A dolgok létrehozása mindig a gondolattal kezdődik és belülről kifelé halad. Ezáltal mindannyian bensőnkből hozzuk elő azt a világot ami körülvesz minket.

A sejt a legapróbb élő egységünk. Valójában együttműködő sejtek hálózata vagyunk, ez biztosítja létezésünk. Ha eljátszodunk a méretekkel maga a Föld is egy sejt a galaxis testében.

Az emberi kapcsolatokon belül a kiszolgáltatottság érzése is át tud alakulni és új színekkel gazdagítani azokat akik éppen azt választják hogy megéljék.

Ady Endre időálló szerelmi költészetének egyik csodálatos motívumával tisztelgek a költő művészete előtt.

Ahhoz hogy új élményekkel gyarapodjunk, hogy ujjabb szemszögből lássuk a világunk el kell hagyjuk a régi felfogásaink mert külömben nem jöhet lètre a màs, az új.

A szépsége egy (természeti) külső valóságnak érzékelteti a bennünk zajló érzelmi és gondolati folyamatokat. Ezálltal egyszerre szemlélői is vagyunk a természetnek de létrehozoi is.

Beszélgetünk magunkkal, mindannyian így élünk. Néha idegesítőek a belső beszélgetéseink és nagyon szeretnénk ha végre csend lenne és béke bennünk de egy egy kivételes alkalomkor megszólal bennünk valaki más akinek a rálátása sok esetben megoldja lelki gubancaink. Ezek a versek az ő uzenetei.