Barion Pixel nuuvella

Nagymama lekvárjai

A vonat begördült az állomásra. Az egyetlen házacskából és néhány sínpárból álló vasúti megállóban nem szállt le rajtam kívül senki. Alig tettem a lábam a peronra, máris sípolt a kalauz és az állomásfőnök fürgén lendítette a zöld tányért, mire a szerelvény lomhán nekilódult, gyomrában az álmos utasokkal, akik csak a célra koncentráltak, mert semmit sem láthattak a tájból az október végi páráló ködben. 

- Nocsak! – szólt oda az állomásfőnök mosolyogva. – Csak nem megtaláltad a kis falut, ahol születtél?

- Csókolom, Jenő bácsi! Én is örülök! – szóltam vissza kicsit kelletlenül és igyekezve meglépni a kérdések elől, sietős léptekkel a falu felé vettem az irányt. Nem mintha nem örültem volna  a hazatérésnek, de még mindig akadt az ismerősök között, aki a városiasságommal ugratott. Pedig direkt úgy öltöztem, hogy be tudjak olvadni, még a fesztiválozós gumicsizmámat is felvettem. Hiába a szapora léptek, csípett a hideg. Nem is emlékeztem mikor fáztam ennyire október végén. Szerencsére pár perc alatt beértem a faluba és sikerült a házunkig elvergődnöm anélkül, hogy bárkibe belefutottam volna. Alig léptem be a kapun, máris éreztem, hogy várnak. Kellemes bizsergés futott végig a gerincemen, olyasféle, mint régen, gyerekkoromban a Mikulás vagy az Angyal érkezése előtt. Csakhogy most én voltam az, aki megérkezik. Tréfából kopogtam az ajtón, majd vártam egy kicsit. Amikor végül mégis beléptem, megcsapott a konyha bensőséges melege. Apám úgy tett, mintha rejtvényt fejtene, anyám meg a tűzhely körül szorgoskodott. Az illat elárulta, hogy bundáskenyeret süt, a kedvenc reggelimet.

- Jó reggelt! – kurjantottam vidáman, és ez a vidámság most tányleg a szívemből jött, talán hónapok óta először. Anyám elém perdült, záporoztak a cuppanósok, apám izgatottan várt a sorára, jól megropogtatta a csontjaimat amikor megölelt. A játék kedvéért vonakodtam és tiltakoztam, de közben azt éreztem, hogy ujjászületek. Beléptem egy mindent kizáró, biztonságosan meleg buborékba, ahol egyetlen igazság létezik: az, hogy szeretnek engem. Kellett ez nekem, nagyon. Mindennapjaimat a határidők utáni hajsza köré építettem fel, a megfelelési kényszer volt az egyetlen barátom... Ebben a házban olyan szürreálisnak tatszett mindez. Itt én vagyok az univerzum közepe.

Anyám az asztalhoz húzott és már pakolta is elém a finomságokat. Szokásához híven nem ült le, csak röpködött a tűzhely, a hűtőszekrény, a kamra és az asztal között. Apám mellém húzódott, töltött egy pohárka szíverősítőt, majd miután felhajtottuk, kacsintva még egyet, mit sem törődve anyám rosszalló pillantásával. Nem faggatott, nem kérdezett, hagyta, hogy falatonként eltüntessem anyám szeretetének nyilvánvaló jeleit... Tudta, hogy úgyis mindent elmesélek majd, miközben nyélbe ütjük, amiért jöttem. Mert a látogatásomnak most konkrét célja volt: halottak napjára mindig együtt raktuk rendbe a nagyszüleim sírját és szomorkodás helyett történeteket meséltünk róluk, hogy az emlékük ne halványulhasson el. Amikor végeztem az evéssel, anyám ünnepélyes arccal letett az asztalra egy befőttesüveget.

- Fekete ribizli! – mondta sokat sejtetően és apámmal mindketten beleegyezően bólintottunk.

Nagymamám, az én szeretett, drága nagymamám, három évvel ezelőtt hagyott itt minket, árván, mert az ő szeretete nélkül mindhárman elárvultunk egy kicsit. Karácsony után ment el, mintha még egyszer, utoljára velünk akart volna ünnepelni. Ránk hagyta kedvenc mondásait, a kertjét, a macskáját és a kamrát, amit ősszel megrakott minden jóval. Miután elsirattuk, leltárba vettük a finomságokat és úgy döntöttünk, hogy a lekvárokat, amiket évekig el lehet tartani, félretesszük és mindig csak akkor bontunk ki egyet, amikor mindhárman együtt vagyunk, hogy Ő is velünk lehessen, szorgos keze végigsimogathasson nélküle elárvult lelkeinken. Ezekben a lekvárokban sejtettük megtalálni meleg mosolyát, a derűt, amivel átsuhant az életen, nagyapa nélküli magányos évein. Nagymama úgy sétált a kertben, mintha titkokat suttognának neki a ribizlibokrok, úgy vette fel a földre pottyant almát, minha csak azt kérdezné, hogy megütötte-e magát. Néha elmorzsolt az ujjai között egy-egy bazsalikomlevelet és úgy szívta be az illatát mint a legfinomabb parfümét... És most itt van. A fekete ribizli. Nagymama egyik kedvence. Kislány koromban gyakran meglestem a kertben, amikor gyomlált, kapált, öntözött. A ribizlibokrokkal még beszélgetett is! Ó, azok a szegény bokrok! Hiába kínlódtunk velük, a második nyáron már alig teremtek. A macska is megszökött, de a tanulságos mondások örökre velünk maradnak.

 Apám megpaskolta a kezemet és elmorzsolt egy könnycseppet a szeme sarkában, anyám vigasztalóan átölelte a vállát. Néztem őket, majd a befőttesüveget és arra gondoltam, hogy ha majd egyszer meghalok, jó lenne ilyen örökséget hagyni magam után. Ilyen kézzel foghatót és mégis lélekemelőt. Miután leszedtük az asztalt vidáman baktattünk a temető felé az előkészített koszorúval és alkalomhoz illő virágokkal. Anyám vitte a kiskapát, egy kicsit nagymamát láttam benne, ahogy magamban is. Elosolyodva néztem fel az égre, mintha csak azt várnám, hogy elrepül felettünk nagymam és huncut mosolyával betakar.

Tetszett a történet?

1 0

Regisztrálj és olvasd Zsozso 15 történetét!


  • 1200 szerző
  • 783 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Zsozso

Nagymama lekvárjai

Műfaj

szépirodalom

Rövid leírás / Beharangozó

Örökségünk néha meglepő formában pottyan sz ölünkbe... vagy az asztalunkra

Rövid összefoglaló

A szeretet a legdrágább örökség

Olvasási idő

4 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Zsozso nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!