Barion Pixel nuuvella

FEKETE MADÁR EGYSZERRE HÉT ÉJSZAKÁBAN

Access to Arasaka: array[0..8191] (Void, 03)
https://www.youtube.com/watch?v=OY04fTctl7A&list=PL-Ht5JxX5HYrKQXNjcEMfBKjap_W7ob2r&index=8

– Nézd csak, a Suzi! Az édes kis Suzi – kiabálja Buddha, amint észreveszi a lány szőke fejét a résnyire nyitott ajtóban. Pont telibe találja a nyári reggel a szemközti ablakból.
– Hogy tudsz ilyen gyönyörűség lenni… amikor nem vagy még csak szép se? – kerekedik el a Herceg szeme.
– Hé, te most fűzöd a kiscsajt? – dünnyögi az Univerzum Királynője, félálomban, hason fekve, széttárt karral.
– Muustahil, hogy én fűz. Nem lehet. Eztet mond én neked – hazudja a Herceg.
– Nem is rám nézel.
– Az te nem tudhatsz, mert nézel bele matracba.

A Herceg Marokkóból származik illegálisan, és sajnos összesen csak egy nyelven beszél, szabadkoznak a többiek. A marokkói arabot félig már elfelejtette, németül viszont csak félig sikerült megtanulnia, az összesen egy. Hát nem egyszerű kommunikálni vele.

Suzi nem tudja, komolyan kell-e venni őket. Beljebb óvakodik. Csillagmező persze sehol. Most olyan a szoba, mint a rappertanyák a klipekben.
– Nem gondoltuk, hogy visszajössz.
– Mi a helyzet, néma lányka?
– Tudsz már beszélni?
– Lehet van neki túl korán.
– Múltkor már tudtál.

Mit lehet erre mondani? Leül középre, mint legutóbb. Igazából csak azt a zenét hallgatná meg újra. Úgyhogy felteszik neki.

És érezni a szuperfű szagát. Úgyhogy adnak neki.

Most majdnem boldog. Azért csak majdnem, mert az Univerzum Királynőjéhez képest persze ő csak egy béna kiskacsa. Általában is mindenki szebb nála, de az általában, az nem gond, mert a digitális osztálytársai értendők rajta, Wang Ping, Inge, Marie, Zorya. Akik évente max kétszer valóságosak. Képernyővel bekeretezve senki sem valóságos. De a Királynő élőben szebb nála… Viszont Inge, Wang Ping stb nem hallgat ismeretlen zenéket a Királynővel és lovagjaival. Ő van itt.

 – Itt laksz a közelben? Honnan jöttél? – kérdezgetik közben a fiúk.
Elsőre nem is érti, még a kacsánál tart.
– Na, elárulod?
– Mit?
– Hogy hol laksz. 
– Ja. Wiesmoorban.
– Ott még élnek?
– Csak Frau Moltke. Nála lakok.
– De akkor… ő nem az anyukád?
– Nem. Vagyis igen, de…
– Most akkor igen, vagy nem?
– Örökbe fogadott? Az a Frau Moltke.
– Nem. Nem tudom. Szereti, ha Karen mamának szólítom. – Ott van az orrában a szuperfű szaga, és egyre furább arra koncentrálnia, amit kérdeznek tőle, de még annál is furább hallani a saját hangját. – Soha nem visz el sehová – teszi hozzá, talán magyarázatképpen, talán maga se tudja. 

– Hová szeretnél elmenni?
– A tengerhez. Még sose láttam tengert. Csak webkamerán.
– De hát az itt van… 
– Nincs is messze.
– Negyven kilométer, légvonalban.
– Akár magadtól is elmehetnél.
– Sakhadhakh 'ilaa qunakha – ajánlkozik a Herceg. Kapcsol, visszavált arra, amit ő németnek gondol. – Én elvisz bele tégedet oda.

– Ne már! – könyököl fel az Univerzum Királynője. – Arról volt szó, hogy radar alatt maradunk!
– Na és?
– Pont te akarod elvinni? Már toloncolnak is vissza a sivatagba. Ki nem magyarázod, ha meglát egy drón ezzel a kis gyíkkal.
– Te se vagy német – szakítja félbe Suzi.
– Honnan veszed?
– Hallatszik. Ahogy beszélsz. Szerintem francia.
– Azta! Van hallása a gyereknek – nevet az Ördög.
– Meg ne húzgáljátok már a haját! – vág pofákat a Királynő. – De cuki, egyedül pisil.

Most akkor gyík, vagy kacsa, vagy gyerek, esetleg hosszú lábú gázlómadár?, kuncog magában Suzi, alig bírja visszafojtani. Olyan, mintha a Királynő tőle védené az Ördögöt. Jó, persze, ő az Ördög barátnője. Meg a többieké is néha. Ezt elég könnyen leveszi, azzal együtt is, hogy még nem ismeri a promiszkuitás fogalmát. De hát tőle???

Egyébként hagyományos párkapcsolatot se nagyon látott még. Frau Moltke férje a 2020-as járványban halt meg, évekkel azelőtt, hogy ő megérkezett. Van ugyan két osztálytársa, akik szabályos anya-apa-gyerek családban élnek – de ott vannak velük az ezzel együtt járó egzotikus, és Suzi számára nehezen érthető problémák is. Hiányos információk ezek, nem tud mit kezdeni vele.

Még bevillan, hogy most otthon kellene lennie, kb kémiaóra van, de nem érdekes, már rég lenyúlta Frau Moltke digitális pecsétjét, bármikor igazolni tudja a hiányzást. Frau Moltke nem fogja megtudni, mert Ludwig bácsihoz ment, leghamarabb késődélután fog előkerülni. Ludwig bácsi elég macerás, pedig egy jó tizessel fiatalabb Heidi néninél. Helyettesítette már Karen mamát.

Ezzel szemben itt van 3D-ben ezzel a fura népséggel… hol is? Ahogy felnéz, éppen belelát az első éjszakába. Hatalmas madárfelhők keringenek ebben az éjszakában, mint folyamatosan változó, gigantikus amőbák az ég alján.

– Hé, Suzi! Hol vagy?
– Itt vagy még?
– Persze. – Egyáltalán nem persze, de erőt vesz magán. – Kik vagytok ti?
– Anarcho-szindikalista genderközösség – nevetnek rajta a fiúk.
– Jó, de mit csináltok?
– Nem veszünk részt a globális kizsákmányolásban.
– Minket nem fog aztán megnyomozni a Bill Gates.

– Például te? – fordul az Ördöghöz. Egy rövid pillanatig az Ördög ölelgeti őt a Titanic orrában. Ezt nem érti, de jól esik.
– Mit nem értesz? Kábé amikor beleírták a Bibliába, hogy szaporodjatok és sokasodjatok, azt kellett volna beleírni, hogy ne szaporodjatok és ne sokasodjatok. Már elegen vagytok.

A második éjszakában madarak milliói raknak tojásokat. A tojásokból újabb madárhadak kelnek ki, aztán azok is tojásokat raknak, és így tovább. Ahogy nők százmilliói szülnek gyerekeket. A felük lány, akik újabb gyerekeket szülnek majd. És ő ott van ezek között a lányok között. Elhanyagolható részlet a milliomodik generációból. Tojásokat rak majd, mint az összes többi.

A harmadik éjszakában bioelektromos eszközként kering a Föld körül. Félelem már nincs benne, csak valami iszonyú, távoli tartózkodás. Ahogyan a műholdak figyelik a részleteket, úgy nézi a bandát.

Az Ördög eredetileg valami technikus, pontosan ismeri, hogyan kell ipari méretben kivonni a levegőből a széndioxidot, tömbökbe préselni és elásni, csak mire végzett, robotizálták az egészet.
– Tudod, miről beszélek?
– Persze – bólogat Suzi, bár maga is megdöbben azon, hogy tudja. – A széndioxidtemetőkről. Hétszázötvenmillió tonna per év per erőmű.
– Honnan tudsz te ennyit, kiscsaj?
– Figyelek. Láttam róla videókat – emeli fel villanásnyi sirálytekintetét. Az Ördögöt könnyű lenyűgözni.

Ez az a pillanat, amikor végképp beleszeret a három fiú, de még az Univerzum Királynője is, a maga féltékeny módján.

Mire tizenkettedszer is véget ér a zene, madártestben kering az angyalfényben.  Ez már a negyedik éjszaka. A madárvilág a dinoszauruszok maradéka a Földön. Nekünk vajon mi lesz a maradékunk? Egy, kettő, négy, huszonöt, tizenkétezer év múlva – kezdi számolni a múló időt, de elveszti a fonalat.

A hetedik éjszakában elhagyott mogul paloták oszlopcsarnokaiban faragott kőmedencékbe csöpög a víz. Tekervényes mintázatok az oszlopokon. Tekervényesen visszhangzanak a vízcseppek is. Vastag por mindenen, alig ütnek át rajta a falra festett, égő szemű szörnyek, és a faragott labirintusok. Sárga vízkőnyomok. Lecsorgások. Tizenkétezer éve csak a csöpögés. Meg a karmos madárfélék csapongó röpte, ahogy végigzúdulnak a márványmennyezet alatt, aztán be a sötét folyosókba, és újra ki az udvarokra, a tizenkétezer éves, fakó napfénybe. Ezek a madarak átlag húszezer évig élnek. Hasukban, tollazatukba burkolva ott erjed tizenkétezer évvel ezelőttről az utolsó hullák maradéka. Az utolsó agyvelők, az utolsó mellbimbók, az utolsó szemek, az utolsó kisujjak, az utolsó csontok. 

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd Trenka Csaba Gábor 23 történetét!


  • 1216 szerző
  • 802 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Trenka Csaba Gábor

FEKETE MADÁR EGYSZERRE HÉT ÉJSZAKÁBAN

Műfaj

szépirodalom

Rövid leírás / Beharangozó

Tekervényes mintázatok az oszlopokon. Tekervényesen visszhangzanak a vízcseppek is. Vastag por mindenen, alig ütnek át rajta a falra festett, égő szemű szörnyek, és a faragott labirintusok. Sárga vízkőnyomok. Lecsorgások. Tizenkétezer éve csak a csöpögés. Meg a karmos madárfélék csapongó röpte

Rövid összefoglaló

Suzi. Meg egy elnéptelenedő vidék. Aztán az Északi tenger. 3D szindróma. 21. századi nomádok. Valószínűleg szerelem, bár az lehetetlen. Az úrnő köszöntése hajnalban, amikor láthatatlanná fakul a fáklyák fénye. Ha érteni próbálod, rossz úton jársz. Nem sikerül a nyomozóknak sem.

Olvasási idő

6 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Trenka Csaba Gábor nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!