Barion Pixel nuuvella

Petike nem hiszi, hogy van Mikulás

 

  December elejére nagy hó esett, és anyukáék elhatározták, hogy a hétvégét falun töltik nagymamánál.

  – Hadd örvendjenek a gyerekek a hónak – gondolták, – na meg, szombat este jön a Mikulás. 

  Csomagolás közben apuka megkérdezte Petikétől:

  – Petike, téged nem láttunk az idén levelet írni a Mikulás bácsinak. Mondd csak, neked nincsen semmi kívánságod? Nem szeretnél kapni tőle semmit? 

  – Én szeretnék, de nem is tudom, mondjam-e, mert az egy kicsit drága – válaszolta Petike vállát vonogatva.                         

  – Mondd csak, Petike – biztatta anyuka mosolyogva. – Ilyenkor a Mikulás bácsinak van pénze!           

  – Egy biciklit szeretnék, olyat, amilyet Lacika kapott a születésnapjára – bökte ki Petike.   

  – Akkor még ma meg kell írnod a Mikulás bácsinak, mert másképp nem kapsz semmit! – vágta rá a húga, Vicuska.  

  Petike hallgatott, látszott rajta, hogy valamin nagyon gondolkodik. Nem mondott semmit testvérkéjének, aki ugrándozva állt odébb. 

  – De apuka – kérdezte kis idő múlva, – mondd csak, honnan van annyi pénze ennek a Mikulásnak, hogy minden gyereknek ajándékot tud hozni?                      

  – Hát – nevette el magát apuka – van, Petike. Egész évben dolgozik, és minden pénzét félreteszi, hogy Mikulásnapkor ajándékot vihessen a jó gyerekeknek.     

  – De apuka, honnan tudja az a Mikulás, hogy egy gyerek jó volt-e vagy nem? 

  – Hát – kezdte megint apuka – tudod, Petike, egyszer-egyszer még minket is meg szokott kérdezni, s ha mi éppen azt mondjuk, hogy bizony rossz volt a gyerek, akkor nem hoz neki semmit. De most már elég legyen a kérdésekből, mert indulnunk kell.                          

 Petike elhallgatott, de csak nem ment ki a fejéből a Mikulás, ezért utazás közben így szólt nagy bátran apukához:                                        

 – Apuka, miért akartok ti engem szédíteni? Lacika azt mondta, hogy nem is létezik Mikulás, hanem ti teszitek a csizmákba az ajándékot. És én se hiszem, hogy van Mikulás, mert, ha tényleg volna, látnom kellett volna, amikor az ajándékot hozta, de én sose láttam őt!           

  – Petike! – kiáltott rá Vicuska. – Hogy beszélhetsz így a Mikulás bácsiról? De igenis létezik Mikulás! Azt akarod, hogy pont most haragudjon meg ránk, és ne kapjunk ajándékot? – kérdezte sírásra görbült szájjal.                                                      

  Apukáék nem szóltak közbe, s a két gyerek sem folytatta tovább a beszélgetést. Rövid időn belül megérkeztek nagymamához. 

  Másnap délután Vicuska szorgalmasan fényesítette a csizmáját és kitette az ajtóba. Petike nem készített csizmát, viszont látta, hogy anyuka meg nagymama, és még apuka is fényesíteni kezdik a csizmájukat és kiteszik az ajtóba.               

  – Várjatok csak! – mosolyodott el Petike. Na, most megvicceli a családot, gondolta, s amikor azt hitte, senki se látja, kiosont az udvarra, kitépett egy-egy szálat a seprűből, s beleállította a csizmákba. Elégedetten settenkedett vissza a szobába.                                

  Anyuka meg Vicuska énekelgettek, apuka olvasott, nagymama épp szundikált a kályha mellett, amikor nagy kopogtatás hallatszott az ajtón. 

  – Vajon ki lehet az? – kérdezte apuka, és letéve kezéből az újságot, ment ajtót nyitni. Pár perc múlva egy dörgő hang szólalt meg a szobában, és ijedt szemük előtt egy igazi Mikulás berzenkedett.                               

  – Ki merészelt helyettem virgácsot tenni a csizmákba? Úgy veszem észre, hogy itt valaki nem hitte el, hogy én eljövök! Most itt vagyok, de a rossz gyereknek nemcsak, hogy nem adok ajándékot, de ilyen esetben meg is szoktam büntetni! – Azzal megsuhogtatta Petike orra előtt az ezüstös virgácsot.                                                                                         

  Hej, de megijedt Petike! Akkora szemet meresztett, mint egy kókuszdió. Apuka csitítgatni próbálta a Mikulást.                                                            

  – Itt valami tévedés lehet Mikulás bácsi, mert minálunk mindenki várt téged ma este. Igaz, gyerekek?

  – Iiigen! – vágta rá kórusban Petike és Vicuska.

  – Na jól van, ha azt mondjátok, akkor elhiszem. De várjunk csak! Itt két gyereket látok, odakint pedig csak egy pár kiscsizma van. A többi a felnőttek csizmája. Itt valami még sincs rendben! – dörögte megint a Mikulás, borzos szakállát rázogatva.                                        

  Petike megint elsápadt, a szobában pedig csend lett. Kis idő múlva megszólalt anyuka:

  – Tudod, miért vannak a felnőtt csizmák az ajtóban? Mert Petike biciklit kért tőled, Mikulás bácsi, és úgy gondoltuk, hogy az ő kiscsizmájába nem fog beleférni az ajándék. Mi csak segíteni akartunk. Ugye, Petike?                                                        

  – Iiiigen – válaszolta megszeppenve Petike.     

  – Akkor minden rendben – mondta mosolyogva a Mikulás. – És most, gyerekek, itt vannak az ajándékok. – Kibontotta nagy zsákját, és egy színes papírba csomagolt dobozt húzott ki belőle.              

  – Lássuk csak, az van ráírva, hogy Vicuska.  

  – Én vagyok – mondta Vicuska most már bátran, és boldogan vette el a Mikulás bácsitól a kért hajasbabát. 

  Aztán egy másik színes csomag került elő a zsákból.  

  – Ez pedig a kívánt bicikli, Petike. Mivel szófogadó, jó fiú voltál, megérdemled tőlem a szép ajándékot. 

  Petike a feje búbjáig elvörösödve vette át a hatalmas csomagot.                

  – Nos, Petike – kérdezte apuka, miután a Mikulás bácsi elment, – elhiszed-e most már, hogy létezik Mikulás?                                                                        

  – El, apuka, hogyne hinném! De jó, hogy nem árultátok el neki, hogy nem is voltam olyan jó gyerek, mint ahogy mondta! Meg is mondom Lacikának, hogy többet ne merjen nekem rosszat mondani a Mikulásról, mert...            

  – Ne félj Petike – vágott szavába apuka mosolyogva, – holnap már Lacika se fogja mondani, hogy nincs Mikulás, mert hozzá is ellátogatott ez egyszer a Mikulás bácsi!                                                                                                      

                      

Tetszett a történet?

3 2

Regisztrálj és olvasd Viorica Violet Vandor 18 történetét!


  • 1232 szerző
  • 821 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Viorica Violet Vandor

Petike nem hiszi, hogy van Mikulás

Műfaj

mese

Rövid leírás / Beharangozó

A Petike sorozat második története.

Rövid összefoglaló

Petike nem hiszi, hogy van Mikulás, ezért nem teszi ki az ajtóba a kiscsizmáját. Este bekopogtat hozzájuk a Mikulás.

Olvasási idő

6 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Viorica Violet Vandor nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!