképpen szólt:

- Nincs semmi érdekes műsor. Szerintem kimozdulhatnánk a városba, ilyen jó időben.

- Ugyan, maradjunk még! Úgy nem esik jól semmit sem csinálni! – ölelte át a fiatalembert a párja, majd elkezdte őt simogatni

- Ezért jöttünk el ide, a világ végére, hogy ne nézzünk meg semmit, csak üljünk a szállodában?

- Majd bulizunk egyet este! Úgyis mindenhol addig maradhatunk, ameddig csak szeretnénk.

- Na és a nevezetességek? Én azokra is kíváncsi vagyok!

- Ráérünk még megnézni annyi nevezetességet, hogy nem is gondolnád. – nyomott egy puszit a férfi arcára az őt simogató nő

Odahaza Heather éppen a mosógépbe tett be néhány ruhát, amikor kedvese csatlakozott a társaságához.

- Hogy is működik ez a masina? – kérdezte a hölgy

- Már mutattam neked! Nő létedre meg kell tanítanom téged, ruhát mosni?

- Amíg a szüleimmel laktam, anya mindig kimosta és ki is teregette a szennyest. – lett egy kicsit ideges Heather

- Elkezdted az önálló életet! Ideje megtanulnod magadnak elvégezni a házimunkákat.

- Tudodmit? Indítsd be te a gépet! Most úgyis a te ruháidat mosom ki! – mérgesedett el jobban a hölgy

- Nem szeretném, hogyha mindent nekem kell végeznem ebben a háztartásban. Ketten lakunk itt! Úgyhogy elvárom tőled, hogy te is kivedd a részed a házimunkákból. – emelte fel a hangját Robi

- Jól van! Ha ennyire szeretnéd, kimosom én a koszos ruháidat. – zárta be mérgesen a mosógép ajtót Heather, majd így folytatta – Ne segíts! Mostmár azért is kitalálom magamtól, hogyan kell beindítani.

A tetovált nő, felidézve az emlékeit kitalálta, hogy hová öntse a tisztítószert, illetve mit hogyan állítson be a gépen, majd beindította azt. Ez után kedvesével együtt átment a folyosóra, s aggodalommal kérdezte a férfit:

- Felmosni is nekem kell?

- Mivel nincs már itt anyukád és apukád, rád hárul a takarítás, amit a legelső alkalommal én végeztem kedvességből, de szerintem neked kellene. – nyújtott át egy felmosó szárat és egy vödröt Robi

Heather a száját húzva ugyan, de elvette mindkét takarítóeszközt, s visszatért velük oda, ahol a mosógép immáron üzemelt.

- Legszebb idők voltak, amikor a szüleimmel laktam, komolyan mondom. – duzzogott magában, miközben engedte a vizet

Zack és Catherine a szálloda erkélyén ültek és beszélgettek, miközben nézték a város forgatagát.

- A dohányzás igazán nem tesz jót neked. Nem gondolkodtál még el azon, hogy abba kellene hagynod? – kérdezte a hölgy nézve, ahogy a kedvese éppen beleszívott egy cigarettába

- Istenem! Minden embernek a szíve joga eldöntenie, hogy mennyire él egészséges életet. – ivott a sörébe a férfi – Egész jó ez a Victoria Bitter, ez csak azt bizonyítja, hogy az ausztráloknak is van jó sörük.

- Tekintettel lehetnél rám! Soha nem kérdezted még meg, hogy engem zavar-e a dohány füstje.

- Ugyan mikor gyújtottam rá előtted?

- Attól, hogy előttem soha nem cigizel, még érzem a szádon a nikotin szagát.

- Nektek, nem dohányzóknak annyi bajotok van velünk, dohányosokkal. Kevesebbet szívok, mióta ismerlek. Legalább ezt tisztelhetnéd bennem! – kortyolt Zack az italába, majd beleszívott a cigarettájába

- Magadnak is ártasz! Tudod te, hogy mennyi betegség kockázatát csökkenthetnéd, hogyha abbahagynád a dohányzást?

- Hagyjuk ezt a témát! Én is nyaggatlak téged a városnézéssel. Mostmár igazán kimozdulhatnánk, miután megittam a sört!

Heather, miután lejárt a mosógép, kivette belőle a tiszta ruhákat és felvitte a hálószobába, ahol a kedvese éppen egy űrben játszódó filmet nézett a laptopján.

- Kiteregetsz, egyetlenem? – tette le a nő az ágyra a vizes ruhákat

- Nehogy oda pakolj már, ahol alszunk! – szólt erélyesen a fiatalember

- Amíg mosott a gép felmostam a konyhát és a folyosót! Te mit csináltál? – mérgesedett el a tetovált, majd ő is elkezdte a filmet nézni – Pont egy óriási űrhajóról szóló filmet nézel, amikor tudod rólam, hogy a sci-fi és a fantasy áll hozzám a legközelebb.

- Kénytelen vagyok én ránevelni tégedet az önállóságra, ha már a szülői házban nem készültél fel rá! Légy szíves te teregess, mert mi van, hogyha egyedül leszel itthon, és én nem tudom majd elvégezni a házimunkákat!?

- Nehogy már ennyi ne férjen bele az idődbe!

- Mérgelődhetsz, ahogyan csak szeretnél, én nem fogok teregetni.

A hölgy mérgesen, de rászánta magát, hogy nem bocsátkozik a kedvesével komolyabb veszekedésbe. Megfogta a ruhákat és a hálószoba ajtón át kivitte mindet a ház egész emeletén végigfutó erkélyre, ott pedig tette azt, amire párja utasította őt. Miután végzett, visszament a szobába és hátulról átkarolta élettársát.

- Most, hogy mára végeztem a házimunkával, igazán lenne kedvem kimozdulni a friss levegőre.

- Igazad van, szerintem is menjünk el sétálni. – fogta meg Robi a nője mindkét kezét

A fiatalok átöltöztek, majd kiléptek a házból és úgy indultak egy sétára.

- Nagyon tetszik ez a rész, ahol mi lakunk. Elsőre furcsa volt, hogy egymással összeérnek a házak, de már megszoktam. – nézte a férfi az utca mindkét oldalának a kétszintes házait

- Öröm lesz itt élni, majd meglátod. – karolta őt át a kedvese, miközben felfelé nézett a házak előtt sorakozó fák zöld lombkoronájára

Zack és Catherine is elhagyták a szállodát, majd kézen fogva indultak egy romantikus sétára Sydney háztömbökkel teli utcáin. Egyszer csak megálltak egy téren egy magas és széles épület előtt, amely bejáratához széles lépcsősor vezetett fel.

- Itt van a Sydney-i Operaház! Ez a legfurcsább kinézetű épület, amit eddig valaha láttam. – karolta át Catherine Zacket

- Menjünk be és nézzünk meg egy előadást!

- Szereted az operát?

- Különösebben nem érdekel sem az opera, sem a színház. Moziba sem járok így, hogy a filmeket, amik érdekelnek, le tudom tölteni az internetről.

- Meg kellene örökítenünk, hogy itt voltunk. Lefényképezel engem? – indult a nő a lépcsők irányába

A fiatalember lefényképezte kedvesét, mikor az már rajta állt az egyik lépcsőfokon, majd a hölgy tette ugyanezt a férfival. Ez után egymás kezét megfogva sétáltak tovább az épület körül, miközben nézték a város háztömbjeit és az operaházat körülvevő víztömeget.

- Ott van a Harbour-híd! – fényképezte le Zack a vízen átívelő acélszerkezetet

Robi és Heather is kéz a kézben járkáltak a különös épület körül, amikor szembetalálkoztak az Amerikát átutazó, luxus hajós utazáson is részt vett páros tagjaival.

- Ezt nevezem! Hihetetlen, hogy itt a világ végén az egymáshoz legkevésbé passzoló emberek is egymásra találnak. – nézett végig Zack a fekete hajú hölgy tetovált karján

- Problémád van velem? – hallotta meg Heather az angol megjegyzését

- Minden a legnagyobb rendben van, csak dicsértem a tetoválásaidat. – mosolygott a helybéli szemébe a sötétbarna hajú fiatalember, majd kedvesének súgta – Csodálkozom, hogy az anyja nem ütötte szét a fejét.

- Hallom, hogy piszmogsz valamit! Ki vele! Mondd meg, hogyha valami nem tetszik! – lett mérges Heather és indult el az angol felé

- Kicsim! Ne sodord magadat bajba! Inkább ereszd el a füled mellett, hogyha valaki megjegyzést tesz rád. – próbálta visszatartani Robi a nőjét

- Engem csak ne sértegessen senki! – mondta a tetovált nő a kedvesének, majd Zack szemébe nézett - Hogyha vita van, azt rendezzük le!

- Nézd már! Majd pont te fogsz pattogni nekem? Mit képzelsz magadról? – nézett a milliomos a nála lényegesen fiatalabb, fekete hajú hölgy szemébe mérgesen, de ugyanakkor elmosolyodva

Catherinenek a lehető leggyorsabban jutott eszébe, hogyan mentse ki párját abból, hogy komolyabb konfliktusba kerüljön, s így beszélt egyszerre mind a három másikhoz:

- Jól van! Nem kell a bolhából elefántot csinálni! Mindannyiunknak nagyon tetszenek azok a tetoválások. – ez után csak a helybéli nőhöz beszélt, megfogva a jobb karját – Tényleg nagyon tetszenek azok az ábrák, amik rajtad vannak. Minden dicséretem a tetováló művészedé.

Heather ugyan csak arra jutott, hogy érdemes lesz visszafognia magát, ezért így beszélt a rövid, világos barna hajú nőhöz:

- Igazán köszönöm! Ő a leglelkiismeretesebb tetováló, akit ismerek.

- Figyeljetek ide! Semmi értelme annak, hogy itt valami balhé legyen kialakulóban. Én és a párom csak sétálni indultunk, mert hétvége van és az egész napunk szabad. – beszélt Robi az angolhoz és az ő kedveséhez

- Én és a barátnőm arra gondoltunk, hogy séta után beülünk valahová. Tudtok valami jó helyet? – kezdte Zack színpatikusnak találni a helybélieket

- Van egy ír söröző, ahová nagyon szeretünk járni. Hogyha gondoljátok, elvezetünk titeket oda. – felelte Heather

Mind a négyen elhaladtak az operaház mellett, majd tovább sétáltak a város utcáin. Az angol nem ismerte a helybélieket, ezért igyekezett nem beszélni arról, hogy nem is olyan régen mennyi pénz ütötte a markát.

- Szóval londoni vagy! Több mint tíz éve nem lakok a szülőhazámban, Magyarországon, utána hét évig éltem és dolgoztam a te hazád fővárosában, de téged valahogy elkerültelek. – mondta cigarettázó Robi Zacknak

- Mint már említettem, nem vagyok született londoni. Basingstokeból származom, csak nem régóta költöztem össze a barátnőmmel, aki walesi.

A férfiak előtt haladó csajok közül Heather elővett egy doboz cigarettát, majd Catherine felé nyújtotta azt:

- Gyújtasz egyet te is?

- Én nem dohányzom, de hogyha szeretnél rágyújtani, az nem zavar.

A két páros tagjai hamarosan megérkeztek a tetovált hölgy által említett helyre, ahol az alsó szint pultjánál álltak meg.

- Ez a legérdemesebb hely ebben a városban. Kérsz egy sört? – nézett Robi Zackre

- Én alkoholmentes vagyok.

A magyar meglepődve nézett az angol szemébe, aki végül elmosolyodva folytatta:

- De csak akkor, ha nem vagyok szomjas! Ugyanazt kérek, amit te is.

A fiúk guinness sört kértek maguknak, kedveseiknek pedig whisky kólát. A magasított székeken magas asztaloknál ülő emberek mellett elhaladva felmentek az emeletre, ahol a falakat ír tájakat és ír embereket ábrázoló képek díszítették. Ott folytatták az iszogatást és a beszélgetést.

- Azért a te életed is tartalmas volt! Éltél Londonban, ez alatt másik három európai országban is vállaltál munkát. Utána Amerikában laktál a rokonodnál, ott volt egy gazdag barátnőd, vele eljutottál olyan helyekre, ahol én is voltam azon a földrészen. – nézett az angol a magyar szemébe

- Valahogy az tűnik a legnehezebben hihetőbbnek számomra, hogy élnek az amerikai földrészen olyan emberek, akikkel mindketten találkoztunk. Júszaf Zardári, a világ leghosszabb szakállú embere; M/P, korunk talán legfelkapottabb rappere. – ivott a sörébe a fekete hajú férfi

- Az öcsémnek ő a kedvence, de különben én is imádom! – szólt a férfiakhoz Heather

- Én mostmár csak azért is rágyújtok! Velem tart valaki? – nézett Zack először a kedvesére, majd a helybéliekre

- Mi, csajok inkább maradni szeretnénk! – nézett a maga kedvesére és az angolra a tetovált nő

A két férfi kiment az épület elé rágyújtani, kedveseik pedig az asztalnál ülve iszogatták tovább a whisky kólájukat.

- Valahogy bírom benned, hogy úgy felmered vállalni, hogy ki is vagy valójában. – mondta Catherine

- Mire gondolsz?

- Azokra az ábrákra, amik rajtad vannak. – nézte Catherine az 1992-es számot, a Dharma-kereket és a halat – Azt mondod, hogy a tetoválásaid mind jelentenek valamit a számodra, vagyis, hogy ez egy önkifejezés.

- Sokan gondolják rólam, hogy csak az én végtelen ostobaságom az, hogy a testemen akarom megörökíteni azt, ami az életem valamely részéhez kapcsolódik. Megbámulnak, pedig nem is tudják, hogy ezek az ábrák mért díszítenek engem. – ivott az italába Heather – Azt gondolják rólunk, tetováltakról, hogy csak ki akarunk lógni a sorból, ami valahol igaz is. Ha engem kérdezel az is az ember végtelen hülyesége, hogy valakit nem ismernek, és véleményt alkotnak róla a külseje alapján.

Zack és Robi ugyan csak jót beszélgettek egymással.

- Ne érts félre! A csajod jó benyomást keltett bennem, de az emberi hülyeség az nem ismer határokat. Hihetetlen, hogy egyesek, hogy el tudják csúfítani az amúgy szép külsejüket. – szívott az angol a cigarettába

- Ő a legelső barátnőm, aki tetovált. Korábban soha nem gondoltam volna, hogy egy ilyennel hoz össze a sors, de valahol belül csak azt érzem, hogy még egyetlen nőmet sem szerettem annyira, mint őt.

- A Heather előtti nődet is szeretted, ugyebár?

- Ő volt a leggazdagabb eddig és Heathert nem számítva ővele voltam a legközelebb ahhoz, hogy leéljem vele az életem. Mindkettőnknek hosszú időbe telt rájönnie, hogy hiába találjuk vonzónak egymást, belül nem vagyunk összeillő pár. A szakítás fájt mindkettőnknek.

Miután elszívták a cigarettát, visszamentek az épületbe a kedveseikhez. Az idő előrehaladtával egyre több ember érkezett, majd jellegzetes ír kocsmazenék kezdtek el felszólalni.

- Régen buliztam ilyen jót, mint most! A kocsmai bulik sokkal jobbak, mint a diszkók. – mondta Catherine Heathernek

- Én nagyon sokszor voltam már itt! – így a tetovált hölgy

A parti átnyúlt a hajnali órákba, s mindent vendég elindult hazafelé.

- Robi, Heather! Egy élmény volt veletek! Nem hittem volna, hogy ilyen sokáig le fogunk ragadni ebben a kocsmában. – beszélt az erősen ittas állapotban lévő Zack a helybéliekhez

- Amióta ebben a városban lakom, én is megszerettem ezt a kocsmát. – így Robi

- Nemsokára vissza kell mennünk Angliába! – mondta az alkoholtól jobb kedvre derült Catherine

- Mi is hazamegyünk, mert már kezdünk álmosodni. – így a legjózanabb állapotban lévő Heather

- El kell köszönnünk tőletek! Sziasztok, vigyázzatok egymásra és szeressétek egymást. - tartotta tenyerét Zack a helyiek felé

- Esküszöm, hogy megkeresünk titeket facebookon, sziasztok! – köszönt el Catherine, majd kedvesével együtt elindult

- Mi is titeket, egy élmény volt ez az este! – intett a tetovált nő

Ausztráliai tartózkodásuk után Zack és Catherine felszálltak egy Cathay Pacific boeing 747-es gép első osztályára és elindultak haza. Már nagyon távol repültek az Európától legmesszebbi kontinenstől, amikor a hölgy így szólva fordult párjához:

- Ez nagyon hosszú út lesz! Már órák óta repülünk, és még az első felénél járunk.

- A film, amit vetítenek is dögunalom. – nézte a fiatalember a plafonon lógó képernyőt

Később rájuk és más utasokra is rájött az álmosság, majd gombnyomással ággyá alakítva üléseiket, aludni kezdtek. Egyszer csak azonban ereszkedésre ébredtek fel, s így kérdezett Catherine:

- Máris hazaérkeztünk volna?

- Nem! Csak most szállunk le tankolni Dubaiban. – mondta unottan Zack

Az óriási utasszállító az esti órákban, csillagos ég alatt szállt le tankolni. Miután alaposan megtöltötték a szárnyait kerozinnal, felszállt és tovább folytatta útját. A milliomos basingstokei és kedvese tovább folytatta az alvást, de egyszer csak nem tudtak tovább aludni, ígyhát egy gombot megnyomva visszaalakították a helyüket ágyból ülésbe, s úgy nézték az odalent elterülő városok pislákoló fényeit.

- Végre Európa fölött repülünk! Már nem lehetünk messze Nagy-Britanniától. – lelkesedett Catherine

- Az a baj, hogy éjszaka van odalent, így nem láthatunk tájakat. – nézett ki Zack az ablakon, majd a plafon felé fordult – Ezt a filmet már láttam egyszer és tetszett.

- Romantikus vígjáték! Azokat szeretem! – nézte a hölgy is a képernyőt, miközben megfogta társa kezét

 Zack és Catherine, miután visszatértek Angliába, ott folytatták az életüket. Telt-múlt az idő, s a nyár hamarosan őszbe fordult. A páros tagjai nem tértek vissza régi otthonukba. A férfi az óriási vagyona egy részét egy jótékonysági alapítványnak adta. A fennmaró összeg egy részéből vásárolt egy ősrégi kastélyt, melyet kedvesével együtt berendezett a saját ízlése szerint és ahol hátralévő életében a saját gazdálkodásából élhet. Egy napos délutánon a férfi a kőépület hátsó részén, kövekből kirakott grillezőben bíbelődött a húsokkal és a burgonyadarabokkal.

- Egész jó kis grillezőt alkottál. - lépett a férfihez az anyja

- Az otthonom eme része a legújabb és erre vagyok a legbüszkébb, mert ez már az én munkám. – nézett a fiatalember a hölgyre

Az anyuka csatlakozott az őszibarackfák alatti faasztalnál, hosszú fapadon ülő emberekhez.

- Rendkívül büszke anya lehetsz, Julianne! A lányom csupa jó dolgokat mesélt a fiadról. Na és ez az asztal, amit ő készített! Igazi mestermunka! – mosolygott egy pocakos, bajuszos, micisapkát viselő férfi Zack anyjára

- Ez a Cotswolds nagyon szép környék, apa. Én és Zack jól fogjuk itt érezni magunkat. – nézte Catherine a minden irányban elnyúló, zöld tájat

- Úgy örültem, hogy végre hazajössz hozzánk Torontóból, de te mégis elköltöztél a szülői házból. – könnyes szemmel beszélt a fiatal hölgyhöz egy hosszú, szőke hajú, alacsony, filigrán nő

- Felnőtt nő vagyok, anya! Már várható volt, hogy nem fogok veletek lakni. – mondta Catherine az alacsony, szőke nőnek

- A pénzösszeget, amit kaptam a fiamtól, Basingstoke városának adtam, hogy abból fejlessze önmagát. Az a fontos, hogy a gyermekeink boldogok legyenek együtt és szeressék egymást. – nézett Julianne a másik anyukára

- Az ebéd tálalva! – csatlakozott hozzájuk Zack egy húsokkal megpakolt nagy tányérral a kezében

A két család tagjai elfogyasztották ebédjüket, majd beszélgettek a délután folyamán.

- Ezen a környéken a legnagyobb nyugalomban fogtok élni, az egyszer biztos. – mondta a fiatalembernek Catherine apja

- Meg lesz itt mindenünk, amire szükségünk lesz. – nézett a sok pénz nyertese a barackfák mellett álló almafákra, majd az onnan kicsivel távolabbi körtefákra és szilvafákra

A szülők elbúcsúztak a gyermekeiktől, s visszatértek a maguk otthonába. Még később Catherine virágokat ültetett a háromszög alakú tetővel ellátott, széles épület erkélyeire, hogy kedve szerint gondozhassa azokat.

Egy hűvös, felhős délutánon Zack az új otthonukkal egyforma hosszúságú, szintén kőből épült, háromszög alakú tetős istállóba ment, ahonnan egy fekete lovat vezetett elő, majd felült a hátára.

- Lenne kedved egy kicsit kimozdulni, drágám? – kérdezte kedvesét, amikor jószágával a hálószoba erkélye alá állt

- Hideg van kint, most inkább gondozni szeretném a virágaimat. – mosolygott Catherine

- Ahogy jónak látod! Régen volt már alkalmam lovagolni, de most, hogy vannak lovaink, ennek a kedvtelésnek is hódolhatok.

Zack elindult a jószággal együtt, majd az épület háta mögé érve, elhaladva a gyümölcsfái mellett, megkerülte az istállót. Ez után elvágtatott a körtefái és szilvafái mellett, s a lakó épület előtt álló, annál kisebb, ugyancsak kőből épült, háromszög alakú tetős garázsépület előtt állt meg. Ez után távolodni kezdett előre és sebesen vágtatott a maga zöld birtokán. Megállt a lóval a villanypásztor kerítés mellett, hátranézett és egészen kicsinek látta a kastélyát.

- Az ott mind az enyém, barátom. – beszélt a jószághoz, miközben nézett az otthona irányába, sőt azon is túl

A fiatalember ismét elindult a lóval, téve egy nagy kört, birtoka legszélén, a kerítés mellett, miközben végig kicsinek látta az otthonát jelentő épületegyüttesét. Tett egy kört a kőlétesítmények hármasával egyforma területet lefedő fás területe körül, majd tovább vágtatott. Nem törődött semmivel és senkivel, övé volt a világ.