Timur Lenknek egyetlen szerelme van csak: egy köhögő, éjfekete limuzin. Délutánonként beül a hatalmas, nehéz autóba, s mint lassú, bizonytalan, ősi ragadozó jelenik meg a bíborlila sikátorokban. Lefékez egy-egy bonyolult épületpiramis előtt, benéz a belső udvarokhoz vezető homályos, boltíves alagútfolyosók torkába, ahol nehéz füst gomolyog, és a füstben a bennszülöttek Coca colát isznak, és obszcén ábrákat mázolnak a falra.
Az Asszír kerületi lányok már régóta tudják, hogy nem ellenségük, de igazi jótevőjük a Hasemita Párt, mégis, mintegy tiszteletből fenntartják a régi látszatot: boldogan, évődve reszketnek, ha Timur Lenk megjelenik fekete autóján. Amikor elindulnak, nyolc-tíz izzó szemű kamaszmacska szorong a kapitány mellett a páncélozott napkeleti autóban: színes fagylaltgombócok egy fekete fémkehelyben.
