Abu Konrád tekintetét minden bizonnyal betiltották volna a szexuális elfojtásra alapozó vallások követői, ha tehetik. Mindig volt miből válogatnia, ahányszor csak a fajfenntartó ösztön győzött tudatának mélyén az afrikai járványoktól való félelem fölött. Kiegyensúlyozott és nyugodt volt, mint egy ballisztikus rakéta becsapódás előtt – egészen addig, mígnem egy neonbíbor estén mit sem sejtve késői vadászatra indult, s egy vendéglő golyóálló üveglapokkal védett teraszán szembetalálkozott azzal a fegyverrel, amely azért született, hogy elpusztítsa őt.
Ez a fegyver mit sem tudott még arról, hogy neki el kellene pusztítania Abu Konrád Ibn Miskolcit. Egyáltalán, Ibn Miskolciról még csak nem is hallott soha. Ez a fegyver legfeljebb tizenöt évvel korábban készülhetett. Sziklaszőke lófarkat viselt, pillantása nagyon fiatal volt, és aranybarna, mint amikor a dohánykertészek mézet kennek a kenyérre.
