Barion Pixel nuuvella

Az árvaház szellemei

-Csak kóstold meg!

-De nem akarom!

-Csak egy falatot. Kérlek!

Cassandra óvatosan emelte a szájához a bizarr tapintású süteményt, majd aprócska mosoly jelent meg az arcán, miután beleharapott.

-Finom? Én mondtam! Ugye? -  lelkesedett Zoe.

-Kicsit talán túl édes, de finom. Tényleg!

-Nekem ez a kedvencem. Kettőt is sikerült elcsennem - mutatta vékony ujjaival a mennyiséget.

Cassandra leporolta az öléből a morzsákat a tenyerébe, majd kinyúlt az ágyat takaró vastag függöny mögé, és a földre szórta az összeset. Közben Zoe is végzett a sajátjával, és együtt dőltek hátra az alacsony, sárga koszfoltokkal tarkított párnára. Cassandra tizenegy éves volt, Zoé egy évvel idősebb, de mégis ő volt a kisebb. Mindkettőjük testalkata mellőzte a látható zsír- és izommennyiséget, annak ellenére, hogy híresen jó étvágyuk volt a gyerekek között.

-Folytatjuk a múltkorit? - kérdezte Zoé, majd behunyta barna szemeit.

-Igen - válaszolta a másik lány, majd mélyen elgondolkodott.

-Szóval nem élőlény, és nem is tárgy, nagyon gyakori, de nehéz megszerezni.

-Pontosan - válaszolta a lány, majd apró résnyire kitekintett a másik felé.

-Akkor ez a pénz.

-Pénz?

-Igen. Mert, ami a bankkártyádon van, az megfoghatatlan. Szóval igaz rá, hogy nem tárgy.

-Már megint nem. Valami sokkal értékesebbre gondoltam.

Mielőtt Cassandra újabb kérdést tehetett volna fel, valaki hírtelen elrántotta a függönyt, ezzel ráhozva a frászt a lányokra.

-Már megint itt lustálkodtok. Irány az iskola. Nem fogunk megint rátok várni!

-Igen is Margit néni!

Szinte egyidőben hangzott el a válasz, majd a két lány egyszerre fogott grimaszolásba, amint kellő biztonságba érezték magukat a távolodó pedagógus láttán.

-Siess előre Cassandra! Nekem még vissza kell mennem a táskámért.

-Jó. Csak igyekezz! Nem akarok megint a könyvtárba tanulni. Épp elég büntetést kaptunk már a hónapban.

-Odaérek időben! - a lány kiviharzott a folyosóra és szélsebesen a szobája felé vette az irányt. Még mielőtt befordulhatott volna a lépcsőházba megpillantott egy fura fiúcskát a folyosón. Ránézésre hét évesnél biztos nem lehetett több. Sovány volt és sápadt. Megszeppenve üldögélt az egyik padon.

-Szia. Mire vársz?

A fiú nem válaszolt, csak lóbálta a lábait.

Zoé, már indult volna tovább, mikor a kíváncsisága úrrá lett rajta.

-Miért van letapasztva a szemüveged egyik fele?

-A nagyobb fiúk azt mondták az előző helyen, hogy hordjam így, vagy eljönnek ide és megint megvernek.

-Itt nem szoktuk bántani a másikat - vágta rá büszkén Zoé.

-Vedd csak le nyugodtan!

A fiú bátortalanul leemelte a szemüvegét, majd kapargatni kezdte a ronda matricát a baloldali lencsén.

-Akkor mostantól itt fogsz lakni?

-Igen.

-Akkor még biztos találkozunk. Én a 304-be lakok. Egy szinttel feljebb. Keress meg nyugodtan tanítás után. Ha nem vagyok ott, akkor a 208-ban biztos megtalálsz a legeslegjobb barátnőmnél.

Zoé nem várta meg a választ, rohant tovább a táskájáért. Természetesen megint elkésett, és így megint a könyvtárban kellet tölteni a délutánt, ahova csatlakozott Cassandra is.

Másnap reggel Cassandra arra ébredt, hogy Zoé letúrja az ágyról. Hírtelen azt se tudta hol van, majd eszébe jutott a tegnap este, amikor olyan sokáig beszélgettek, hogy végül mind a ketten ruhában aludtak el. Zoé is már ébredezett, amikor észrevettek egy pár ócska tornacipőt a függöny mögött. Elhúzták a koszos textilt és megpillantották a sovány szemüveges kisfiút.

-Hát te kivagy? - kérdezte Cassandra.

-Én ismerem. Tegnap találkoztunk. 

-Valamit el kell mesélnem - mondta aggódva a fiú.

A két lány összenézett, majd arra lett figyelmes, hogy kérdés nélkül ő is felmászik az ágyra, és behúzza maga után a függönyt. Zoé látta Cassandra pillantását a le nem vetett lábbeli miatt, de végül egyikük sem szólt neki.

-Miben segíthetünk? - kérdezte Zoé.

-Tegnap szellemeket láttam.

-Szellemeket? - kíváncsian fürkészni kezdték az álmos gesztenye szín szemek.

-Igen! Szellemeket. Bántani akartak. Meg kell védenetek.

A két lány tekintete összetalálkozott, és tanácstalanságba merült el.

-Nemsokára reggeli. Órák után beszélünk róla - nyugtatta Zoé.

Lassan telt a nap. Unalmasak voltak az órák. Fárasztó a testnevelés, nehéz a matek, érthetetlen az idegen nyelv. Az ebédszünetben nehezen, de szóba került a téma a két lány között. 

-Te hiszel neki? - kérdezte Cassandra.

-Nem tudom. Láttad, hogy meg volt ijedve. Segítenünk kell neki!

-Mégis hogyan?

-Azt még én sem tudom. Mondjuk előszöris kitalálhatnánk, miért vannak szellemek az épületben. Úgy tudom, ez mindig állami intézmény volt. Nem egy lepukkant szanatórium, amit felújítottak.

-Akkor mi lehet még Zoé?

-Hmm. Talán valaki megidézte őket.

-Ebben lehet valami. De mégis ki tenne ilyet?

-Margit néni! - vágta rá egyszerre a két lány.

-Azt hallottad Cass, hogy szigorú bentlakásos iskolába járt, de eltanácsolták?

-Nem. Én nem tudok erről semmit.

-Pedig igaz. Mégis mit kellett tennie, ami miatt kirúgták?

-Biztos szellemeket idézett - vágta rá Cassandra.

-Na. Ezen már el lehet indulni. A következő lépés, hogy fentmaradunk éjszaka és megfigyeljük ezt a szellemet, vagy szellemeket. És ha nem jelentkezik, akkor követjük Margit nénit. Ma úgy is ő az ügyeletes.

-Hát nem is tudom Zoé. Újabb éjszakázás? Nekem nincs sok kedvem hozzá.

-Jó, de te mondtad, hogy megérdemli a segítséget.

-Ez igaz. Akkor éjszakázzunk.

Még este is forróság volt. A nyitott ablakokon dölt be a fülledt levegő, ami felerősítette az intézmény jellegzetes dohos szagát.

A két lány a folyosón lévő beépített szekrényben bujkált, ahol a takarító felszerelést tartották. Egy apró sámlin osztoztak és egymás vállára dőlve próbálták elviselni a kényelmetlen körülményeket.

-Cassandra, ébren vagy?

-Igen.

-Én hallottam valamit!

-Én semmit sem hallottam.

-Gyere. Lessünk ki! - mondta Zoé.

Óvatosan nyitották az ajtót, ami még így is hangosan és idegesítően nyikorgott.

-Cass! Ott! Kövessük!

Hamar felpattantak, és nyomába eredtek az éjszakai árnynak. Nem tudták kivenni az alakját. Talán egy erősebb férfi, vagy egy nagyon széles csípőjű nő. Halkan mozgott az árnyalak, a lépéseinek semmi hangja nem volt. Az ablakokon beszűrődő holdfény csak a jellegzetes kantáros ruhát engedte felismerni, amit az épület karbantartói hordtak.

-Cass! Ez csak a gondnok lehet. Biztos.

-Olyan fura, ahogy megy. Szinte csak úgy siklanak a léptei.

-Hé, ti meg mit csináltok itt?

A két lány annyira megijedt, hogy felsikoltottak. Majd egy perc kellet, mire felismerték a legutáltabb nevelőt az egész intézményben.

-Jólvan! Most megvagytok! Viszlek is titeket az igazgatóhoz.

-Most?

-Dehogy most! Majd reggel.

Az izgalmak ellenére azért könnyen elaludtak a hosszú éjszakázás után. Az igazgató egy kedves, nyugdíj előtt álló, hófehér hajú és igen ráncos arcú nő volt.

-Na meséljetek! Bátran!

Zoé kezdte a sort.

-Thomas, az új fiú. Szellemeket látott és tőlünk kért segítséget.

Cassandra folytatta.

-Az egyik takarítóra azt hittük szellem és követni kezdtük. Csak ezért mászkáltunk éjszaka a folyosókon.

-Thomas? Mennyi idős is? Talán nyolc éves? Nem gondoltatok arra, hogy csak élénk a fantáziája?

-Köztudott, hogy Margit nénit kicsapták a gimnáziumból szellemidézés miatt - mondta Zoé felbátorodva.

-Szellemidézés? Kicsapták, ez igaz. De nem szellemidézés miatt. Annyit mondhatok, hogy az-az incidens csak rá meg a háromgyerekes nős osztályfőnökére tartozik. Azt viszont nem tudom, hogy milyen takarítóról beszéltek, mivel az éjszaka kellős közepén nincs takarítás.

A két lány ijedten összenézett.

-Most mi lesz velünk? - kérdezte Cassandra - Mi csak segíteni akartunk Thomasnak!

-Tudjátok, Thomas egy év alatt háromszor váltott intézményt, mert nem tudott beilleszkedni. Most meg már két barátja is van. Azt hiszem ez elég nagy segítség egy nagyon élénk fantáziájú magányos kisgyereknek. Gondolom nem lenne ellenetekre, ha most az egyszer szemet hunynánk az incidens felett.

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd Vass Zoltán 10 történetét!


  • 1232 szerző
  • 821 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Vass Zoltán

Az árvaház szellemei

Műfaj

ifjúsági

Rövid leírás / Beharangozó

A Szent Borbála nevelőintézet otthont ad számos életvidám ugyanakkor lázadó gyereknek. Közülök ketten a szokásosnál is gyakrabban keverednek bajba, annak ellenére, hogy a jószándék vezeti őket.

Rövid összefoglaló

Az árvaház szellemei egy izgalmas novella sorozat, aminek a nyitó darabja bevezeti az olvasót egy sokrészes lebilincselő kalandba, ami csak most kezdődik el.

Olvasási idő

6 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Vass Zoltán nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!