Barion Pixel nuuvella

Hova tűnt az asszony? - A 'szaranya'

 

Lajos fáradtan üldögélt a nappaliban. Délután fél hat volt, kint pocsék idő, bent még pocsékabb tévéműsor. Semmiért nem vallotta volna be magának, hogy a gyerekeket leterítő nátha miatt ilyen pocsék a kedve, pedig ő is határozottan rosszul érezte magát. A két kisfiú félálomban, takaróba burkolózva bújt össze apja mellett a kihúzhatós kanapén.

- Leugrom a kisboltba, hozok telfölt, meg reggelihez valót – szólt be a szobába Kata, miközben pulóverét rángatta magára. – Van valami külön kívánságod?

- Csoki! Gumicukor! – élénkültek meg a gyerekek egy pillanatra.

- Nem kell semmi – sóhajtott a férfi, miközben fejét hasogatta a fejfájás.

- Jól van, drágáim, akkor mindjárt itt vagyok!

Az asszony elment, Lajos pedig egy hajszálnyival jobb kedvre derült, mert a gyerekek abbahagyták a kiabálást, és mert a vacsorára ígért bundás kenyér elérhető közelségbe került. 

Alig tíz perc múlva apró kattanás jelezte, hogy Kata beütötte a kódot a kaputelefonnál, hogy beléphessen a lépcsőházba, majd a lift is felbúgott, elindult a földszintre. Ebben az egy esetben szerette a férfi a panelek vékony falát: amikor hallhatta, hogy valaki jön hozzájuk.

*

A lift már pont leért és szállhatott volna be, amikor a szatyor megadta magát, Kata pedig összeomlott. Leült a lépcsőre és szabad folyást engedett végre a könnyeinek, ami hetek, hónapok óta váratott magára.

Nem a bevásárlás miatt sírt. Annak semmi baja nem lett. Igaz ugyan, hogy a tejesdoboz kicsit összenyomódott, de a tejföl a zsemlékre esett, így nem repedt meg a pohár.

- Még egy zacskó kaját se vagyok képes felvinni! – motyogta maga elé, közben úgy bömbölt, mint egy kisgyerek, akinek taknya-nyála egybefolyik.

Elemi erővel tört rá az elmúlt időszak minden sikertelensége, minden nehézsége, amit saját kudarcaként könyvelt el. Egytől egyig. A két imádott fiának a szinte kamaszos lázadása, hogy bármit próbál, képtelen egy cseppnyi engedelmességet kicsikarni belőlük. Utálta magát, hogy kiabál velük, miután már huszadjára kér valamit, aztán rácsap a kezükre, mikor már se a kiabálás, se a fordított pszichológia, se az ígéretek, fenyegetések nem használnak. Lenézte magát, mert borzalmas háziasszony, képtelen rendet tartani, mert míg egy szobában pakol, addig a gyerekek három másikat fordítanak a feje tetejére. 

Feleslegesnek érzett bármi olyan dolgot, ami az ő kedvteléseivel kapcsolatos, mert a gyerekei egy pillanat alatt képesek voltak tönkretenni a frissen nyomtatott felnőtt színezőt, kinyomni a jól elrejtett festéket, vagy letekerni azt a drága fonalat, amiből ugyan ajándékot készítene, de minek, úgyis csak elhajítják, a férje is veszekszik vele a költések miatt. Amúgy is, ilyen rongy ember nem érdemli meg, hogy hobbija legyen, amiben kicsit is örömét leli.

Totális kudarc az egész anyasága, feleség-léte, hiszen ahelyett, hogy meleg vacsorával és alvó gyerekekkel várná az este munkából hazajövő férjét, sokszor még csak félkész kaja van, meg bömbölő tévé, meg ordító gyerek... Isten áldja meg a szomszédokat, hogy még nem hívták ki rájuk a gyámügyet. Ő nem veri a gyerekeit, ellenben ők egymást, a legkisebb legókockán képesek úgy összeveszni, hogy visítás meg verekedés a vége. Mintha malacot ölnének, ő  meg a végén megint csak ordít, hogy legalább meghallják, és ezért megint utálja magát. Aztán meg hiába akar ősszebújni a férjével, ha egyszer este tízkor áll neki összehajtogatni újra azokat a ruhákat, amiket a kisebbik lerántott a szekrényről, és te jó ég, még a mosást is bent hagyta a gépben... És hiába akarja az ágyban ébren megvárni a férjét, egyszerűen elalszik, ahogy a párnát éri a feje.

Nincs mese, ő igazán egy haszontalan, semmire nem jó feleség, bármit tesz, nincs eredménye. A gyerekei lassan már nélküle is elboldogulnak, de legalábbis éhen biztos nem halnak, a múltkor úgyis azt mondta a nagyobb, hogy keres másik anyukát, annak majd szót fogad. Egyértelműen kudarcot vallott anyaként is, nem más ő, mint egy rakás szerencsétlenség. Csak egy rakás szerencsétlenség...

Aztán Kata vett egy nagy levegőt, mondván, elég az önsajnálatból. Még szerencse, hogy nem vett sok dolgot, fel bírja vinni ölben is. Gyors orrfújás, szemtörlés – bár úgysem veszik észre, hogy sírt, ahogy mást se -, és indulhat a lift. Úgyis kell valaki, aki odaégeti a bundáskenyeret.

Tetszett a történet?

1 0

Regisztrálj és olvasd Vajda Katinka 23 történetét!


  • 1216 szerző
  • 802 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Műfaj

szépirodalom

Rövid leírás / Beharangozó

Lajos és a gyerekek otthon, betegen várják, hogy anya visszatérjen a kisboltból, és nekiálljon a vacsorának. Ám az asszony nem érkezik meg. Vajon hova tűnhetett Kata? Megannyi hétköznapi, vagy épp meseszerű, vidám és szomorú válasz a kérdésre.

Rövid összefoglaló

Néha bizony előfordul, hogy nyakig merülünk az önsajnálatban, mert összegyűlnek a felhők, meg a gondok, de figyelem! - bárminemű hasonlóság a valósággal pusztán a véletlen műve!

Olvasási idő

3 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Vajda Katinka nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!