Sa-la-lala-la…! Na, csakhogy hazaértünk! Anyaa, tök éhes vagyok, és a hátam közepéig vonalkódos! Juhé, apa is itthon, és… és egy nőt hozott haza, csak tudnám, kit! Most nem szemrehányás, már a múltkor is gügyögtem, ha másra nem is, de a koromra tekintettel, apa…, ne akárkit, érted…, elmúltam 5 hónapos, és azért vannak igényeim! Na, jó, megeresztek egy laza mosolyt, de most hiába tárod a karjaidat, juszt se megyek hozzád! Hogyan mondod, hogy ő itt a nagyim?! Hú, de gáz! Már mindegy. Na, kicsit, ha megforgatnád… Jó, elöl se lapos, hátul se homorú, maradhat! Uff, ebből sehogy se jövök ki jól! Szélesebb vigyor kell, de ez se használ, nem viszonozza. Szal, azt akarom mondani, egész jól tartod magad nagyi, vádli, meg minden… Értem, ezzel a lapos dumával elkéstem, már nem eszed meg. Na, inkább teszem az ártatlant, és edzek a rúgózókámban, szerintem leveszlek simán a lábadról. Anyu, készül már a mindennapi betevő tejadagom?! Képzeld, ezek itt úgy hangoskodnak körülöttem, tudnám, mit akarnak! Á, szóval ezt hívják éneklésnek! Nem rossz, de azért az X-Faktorból simán kiesnének. Na, most jól szemügyre veszem a nőcit, mert még a fürdőszobába is jön utánam. Figyi, nekem ilyenem is van, te is megmutatod? Ha nem, hát nem! Apa, cuccolj lécce össze, korog a gyomrom, ide nekem az orosz… vagy mi a csoda!
Rendben, a folytatás már rendes medres lesz, megígérem, mert ilyen szöveget irodalmi portálra nem tehetsz fel. Csak egy uccsót! Megyek dekkolni, a mai napom cinkes volt.
Reggel irodalmi stílusváltásra ébredtem. Elszöszmötölten a gondolataimmal, amit hiába adtam elő, semmi reakció. No, jó, ha ti így, én is úgy! 10 decibellel megemeltem a toroküvöltésemet, és rendet vágtam a portán. Arcok villóztak, és a nagyok, mint kemény drogokkal spirázott vadkender szálak cikáztak szerény hajlékomban. Az a baj, hamar rájöttek a sumákságomra, akarom mondani, eszköztáram egyik összetevőjét alaposan kielemezve rám se hederítettek, úgyhogy bőghettem magamnak. Na, jó, nem megy ez nekem, még gyerek vagyok, maradok az eredeti gondolatmenésemnél!
Az a helyzet, hogy evés után általában… Valaki? Nagyanyus, kettesben hagytak, szerintem direkt! Akkor bugyorcsere? Anya nem így szokta! Ő nem vág a hóna alá, és nem ilyen lassú. Na, okésosság, nem reklamálok, mert a végén még így hagysz! Hová viszel? Juj, nem szűk ez a kézmosó csap? Szuper, még, engedd még, áztass be! He-he, azért csak összekentelek! Mondták már neked, hogy jó kezed van, és ott, ott, cseppet még lejjebb, juhé, ne csikizz! Na, túléltem! Akkor játszunk, és utána te viszel sétálni? Dobok érte két egészséges szmájlit.
Mondtam én, hogy van rajtad 10 kilo felesleg! Jól van, na, két nap múlva már nem akadnak össze a szemeid, amikor erre a magaslatra felnyargalsz a járgányommal. Itt, a topon, hogy tetszik a terep? Szerintem csúcs, bár már ezerszer láttam így fekve. Kattintgass csak, én bevágom a szunyát, míg lehet.
Esküdni mertem volna a Temze tölcsértorkolatára, hogy beleugatnak a horpasztásomba! Ja, még nem is mondtam, erre csomó kutyatulaj is mászkál. Néha belemosolyognak a kocsimba, és kérdeznek mindenfélét, de anya azt mondja, idegenekkel ne álljak szóba.
Tájleírnál? Majd otthon elmeséled, mi tetszett a környékből, jó? Most húzzunk, mert pasiból vagyok és dübörög az ehetnékem!
