Regényeket írok. A legfőbb célom az, hogy az emberek olvasás közben önfeledten mosolyogjanak, a történeteim végén pedig azt mondják: „Nahát, ez nagyon jó volt! De kár, hogy vége van!” A közelmúltban jelent meg legelső regényem, aminek egyes fejezeteit a Tisza-tó kellős közepén írtam - egy ladikban. Az illető ladik legkellemetlenebb tulajdonsága az volt, hogy reggelre mindig elsüllyedt a kikötőben, és hordószám kellett kimeregetni belőle a vizet, ha írni akartam. (A csotrogány szerencsére már nincs a tulajdonomban, mert elajándékoztam egy számomra kevésbé szimpatikus embernek...) Írói ars poeticám lényege: Vissza a természetbe!
Eddigi megjelenések
Erre mit lépsz, Kishaver? Egy akvarista emlékére
