Lelkes senki, porba rebbent kis veréb
az ősi hanggal, ott leszek,
mint szürke kő a sok között,
mi életárba ütközött,
teszek-veszek.
Rajongok, mégse céltalan, kinyújtott
két kezem nem ér csodát,
keres, talál kapaszkodót;
vagyok-hiszek.
Úgy simogat a lét, nem ad hiába
semmi jót, varázs valót;
mit érdekel, vagány leszek…
sajog-halok.
Alázatot tudok; mesék világát
lelkem írja át. Könnyeket
ha váltok, néhanap csak úgy;
szegény-egér.