Barion Pixel nuuvella

Atyáink kertje

Azon gondolkodom, hogy vajon miért is ülök ezen a vonaton, de talán van ennek célja. Eddigi életemben nem sok helyen jártam, azonban az internet adta csodálatos digitális tér mennyében és poklában is tettem már hosszú sétákat. A kedvencem mégsem ezekből a szélsőségekből került ki. Már kiskorom óta nagyon szerettem a régi korok természetfilmjeit, ahol csodálatos lényekről és égig érő fákról meséltek. Lenyűgözött a tájak szépsége, a hófödte lombok és nádtetős kunyhók látványa. Viszont ezek különböztek a való világ látványától, számomra pont annyira voltak létezők, akár csak a fantasy sorozatokban látottak. Aztán olvastam egy cikket valamelyik portálon, amit nem tart ellenőrzése alatt a kereskedelmi média. Egyből világossá vált számomra a tény, hogy nem jól hittem és azok a dolgok is létezhetnek, amelyekről csak, mint mese, gondolkodtam. Igazából ez lehet az oka annak, hogy ma, ennyi csomaggal az ölemben, ülök ebben a régi szövetülésben és épp oda utazok, ahol állítólag léteznek még fák.
Nem tudom biztosan, hogy mit is kellene magammal hoznom, ezét beoltattam magam a létező összes betegség ellen, hoztam szellős, rövid ruhadarabokat, meleg, zárt ruhákat és mindenféle kacatot, amit sikerült fellelnem a környezetemben. A hagyományos iránytű igazi kínszenvedés volt, de sikerült megszerezni, ahogy a kulacsot és a bakancsot is. Bár azt nem tudom, hogy a hegymászó bakancs jó lesz-e, ha a fák sivatagban élnek. 
-          Franc egye meg ezt a sok kacatot! Miért nem tudnak normális vonatot tervezni. Az ember összeveri mindenét, mire ide bejut…
Úgy látom, nem csak én jövök ennyi mindennel, de lehet, hogy neki még nálam is több csomagja van. Vicces, ahogy mindenéről lóg egy táska. Ééés már el is foglaltuk a hatembernyi helyet. Várjunk, min is gondolkodtam az előbb? Valami fontos volt. 
-          Ezt a retkes vonatot… Miért nem gondolnak a vasúti társaságnál a sok csomaggal utazók szükségleteire is? Marha nehéz lenne egy csomagtartót is beszerelni, mi?
Remélem, mihamarabb leül, mert kezd egy kissé furcsa lenni ez a magában beszélés. Mondjuk, lehet, hogy nekem mondja, de nem nagyon izgat a reklamációja, az igazat megvallva engem is zavar a helyzet, mégsem hangoztatom. 
            Végre lepakolt.
-          Oh, barátom, te is nagyon sok dologgal mész valahova. Csak nem ugyanoda tartunk?
Már csak ez hiányzott… Nem szeretek emberekkel beszélgetni élőben, az olyan frusztráló és egy idő után már rosszul is vagyok ettől. Vagy hússzor gondoltam meg indulás előtt, hogy a kíváncsiságom vagy a szociális szorongásom az erősebb és még most is imádkozom az egyedüllétért. Egyébként is mit akar ez tőlem? Azt hiszi, hogy csak azért beszélgetni fogok vele, mert egy fülkébe ültettek vele? Na, ne viccelődjünk, sokkal rosszabb már csak azzal lenne, ha nem venné észre a kellemetlen helyzetet és mondjuk, bemutatkozna. 
-          A nevem Joshepus Xie Enterewall. Hívj nyugodtan Jexnek!
Most meg a kezét nyújtja felém. Mit akar ez tőlem? Nincs pénzem, nem akarok áttérni a vallására, vagy mit is szoktak mondani ilyenkor. Inkább nézzük a tájat, hátha az érdekesebb!
-          Ha nem, hát nem.
Végre felfogta, hogy nem kívánok társalogni vele. Itt leüljük a hat órás utat egymással szemben és figyeljük a várost az ablakon keresztül, az mindenkinek jobb lesz, ha nem kell idegeskedni vagy valami marhaságról beszélgetni. A fickó úgy néz ki, mint aki sok furcsa dologról akarna velem társalogni, de én nem különösebben vagyok felkészülve ezekre. Általában csak könyvmolyokkal kommunikálok. Ők szoktak ellátni olyan infókkal, amik az életben szükségesek, viszont ő nem ilyennek néz ki. Két oldalt lenyírt haj, feketére festett ajkak, vékony testalkat és zöld taréj. Ha nem így szólalt volna meg, akkor biztosan azt feltételezném róla, hogy valami bűnöző. Olyan képe van akárcsak az első punknak a kisbolt mellett. Még az is lehet, hogy ő az…
            Várjunk! Azt mondta, hogy Jex? Valahonnét ismerős ez a három betű, mintha olvastam volna…
-           Már ide is kikerült az a plakát.
Mit mondott? Milyen plakát? Ba…, tényleg! Ez nem egy útszéli csöves, ő Jex! Istenem, nem vagyok normális, hogy egy ilyen névre nem emlékszem. Ráadásul, olvastam is már az egyik könyvét.
-          Az a Jex vagy, akire gondolok?
Csak nem lehet az, kizárt dolog, hogy ilyen emberrel fussak össze pont én.
-          Joshepus Xie Enterewall, író, költő, grafikus, festő, szobrász, kritikus, installációkészítő, röviden Jex. És a kedves útitársamban kit tisztelhetek?
-          Marha vagyok, videós.
Nem túl kellemes ezt így kimondani, de ez az igazság. Egy olyan ember vagyok, aki abból él, hogy naphosszat a képernyőre tapadva kutakodik marhaságok után és a kamera előtt bohóckodva elő is adja azokat. Lényegében abból élek, hogy az emberek ostobaságokat akarnak nézni kikapcsolódásként. 
-          Micsoda megtiszteltetés egy netcelebbel találkozni! Rázzunk kezet, barátom! Ezt meg kell ünnepelni!
Már megint kezdi a kéznyújtogatást, mintha tudnám, hogy mit is akar. Egyáltalán mi olyan nagy megtiszteltetés abban, hogy velem találkoztál? Csak egy sokad rendű senki vagyok. Nálam bőven vannak jobb videósok, akik még úgy is többet keresnek, hogy végtelenül értelmesebb dolgokkal foglalkoznak. A közönségük IQ-ja is nagyobb az enyéménél. Mi ebben a megtisztelő? Nem beszélve egy hozzád hasonlóról. A hagyományos művészek teljesen más univerzumban élnek a fajtámhoz képest, de ha már ennyire nyújtod a kezed, megfogom.
-          Mit kérsz? Van nálam egy harminc éves bor, amit szeretnék megkóstolni. Van kedved hozzá?
Normális vagy? Harminc éves bort bontanál fel azért, mert találkoztál egy idegennel? Ennek a fickónak elmentek otthonról. Lehet, hogy nagy művész, de jobb lesz, ha folytatom az ablakon való kifelé bambulást. 
-          Kösz, de nem vagyok szomjas.
Ha támasztom a fejem, az nem tesz túl jót a fogaimnak, de legalább kényelmes és azt is láthatja belőle, hogy annyira nem kívánok vele beszélgetni. Nem gondoltam volna, hogy egy Jexféle ennyire hibbant tud lenni. A plakátokon egyáltalán nem ilyennek látszik. Ott mindig mosolyog és a kerek szemüvegén halványan megcsillan a fény.
-          Ugyan már, igyunk valamit! Vagy akkor együnk! Kaja is van nálam.
-          Éhes sem vagyok.
Nehéz megérteni, hogy nem akarok beszélgetni? Amúgy sem tudnék veled miről. Én az aljanépet szórakoztatom te meg a felső tízezret, olyan vagyok hozzád képest, mint egy bogár. A műveidről sem beszélhetek, azt már biztosan unod.
-          Mi olyan érdekes a városban, hogy folyamatosan azt bámulod? Referenciát gyűjtesz?
Nem, te agyatlan!
-          Még sosem jártam kint.
Miért is mondtam el ezt neki? Tök nyilvánvaló, hogy sosem voltam kinn. Ostobaságokat beszélek.
-          Nahát! Mi van veled ember? Hogyhogy nem voltál még odakint? Leélted az életed egy bauhause panelban? 
Fogalmazhatunk így is. Igazából a kórház egy másik tömbben volt.
-          Mondjuk.
Micsoda lelkesedés van az arcán most… Látom, ahogy elmosolyodik, mert visszatükrözi az üveg a sötét háttér miatt. Most látom csak igazán, hogy ez a betondzsungel mennyire hatalmas. 
-          Na, barátom, akkor ez igazi kihívás lehet számodra. Miért hagytad el a csigaházad?
Most mondjam azt, hogy fákat akarok látni? Biztos agyalágyultnak tart majd egy ilyen miatt. Kit érdekel manapság az ilyesmi? Itt is mindenütt szürkés betonházak. Igaz, hogy egyik másik ki van festve, de az idő megeszi őket és lekopva olyan ocsmányak lesznek, hogy azt már szégyellni kellene. Pont olyanok, mint ez a fülke. Régi ülések, néhol kiszakadva, összefirkált fahatású falborítások. A fejünk felett lévő csomagtárolókról valaki eltűntette a fekete gumit egy-egy helyen. Máshol meg a festék pattogzik le. Az egyetlen ép dolog ebben a fülkében az a padló, de cserébe nagyon koszos és kopott. Na, meg a graffitival tarkított dzsuvás ablaküveg. Pont olyan ez, mint, amiben felnőttem. Ráadásul nagyon sokan vagyunk így, de senki sem keresi fel a fákat, mert a reklámokban egyáltalán nincs róluk szó. Csak olyan fantasy művekben lehet hallani róluk, ahol táncra perdülő vidám útitársnak ábrázolják őket. Remélem, hogy ha odaérek, nem kell majd a béna tánctudásomat megmutatnom.
-          Én a fákhoz tartok. Hallottam, hogy ennek a járatnak a végállomásától nem messze találhatóak még élő példányok. Itt élek már harminc éve, mégsem tudtam róla eddig. Vicces nem?
-          Én is. 
Kimondtam. Miért mondtam ki? Nem most mondtam, hogy ezt nem kéne? Na, mindegy, akkor nézzük is, mennyire égettem le magam a nagy Jex előtt. 
-          Örülök, hogy ezt hallom. Végre valaki, aki ugyanúgy szeretné látni a természetet, ahogy én!
Úgy látszik annyira nem is égettem le magam.
-          Szép ez a város, de ki akartam már szabadulni belőle egy kicsit.
-          Mi szép ebben?
Mintha a roskadozó házak, a rohadó padok és a mindent beborító szemét olyan szép lenne. Ez az ember egy másik bolygón él.
-          Szerinted nem az? Én szeretem ezt a helyet, a szívemhez nőtt.
-          Miért jó, ha ekkora koszban kell élned? Mit szeretsz az omladozó falakban, büdös vízben és a rohadó reklámtáblákban? Szerintem a városunk ocsmány. Tele van értelmi fogyatékossal, képletesen és szó szerint is értve. Arról nem is beszélve, hogy senki sem néz az orra elé, csak birka módjára követik a cégek utasításait.
Hopp! Ezt mégse kellene csak így kiadnom előtte. Még a végén valami nagykutya fülébe jut a dolog és a percenkénti reklámmennyiséget felemelik a duplájára. Semmi kedvem minden oldalon öt percet azzal tölteni, hogy bezárogatom a hirdetéseket.
-          Van ebben igazság, de nézz csak oda! Az egy csodálatos szecessziós polgári ház, amiben most az egyik kis mozi működik. Hátul ott van a víztorony, amin a modern utcafestészet egyik gyöngyszeme virít. Az az izé a távolban egy háborús emlékmű. Ezek a házak, amik első ránézésre rondák, mind a huszadik századi építészeti irányzat egyik legjobb újragondolásai. Mindig elképesztettek a húszemeletes lakógépek. Egy épületben az egész város, munkahelyek, iskolák, óvodák, kórházak. Egy-egy olyan is van, ami egyetemmel rendelkezik. Az a monstrum is az, ott hátul. Ezeknek nem a külsejét kell nézni, ez egy neobauhause város. A funkció felülírja a külsőt.
És akkor hasra kellene esnem attól, hogy a funkció fontosabb a külsőnél? Otthon sokszor volt olyan vizünk, ami néha sötét és zavaros, máskor meg ihatatlanul fehérre klórozott. 
-          Ha normálisan működne, akkor lehet, hogy egyet tudnék érteni. 
Nem azért volt a kórház egy másik házban, mert nálunk ne lett volna. Egyszerűen csak szétázott és megette a penész, mert nem foglalkozott vele senki.
-          Még ha nem is működik, nekem tetszik. Van valami romantika abban, ahogy ez kinéz.
Igen, mert te nem a lepukkant részen élsz. Kedves Jex, el vagy tévedve, ha azt hiszed, hogy a lakógépek világa romantikus. Nálunk szinte mindenki videós, gyakorlatilag az egész ház abból él, hogy a netre töltünk fel dolgokat. Ezért ha össze is találkozunk, mindegyikünk félrehúzódik, mert nem akarunk konfliktust. Van ott pár menő, akik kiszorítják a többséget.
-          Nincs abban semmi romantikus, hogy az ember rettegve alszik el, mert a szomszédja egy rakat egyetemista, akik bandákba verődve szeretnek fosztogatni. 
-          Mik vannak…
Gondoltam, hogy nem érted meg. Sosem kellett találkoznod ezekkel, mert a gazdag negyed fogja vagy. A testalkatodon is látszik, alig bírod el ezeket a csomagokat, pedig még pár métert gyalogolnunk kell.
-          Láttad? Majdnem odacsukott az ajtó!
Így járnak a lassú emberek. Gondoltam is, hogy nehéz lesz leszállni a vonatról, mert előtte néztem erről pár videót. Már kezdem tisztelni azokat, akik naponta utaznak ezzel.
-          Visszatérve a témára… Nem gondolod, hogy ez az állomás szép?
Miért akarod ennyire bebizonyítani nekem, hogy szép a városunk? Talán sunyiban megitta a harminc éves borát, amíg nem figyeltem oda. Részegen biztosan szebb ez a romhalmaz.
[Vegyen AirAir légfrissítőt otthonába!]
Csak végig kell nézni ezen az utcán is, olyan elhagyatott és koszos, hogy az elképesztő.
[A jövő a végtelen energiáé, csatlakozzon ön is a fúzió áldásos erejét kihasználó E=mc2 vállat ügyfeleihez!]
Ezek a hangos reklámok ráadásul megkeserítik az ember életét. 
[Hallgasson KOSZ-t! A megbízható rádió.]
Nem csodálnám, ha az itt élők begolyóznának.
[Elege van a reklámokból? Block blck blk bk, megoldás a nemkívánatos hirdetésekre!]
Te vagy a nemkívánatos hirdetés!
-          Te nem érzed ezt szépnek? A különböző reklámok összefolyó szövege, ahogy teljesen eltűnik egyéni jelentésük és gyönyörű zenévé egyesülnek?
[A tisztálkodás fontos a mindennapokban, de nem olyan fontos, mint a legújabb Pphone!]
Ennek a fickónak valami baj van a fejével.
[Irritálják a fülét a zajok? Megunta a reklámmentesítők reklámjait is? A megoldás a Stau füldugó!]
Remélem, hogy gyorsan végzünk ezzel a sétával és hamar magára hagyhatom.
[Ha a csikóhalaknak bevált, nekünk is megy! Férfiszülés!]
Nem is gondoltam volna, hogy a híres neves Jex ennyire elmebeteg. 
[Az álmatlanság ellenszere a Juk, legyen ön is kipihent holnapra!]
Hogy lehet szépnek látni az ilyesmit? 
[Mi segítünk a vashiányon! Gondoskodjon vére egészségéről és hívja az Ájron vérvasasító Kft-t!]
Ocsmány az egész város, ahogy van.
-          Ne már! Most komolyan ez történik?
[Tisztítsa otthonát a Sün felületmaróval, hogy egy baktérium se tapadhasson meg!]
Ez a nap már nem is lehetne rosszabb. 
[Vegyen fel ön is Earth kölcsönt, 0%-os THM-el!]
Komolyan, már kérni sem tudnék balszerencsésebb helyzetet. 
[Diákhitel! Az életed ma kezdődik!]
Itt állunk a kapuban, és nem mehetünk be, mert felújítás alatt áll az erdő. 
[Ha ön is megunta a neten lógó fiatalokat, csak telepítse számítógépére a Daddy alkalmazást, mely önön kívül bármelyik felhasználónak húsz órára csökkenti az internetelérését!]
Ez már kritikán aluli. 
[Mondjon nemet az áramszünetre, támogassa a kormány E programját!]
El kell viselnem ennek a hibbantnak a társaságát és még a célomat sem érhetem el. 
[Stresszes? Fáradt? Úgy érzi, nem bírja tovább? Igyon ön is Plazmavillanás energiaitalt!]
Ez igazán jellemző erre a városra. 
[Kellemetlenül érzi magát a mindennapokban, mert az ízületei cserbenhagyják? A megoldás az XYX porcerősítő, már százharminc éves kor felett is!]
Nem elég, hogy a vállaltok mindenhova reklámokat tesznek és az emberek teljesen lepusztult helyen élnek, még az utolsó erdőt is el-elveszik tőlünk pár mondvacsinált indokból.
[Jöjjön az LR parkba! Friss levegő!]
Azt hiszem ennyi elég is volt. 
[Óriási Black Fraiday akció már a mindennapokban is! Vásároljon tiszta oxigént 20, 30, 50%-os kedvezménnyel!]
Ostobaság volt reménykedni is. 
[Nem elégedett teljesítményével? Úgy érzi, kinevetik a mindennapokban testsúlya miatt? Ne várjon többet, itt az UP testsúlycsökkentő tabletta!]
Többet nem fogok olyanokban megbízni, akik szerint léteznek még fák. 
[Egyszerűbb életre vágyik? Vegyen vételező gépet, ami mindent megvesz önnek, amire csak szüksége van!]
Ez egyszerűen lehetetlen, a fák már száz éve kihaltak. 
[A Firewater gyulladáscsökkentő alkalmazható ízületi és idegi fájdalomra is! Vegye meg még ma és ajándékba nem egy, hanem két Firewater-t kap és mellé még egy végbélkúp készletet is!]
Jobb lesz nekem, ha többé nem mozdulok ki a házból.

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd yuu solk 23 történetét!


  • 1212 szerző
  • 798 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

yuu solk

Atyáink kertje

Műfaj

fantasy

Rövid leírás / Beharangozó

Azon gondolkodom, hogy vajon miért is ülök ezen a vonaton, de talán van ennek célja. Eddigi életemben nem sok helyen jártam, azonban az internet adta csodálatos digitális tér mennyében és poklában is tettem már hosszú sétákat. A kedvencem mégsem ezekből a szélsőségekből került ki. Már kiskorom óta nagyon szerettem a régi korok természetfilmjeit, ahol csodálatos lényekről és égig érő fákról meséltek. Lenyűgözött a tájak szépsége, a hófödte lombok és nádtetős kunyhók látványa. Viszont ezek különböztek a való világ látványától, számomra pont annyira voltak létezők, akár csak a fantasy sorozatokban látottak. Aztán olvastam egy cikket valamelyik portálon, amit nem tart ellenőrzése alatt a kereskedelmi média. Egyből világossá vált számomra a tény, hogy nem jól hittem és azok a dolgok is létezhetnek, amelyekről csak, mint mese, gondolkodtam. Igazából ez lehet az oka annak, hogy ma, ennyi csomaggal az ölemben, ülök ebben a régi szövetülésben és épp oda utazok, ahol állítólag léteznek még fák.

Rövid összefoglaló

Mindenkinek eljön az életében a pillanat, amikor utaznia kell valahová. A cél sokszor nem fizikális, hanem szimbolikus, ezért gyakran előfordul, hogy az illető nem oda talál el, ahova eredetileg indult.

Olvasási idő

12 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni yuu solk nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!